Willkommensklasse Berlinben, avagy mi vár a gyerekre, ha nulla nyelvtudással érkezik

Berlinben az élet

Milyen a Willkommensklasse Berlin Mitte városrészében?
Az itteni iskolát semmiben sem lehet összehasonlítani egy magyar iskolával, esetleg annyiban, hogy mindkettőben tanárok dolgoznak és gyerekeket tanítanak.

A személyi és tárgyi feltételek nagyon távol állnak egymástól.

UPDATE: azóta megjelent a gyerek iskolájáról egy cikk a Guardianben és a 444.hu-n is. Ide beteszem, hogy ne csak én írjak erről.

Olvastam még Magyarországon, hogy az iskola teljesen más erefelé, más a hozzáállásuk a tanároknak, diákoknak, a vezetőségnek, de én nem voltam arra felkészülve, hogy ennyire pozitív meglepetés lesz. Persze azt is olvastam, hogy az országban itt vannak a legrosszabb iskolák. És nem tudom eldönteni, hogy megint hatalmas szerencsénk volt, vagy ez a normális, illetve ha ez itt rossz, akkor milyen egy jó suli?

Épület: az iskola ahova jár a gyerek németet tanulni, tőlünk gyalog pár percre van. Több épületből álló komplexum, ők az egyik leglepukkanttabban tanulnak, de meg kell mondanom, hogy ez sem rosszabb, mint ahova Budapesten járt. Viszont az iskolában ez az utolsó nem felujított szárny, és idén ez is meg lesz csinálva gyönyörűre.

Tanárok: a második nap azzal jött haza a gyerek, hogy itt miért jókedvűek a tanárok 🙂 és hogy szünetben odajönnek és beszélgetni akarnak. (A gyerek jól beszél angolul, a többi osztálytársa vagy egyáltlán nem beszél, vagy csak pár szót tud) Meg hogy bizonyos tanárokkal speckó köszönési módok vannak, mintha egy bandába tartoznának. 🙂
Nem tudom mennyire van leterhelve itt egy tanár, de nagyon úgy fest, hogy közel sem annyira, mint otthon. Jókedvűek, lelkesek, pozitívak és segítőkészek. Egyik nap a szünetben az osztályfőnöke látta, hogy a gyerek próbál zongorázni és nem annyira profi. Erre mit csinált? Odament és megmutatta a gyereknek hogyan csinálja, tanítgatta. A szünetben!

Iskola kezdete, vége: reggel fél 9-re járnak és naponta 2 vagy 3, de maximum 4 órájuk van, de egy óra 90 percig tart, közötte 30 perces szünetekkel. Nem kell negyed órával korábban odaérni a suliba és nincs pellengérre állítás, ha valaki késik 1 percet. (Otthon ez nagyon súlyos bűnnek számított, és tegyük hozzá, attól még ott volt az órán, hogy volt pofája 7:46-kor érkezni annak a büdös gyereknek) Itt az a helyzet, hogy 8:30-ra kell odaérni, de ha késel, feltételezik rólad, hogy nem azért késtél, mert lógni akarsz. Mióta itt járunk suliba, inkább azt mondja a gyerek minden pénteken, hogy de kár, hogy holnap nincs suli 🙂 Mert nem kényszerből jár, hanem azért, mert az iskola egy érdekes hely. Más kérdés, hoyg jelentős késésért komoly bünti jár, sokkal durvább, mint egy beírás: szombaton be kell jönni és ott ülni másfél órát. Ennek lényegesen nagyobb a visszatartó ereje.

Az órarendbe bele van építve az összes szakkör. Heti 2x 90 perc olyan órája van, amit neki kellett kiválasztani egy igen hosszú listából. Ezen kívül még az ebéd is része az órarendnek.
Lényeg az, hogy midnen nap van 1 vagy 2 németórája, de ezen kívül matek, tesi, angol van még.

Az ebéd: így utólag nem értem otthon mit görcsöltek az ebéden! Itt úgy működik, hogy vegán kaját főznek, mert abban tutira nincs olyan, amit valamelyik gyerek nem ehet meg a vallása, allergiája vagy ki tudja mije miatt. Viszont! Teljesen ingyenes, és nincs az a hercehurca vele, mint Magyarországon, hogy X nappal előtte meg kell rendelni vagy lemondani. Itt úgy van, hogy ha szimpi a kaja megeszi, ha nem tetszik, nem eszi. Ennyi.

