Karanténnapló 16. nap

Olyan brutális időváltozás van nálunk, hogy szerintem most extrában hullanak a gyengék.
A -3 fokból lesz 21.
Nem embernek való ez!

 

Lényeg az, hogy már mióta felébredtem olyan fejfájásom volt, hogy semmit nem tudtam csinálni és mivel bogyót csak a legvégsőbb esetben veszek be, tehát ha már hánynom is kell, így egészen délelőttig vártam.

Aztán bevettem és nem történt semmi.

Ugyanúgy fájt annyi különbséggel, hogy ha egyhelyben voltam, akkor elviselhető volt.

Ebédre csináltam egy szuper galacsinos zöldséglevest (sajnos már csak egy fél adag van a fagyiban a zöldből) és kakaóscsigát meg fahéjasat.

A dolgozással is haladtam, a körülmények miatt nem sokat, viszont jelentőset. És ez fontos.

A nap mélypontja volt, amikor a kezembe akadt két Costa Cruises kupon. Darabja 200 euró. A januári utunk után kaptuk, de már nem volt értelme beváltani. 🙁 
És akkor rájöttem, hogy a gáz sokkal nagyobb, mint ahogy azt most el tudjuk képzelni.
Az eddigi megszokott világunk olyan szinten foszlik szét, hogy örülhetünk, ha morzsája megmarad. (Vagy inkább ne örüljünk?)
Óceánjárós utazás?
Ugyanmár!
Úszó petricsésze!

És nem is ez a gáz, hanem az, hogy ugyanúgy, ahogy a légitársaságoknál sem egekig ér a tartalék, valószínűleg egy hajóstársaságnál sem. És egy hajó sokkal, de sokkal többe kerül egy repülőnél.
Valószínűleg sok társaság fog csődbe menni a következő hónapokban.

Merthogy ez a szörnyű meglátásom, hogy ez bizony még hónapokig fog tartani.
Elkezdtem magam felkészíteni arra, hogy huzamosabb ideig a lakásban kell lennem. Mondjuk szeptemberig. Vagy decemberig.

Mennyire szörnyű belegondolni 🙁

Ráadásul úgy, hogy amikor február 19-én hazajöttem, még annak örültem, hogy „de jó, 3 hétig nem megyek sehova.”
De ebbe megint ne gondoljunk bele.

Az a szerencse, hogy legalább besüt a nap hozzánk. Hányan lehetnek sokkal rosszabb helyzetben 🙁
Én legalább az ablakban állva tudok majd napozni. Deréktól fölfelé.
Legalább ennyi lesz a nyáron.

És most az a vicc sem jó, hogy majd a járda-szigetekre fogunk menni nyaralni. Mert addig se jutunk el.