A Vígszínház még mindig jó!

Vígszínház

Legelső emlékem a Vígszínház előadásáról még a nyolcvanas évekre nyúlik vissza, amikor a Padlás című, azóta ezerszer játszott darabot néztük meg az iskolával. Már akkor nagy siker volt, pedig csak akkoriban kezdték játszani és most, hogy túl vannak a nagyon sokadik elődadáson, jó lenne újra megnézni, megmutatni a gyereknek is 🙂 Viszont 2022 március utolsó napján A Diktátor című darabot néztük meg Eszenyi Enikő rendezésében. És nagyon tetszett! A Vígszínház még mindig jó. 

Sajnos az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk mert szakadt az eső odafele, csuromvizes volt a kabátom és a hajam mire odaértem, de ez a legkevesebb. Valamit, valamiért.
Miután leadtuk a kabátunkat az utolsó nálunk lévő páncélosokkal fizetve, elmentünk a büfébe melegedni, ettünk-ittunk ezt-azt.

Az előadás szuper volt! Annyira tetszett, hogy a színpad izgett-mozgott, emelkedett és süllyedt, lenyűgözött, de a legjobb akkor is a rendezés volt és a színészek. Vagy minden összességében.
Itt egy rövid összefoglaló a darabból:

Kevesen voltak

Én úgy emlékszem még a „boldog békeidőkből” hogy vadászni kellett a színházjegyeket. Alig lehetett az Operába, az Erkelbe vagy a Vígbe jegyet szerezni, és voltak jegydílerek is. Nem tudom hova lett ez a lendület mert a jegyárak szerintem a fizetésekhez képest nem emelkedtek annyira. Már nem drága színházba járni, mégis rengeteg üres hely volt.
Amikor most januárban az Erkelben voltunk és a Denevért néztük meg (Strauss II.) akkor is volt egy csomó szabad hely. Akkor arra gondoltam, hogy biztos azért van mert még javában tombol a covid és sokan félnek. Mostanra a nagy veszély elmúlt, (oké, jön a hatodik vagy hányadik hullám Magyarországon is) már nem állandó beszédtéma a halottak és az új fertőzöttek száma, viszont a sorok üresek voltak. És nem azért mert rossz volt a darab vagy a rendezés vagy a színészek játéka.


A kultúra kiment a divatból?

Könyvesboltban rendszeresen járok Magyarországon, de mióta elköltöztünk külföldre, nagyon kevésszer voltam a régen heti rendszerességgel látogatott nagy Libriben az Astoria és a Blaha között.
20 éve ez a könyvesbolt dugig volt emberekkel, volt kávézója is most viszont az emeleten rajtunk és az eladókon kívül két ember volt csak délután 6 körül. Egyszerűen nem értem.
Oké, a könyvek ma már drágák, lettek ebook olvasók is és egyszerűbb a Libri online felületén megvenni eboodban a könyvet, mint becaplatni a könyvesboltba de … na. Üres volt a könyvesbolt.
Viszont nagy felfedezés, hogy lett egy szépséghibás könyvek részleg, ahol találtam két olyan könyvet is, amit megvettem 40-50% kedvezménnyel.

Vígszínház

És most mi lesz? Mi lesz az országgal kultúra nélkül?

Vagy csak engem aggaszt a dolog, hogy kevesen járnak Operába, színházba és kevesen olvasnak? A többiek megszokták vagy belenyugodtak? Mindenki a tévét meg a Facebookot bámulja naphosszat? Borzasztó lenne egy olyan világban élni, ahol a kultúrának ez a része kiveszett.
Járjunk színházba többet és olvassunk többet. Apropó, meg is írom, mit (nem) olvastam februárban. 🙂