Szakkörök, extra tevékenységek: kapott  gyerek egy igen hosszú, kb 40 foglalkozást tartalmazó lapot, abból kellett/lehetett négyet kiválasztani. Volt rajta minden, mi szem-szájnak ingere. Többféle rajzolós, festős, művészeti, irodalmi, színjátszós, sportos, focizós, politizálós, ismeretterjeszető, vagy országokkal foglalkozó, kenyérsütő, főzni tanuló, kertgondozó szakkör indul. Ingyen. Beépítve az órarendbe.

Az osztály létszáma 10 fő. Tíz! 🙂 És ez a 10 fős osztály szét van szedve csoportokra, aszerint hogy ki hogy halad a tanulmányaival, és minden csoportnak külön tanára van, így a gyerek egyik óráján 3 diák jut egy tanárra. 🙂

Óralátogatás: ez számomra furcsa, mert otthon ha nyitott órát tartottak, jóelőre megmondták, hogy melyik órára mikor lehet bemenni. Itt ha olyanom van, beülhetek bármikor, bármelyik órára. Külön érdekes, hogy ezeken az órákon a szülővel úgy bánnak, mint egy diákkal. 🙂 Nincsenek előre megbeszélt kérdések és válaszok, csak hogy úgy tűnjön, mennyire profi a tanár.

Haladás: igen gyorsan haladnak a nyelvvel és mivel nem egy állandóan elkülönített közegben vannak, ahol mindenki azonos szinten áll németből, feltételezem, hogy nagyon hamar meg fogják tanulni. Muszáj nekik. 🙂 Mert például az első héten (és aztán rendszeresen) volt főzés órájuk, ahol a többi osztállyal közösen főztek többféle ételt, recept alapján. (És igen: nem kellett előre bevinni egy kiló lisztet, cukrot, sót, olajat)

Felszerelés: azt hallottam már, hogy itt az oktatás ingyenes. De arra nem számítottam, hogy mindent, értsd: MINDENT adnak az iskolában. Füzeteket, tollat, ceruzát, mappát, ahova lefűzheti a gyerek a kapott fénymásolatokat, (igen, fénymásolatot is kap) vastag, masszív szótárfüzetet, stb. Tegnap a gyerek egy akkora világtérképet kapott, hogy csak pislogtam.
Vagy tabletet is kaphat ha akar, ami nála lehet mindig. (Nem kell letétbe helyezni pénzt, aláírni bármit, csak odaadják és hozhatja)

Némettanulás: több némettanáruk van, mindegyiknek más a technikája, a stílusa, és nekem eleinte kicsit káosznak tűnt, de be kell látnom, hogy a gyerek napról-napra többet tud, ráadásul mindent begyakorolnak ezerszer, rengeteg szituációs feladaton keresztül, vagy mozgásos feladattal.

Órák stílusa: nem az otthoni „ülj a helyeden, ne mozogj, ne beszélj, ne gondolkozz” órák, hanem a szabadabb: gondolkodj, használd az eszed, kérdezz, kérdezz, kérdezz, légy kreatív, próbálkozz, a gyakorlatban is csinálad meg, fejleszd önmagad, találd meg mi érdekel!

Szabadidős tevékenységek: rendszeresen elmennek mindenfélét megnézni a városban, mert van itt bőven nézni és kipróbálni való, vagy moziba, bárhova. Ezt az osztály szavazással dönti el.

