Ismét azzal kezdem, amit már többször is említettem: a vidékre költözés különleges tapasztalat, mert olyan emberekkel találkozhatsz, akikkel belvárosiként, budapestiként valószínűleg soha nem futottál volna össze, és közben egészen más életfelfogásokkal is megismerkedhetsz. Pár hete rákérdeztem a szomszédnál, hogy szerinte ki számít gazdagnak vidéken, és erre olyan választ kaptam, amire álmomban sem gondoltam volna: Az…
Nem arról fogok írni, hogy Manyika milyen gyorsan futja a százat, miközben én csak totyogok, hanem arról, hogy a magyar kisvárosunkban mennyire jellemző a versengés. Ha a szomszéd meglátja nálad az „áhított” tárgyat, akkor neki is hirtelen szüksége lesz rá. Mert „nehogy már lemaradjon”. Kitérhetnék arra is, hogy a szomszédok mennyire vágynak ezekre az irigyelt…
Felhívom a figyelmet arra, hogy az alábbiak nem minden vidékre vonatkoznak, csak arra a környezetre, ahol mi két éve vettünk egy házat. Itt tapasztalok ilyen furcsaságokat, de ez határozottan nem jelenti azt, hogy minden vidéki az alábbiak szerint bánik az állataival. Szerencsére nem így van. Az elmúlt 50 évben szinte folyamatosan voltak állataim: kutyák, macskák,…
Kicsit messziről kezdem. Amikor gyerek voltam, az emberek 55 éves korukban mentek nyugdíjba. Emlékszem, amikor valamelyik rokon nyugdíjba ment, mindig mondták nekem, hogy „neked már nem lesz nyugdíjad”, és ezt el is fogadtam. Most, hogy elmúltam 50, bár néhány év vagy esetleg másfél évtized múlva én is nyugdíjas lehetnék, már egyáltalán nem számítok arra, hogy…
Én vagyok az a szerencsés szerencsétlen, akinek állandóan balszerencséje van a berlini reptérhez. Igen, ez megint egy repteret fikázó poszt lesz, de most más megközelítésből. Ennek vannak előzményei is, azt itt olvashatod. Szóval az van, hogy pár éve, a covid egyik középső hullámában megnyitott a nagy berlini reptér. Előtte bezárták azt a kettőt, ami működött…
Egyáltalán mit nevezünk most nyárnak? Vegyük úgy, hogy a június 15 és szeptember elseje közötti időszakot tekintem annak, amikor ha teheten, sehova nem utazunk. Ennek több oka is van, és egyre inkább azt látom, hogy az emberek nem képesek elszakadni attól a megszokásuktól, hogy „hát, utazni nyáron kell”. Nyáron utazni?! Miért nem jó nyáron utazni? …
Egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy milyen lenne az életem, ha nem beszélnék és olvasnék külföldiül. Az első, és talán legnyilvánvalóbb válasz az, hogy teljesen megváltozna – gyökeresen átalakulna az életem, ha hirtelen elfelejteném az általam ismert nyelveket. Ha tudsz külföldiül, hozzáférhetsz olyan információkhoz, amelyek létfontosságúak lehetnek, és valóban pozitív hatással lehetnek rád. 10 millió…
Tegnap, a „vidék kettő” kisvárosomban megismerkedtem valakivel, és rájöttem, hogy nem vagyok UFO. Ezt most olyan szempontból mondom, hogy valóban úgy van, ahogy éreztem, ahogy gondoltam. És legalább nem vagyok egyedül. Két éve vettünk egy házat „vidék kettőn”, Magyarországon. Erről sokat szoktam írni, mesélni, hogy milyen városiként vidékre költözni („vidék kettőre”), és valahogy mindig az…
Mióta az eszemet tudom, egy lakatlan szigeten szeretnék élni. Ott nyugi van, kisebb a népsűrűség, tisztább a levegő, nincs zaj, de van természet. Az meg jó, ráadásul sziget mivolta miatt minimum tenger, de leginkább óceán veszi körül. Szögezzük le, hogy igazi lakatlan szigetre nem költöznék mert azért vannak elvárásaim és lusta is vagyok. Szeretem ha…
Mindenki azt eszi, amihez szokva van, és azt tekintjük normálisnak, amit már gyerekkorunkban is láttunk vagy ettünk. Ez egy gondolatébresztő poszt lesz, ami arra fog kilukadni, hogy azért mi magyarok sem vagyunk lemaradva, csak máshoz vagyunk szokva és ettől nem leszünk sem jobbak, sem rosszabbak, de főleg mások nem lesznek rosszak csak mert azt eszik,…
Egy hónap múlva lesz 2 éve, hogy vettünk egy házat vidéken. Sokat töprengtünk rajta és körülbelül 5 évbe telt, mire egyáltalán dönteni tudtunk, hogy TÉNYLEG veszünk egy HÁZAT vidéken. Itt fontos azt az igen hosszú folyamatot is megemlítenem, mire sziklaszilárdan döntöttünk amellett, hogy nem lakást, hanem házat vásárolunk. Aztán persze ott volt a másik fontos…
Írt nekem valaki, segítséget kért abban, hogy döntsön, hogy én mondjam meg, melyik utazást válassza. Ez már eleve egy „érdekes” kérés mert mégis hol vagyok én, mi közöm hozzá, amikor nem is ismerem az illetőt, fogalmam sincs arról, mit szeret, neki mi az érdekes. Aztán kaptam az ívet, hogy „milyen jó nekem, hogy ilyen sokat…
