Nyilván csak idézőjeles lehet az esemény, mert úgy őszintén, mi történhet? Semmi. Karanténnapló 2. nap. Na, nézzük, mit csináltam ma? Reggel 4-kor felébredtem, de úgy döntöttem, hogy minek túráztassam magam, így még aludtam 6-ig, aztán kitaláltam, hogy készítek egy angol reggelit. Szerencsére minden volt hozzá, a szalonnát leszámítva, amit nem tartok itthon mert megesszük. Jobb a…
Mióta az eszemet tudom, rendszeresen megyünk Görögországba. Nekem ez az ország mindig a békét és nyugalmat szimbolizálta, kivétel természetesen Santorini „normál” turistaszezonban mert akkor ott nincs béke és nyugalom, van viszont tömeg, személytelenség, a helyiek részéről érdektelenség. „Majd jön holnap másik turista.” Míkonoszon kétszer jártam eddig. Az első alkalommal körülbelül 8-9 éve, az ortodox húsvétot…
Ha van kihagyhatatlan program, akkor a fényfesztivál Berlinben az! A fényfesztivál az évek során egy egész rendezvénysorozattá nőtte ki magát, mert nemcsak a Berlin Leuchtet, hanem a Festival of Lights is ekkor van (párnapos eltéréssel zajlik a két program) és ezen kívül még több parkban is pont ugyanekkor van valamilyen fénnyel, világítással, megvilgítással kapcsolatos program….
2021 szeptemberében az a nagy szerencse ért minket, hogy újra elmehettünk nyaralni. Vagyis nem újra, mert ami az év eddigi szakaszában volt, az nem nyaralás volt, szimplán csak máshol levés. Most nem önszántunkból mentünk, mert ha önszántunkból mentünk volna, jobban előkészítjük az utat és minden bizonnyal sokkal távolabbra mentünk volna, de gyorsan kellett valamit kitalálni és…
Riga régi vágyam volt, mert valamiért vonzódom a volt szovjet tagállamokhoz. A várost nem nyomoztam teljesen le indulásunk előtt, így voltak meglepetések. Például, hogy kicsi, hiába a Baltikum legnagyobb városa. Rigának összesen 700 ezer lakosa van, 40%-a lett, 40%-a orosz, a maradék pedig a többi környező országból érkezett. Egészen addig verőfényes napsütésben repültünk, míg el…
2024-ben sem hagyhattuk ki a berlini Festival of Lights-ot, de csak az utolsó napon sikerült eljutnunk rá, és nem néztünk meg mindent. (Lásd: Norvégia.) Vasárnap mentünk el, de már szombat este, amikor Hamburgból visszaérkeztünk, szembesültünk azzal, hogy a város szinte teljesen fel volt bolydulva. A főpályaudvarnál vártuk a buszt, ami sehogy sem akart megérkezni. Végül…
Reggel fél 9-re kellett odaérni a cég Ponta delgadai irodájába mert egy szuper BÁLNALES várt ránk aznapra. (Ha jártál Madeirán és ott befizettél bálnalesre és nem láttál semmit, illetve egy tucatkaland volt, tömegnyomoros hajón, ahol pont annyi bálnát és delfint láttál, mint a egy pocsolyában a nyári zápor után, akkor ez NEM az a fajta kaland!)…
Az Andalúzia élménybeszámoló rész nem várhat tovább, mert jól elfelejtek mindent. Leírtam, ami hirtelen az eszembe jutott és ami másoknak is jól jöhet. Andalúzia élménybeszámoló: Milyen volt? Milyen volt? Nagyon röviden és tömören: szuper jó! Volt meglepetés az út során? Nem. Ez Európa, a megszokott és kiszámítható kontinens, amit elég jól ismerek / ismerünk.Oké, átmentünk…
Egyedül utazni nem ördögtől való, bár az álszent társadalmunkban annak számít. Főleg, ha egy nő utazik egyedül. Mert mi az, hogy ad magnak időt? Miért nem visz magával öt visítozó gyereket, hiszen az úgy természetes. Szerintük. Amúgy meg szerintem rohadtul nem.Az embernek szüksége van arra, hogy egy kis időt, -vagy néha többet- el tudjon vonulni,…
Kezdjük ott, hogy eddig még egyszer sem fordult elő, hogy ilyen türelmetlen népekkel találkozzunk.Amint leszállt a gép, az ablaknál ülő ember megindult kifelé, átgázolva a még mellette ülőkön, egész konkrétan rajtunk.Elnézést kért, de akkor is milyen már, hogy egy amúgy is szűk fapados ülésközben valaki megpróbálja kipréselni magát a mellette ülők testén keresztül.Nem is értem…
Berlin – Brandenburg reptér, te fos! A történet ott kezdődik, hogy lassan időszámításunk előtt a helyi hatóságok belátták, hogy a meglévő repterek bizony kicsik lesznek és időszerű lenne egy új, hatalmas repülőteret építeni, ami minden igényt kielégít és a lényegesen nagyobb forgalmat kiszolgálja. A szándék megvolt, ráadásul még a pénz is, az idő is, főleg…
Az első norvégiai megállónk Flåm-ban volt, amely egy fjord végében fekszik. Éjszaka vagy hajnalban érkeztünk meg, de igazából semmit nem láttam addig, amíg reggel fel nem mentem a hajó 15. emeleti büféjébe és el nem kezdett egy picit világosodni. Ez a büfé hatalmas: mintegy 150 méter hosszú két oldalon, plusz a hajó teljes szélessége, így…