Művészetek, kreatívságot segítő dolgok: az iskola több épületből áll, és mint kiderült, mind alá van pincézve, de nem is akárhogy! Ott kaptak helyet a különböző hangszerekkel felszerelt zeneszobák. Tényleg minden van, zongorától a dobfelszereléseken át, fúvósok, vonósok, minden!
Az egyik emeleti folyosón például egy dobfelszerelés van kitéve, hogy ha esetleg valamelyik diáknak kedve van a szünetben dobolni, akkor dobolhasson. Persze ez remek alkalmat kínál az „együttesek alapításának” így alakult meg a gyerek osztályából egy „zenekar”. Mindenki azt csinál amit akar, ahogy tud. 🙂
Update: betanultak egy számot, amit majd megtekint az azt eredetileg előadó együttes! 🙂

Másik nagy furcsaság a magar oktatáshoz képest az, hogy nagyon sok termet szentelnek a művészeteknek, vagy a kreatívság kibontakoztatásának. Sokféle rajzolós, festős foglalkozásuk van, ehhez a termek mindennel fel vannak szentelve. Van egy falfestős foglalkozás is 🙂
(A szükséges nyersanagot egyik órára sem kell vinni)

Könyvtár: Amikor a gyerek először járt ott, írt nekem egy olyan sms-t hogy beköltözik az iskolába 😀 Nem értettem hirtelen, de utána elmondta, hogy olyan mennyiségű könyv van az őt érdeklő témákban (meg különben is), hogy legszívesebben beköltözne oda. Fel van szerelve midnen földi jóval, hogy az olvasást kényelmesebbé tegyék, így babzsák fotelek, kényelmes székek is vannak.  Érdekes, hogy sokszor van könyvtárban órájuk.

Relax szoba: ide lehet elvonulni, ha épp magányra vágyik az ember vagy épp valakivel szeretne csöndben megbeszélni valamit.

Osztálybuli: pár nappal előtte kitalálta az egyik tanár, hogy rendezzenek bulit a suliban. Meg is csinálták, de úgy zajlott az egész, hogy adtak nekik pénzt (!) hogy vásároljanak be, majd a megvett dolgokat közösen készítették el a konyhában, végül megették közösen. Közben jókedv, zene, mulatás.

Projektek az iskolában: 4 hétig most egy videóklipet forgatnak, ehhez persze megtanulnak táncolni, énekelni, felvenni a számot és azt rendesen megvágni. Elég összetett feladat szerintem, és hozzá tartozik a dologhoz, hogy mindenzt az órák után, szabad akaratukból csinálják, azért, mert tetszik nekik az ötlet és a lehetőség.

Hazajövetel: borsódzik a hátam, ha arra gondolok, hogy otthon micsoda hercehurca van abból, ha a gyerek nem akar vagy a szülő nem akarja, hogy a gyerek a suliban rohadjon tök értelmetlenül délután 4-ig. Itt nem így van. Ha végeztek az aznapi megtanulandóval, simán hazaengedik őket korábban, és itt nem 5 percről van szó, hanem volt, hogy 2 órával előbb engedték őket el. Nem volt a szülőnek telefonálgatás, hogy a pedagógus elengedheti-e egyedül a 13 éves gyereket. Sőt, olyan is volt már, hogy „honismeret” órán azt a feladatot kapták, hogy kép alapján meg kell keresni a városrész nevezetességeit, ehhez google map-et, telefont, bármit használhattak (utóbbi itt alap) lefotózni és visszamenni a suliba. Szerintem remek feladat!

Technika: itt nincs megvetve a technika! Kapnak tabletet (!) hogy otthon is lehessen gyakorolni a nyelvet online, nem sátántól valóként tekintenek a technikára, hanem az oktatás fontos és hasznos kiegészítőjeként.

Dicséretek: olyan nap még nem volt, hogy ne dicsérték volna meg valamiért. Itt úgy tűnik, szokás mások dicsérete, elfogadása. Nagyon más világ ez!

De a lényeg: a gyerekem életében először szeret iskolába járni, és nem gyomorgörccsel indul el a suliba, általában várja a következő napot, várja, hogy milyen érdekeset fog látni, hallani, tanulni. Végre érdeklődik, lelkes, nem mint kötelező rosszra tekint az iskolára.

Nem tudom, hogy szerencsénk van-e ezzel az iskolával, de nagyon hálás vagyok a fentiekért! Főleg a pozitív, támogató hozzáállásért.
Köszönöm!
Update: nem kis szerencse, hogy ebben a suliban tanulhatunk, lásd fenti Guardian cikket. Hihetetlen mázli, amit hálásan köszönök!