ITB 2018 – megint lejártuk a lábunkat

Kihagyhatatlan program Berlinben az ITB vagyis a nemzetközi turisztikai börze.
Az előző évek tapasztalatai alapján igyerekeztünk reggel 10-re, a nyitásra odamenni mert tudtuk, hogy lehetetlen vállalkozás egy nap alatt midnet megnézni.
Idén már szervezettek voltunk, eleve kinéztük azokat az országokat, ahova rövidesen el akarunk menni, kinyomoztuk hol vannak, és természetesen becserkésztük a magyar standot is, így nem tettünk fölösleges köröket a pavilonok körül és között. 
A közlekedést a hatalmas területen három belső buszvonallal oldották meg,  két busz és egy kisvonat szállította az utasokat folyamatosan.

Erre azért van szükség mert – ha valaki járt Budapesten a Hungexpo területén, na … az egy gyenge  próbálkozás ehhez képest – a berlini ITB területe irdatlanul nagy. Ehhez hozzáadódik, hogy hiába hatalmasok a csarnokok, ráadásul még többszintesek is általában. Van olyan, amelyik öt szinten várja a látogatókat.

De miért van szükség ilyen hatalmas területre?

Mert ez a világ vezető turisztikai börzéje, ahol minden ország igyekszik jelen lenni.

Nézzük a számokat, az ITB saját oldala szerint:

– több, mint 180 ország jött el idén
– 5 kontinensről
– 10.000 kiállítóval.
Ez a valóságban azt jelenti, hogy tényleg itt volt mindenki aki pénzt akar kihozni a turizmusból, az utazásból.

Ezzel szemben a belépőjegyek normál földi halandónak sem voltak drágák. 11 euro volt online megvége, ami akárhogy is nézzük, ahhoz képest hogy nyolcórányi tömény szórakoztatást kaptunk cserében, egyáltalán nem sok.

Mit láttunk?

Először is ki kell emelnem a magyar standot, mert idén végre sikerült nagyon alkotni. Ez alatt azt értem, hogy idén a pult mögött unott pofával ülő emberek, a “faszé vagy itt? haggyámá” arckifelyezés helyett sikerült úgy összeválogatni az országot képviselő, bemutató embereket (vagy csak a tavalyiakat úgy motiválni) hogy csillogó tekintettel, kedvesen magyaráztak mindenkinek, aki csak kérdezett. Kivételesen prospektusok is voltak ÉÉÉÉS!!! Kapaszkodjatok meg! Még kürtőskalácsos csapatot is hoztak. Igaz, pénzért adták a cuccot, de aki akart, az ehetett, vehetett. Volt szép sor is.

Az meglepett, hogy volt papíros, ahol Magyarorszgot mint meleg desztinációt reklámozták.
Ezt nem értem, mert egy olyan ország, ahol sikkes nyíltan buzizni, sőt, az az elfogadott, hogy valaki (kvázi mindenki) gyűlölködik, utálkozik, zsidózik és buzizik, az mégis hogy a tökbe meri nemzetközileg kijelenteni magáról, vagy hogy juthat eszébe olyan, hogy Budapest, mint meleg desztináció?! Ilyenkor az jut eszembe, hogy az ország polgárai még nem találkotak saját magukkal.
Szomorú és egyben gáz is szerintem.

A többi ország hozta a formáját, Ázsiában Thaiföldöt, Burmát, Malajziát cserkésztük be, Kínánál olyan nagy volt épp a felajtás, hogy nem tudtam szerezni sem infót, sem valami hasznosat az úthoz, de nem baj, majd nyomozok tovább a neten.
Thaiföld tovább erősítette a masszőr hadseregét, már legalább 6 embert tudtak egyszerre masszírozni, így nem volt akkora a sor. Egy 10 perces masszázs volt 5 euró, a gyereket rögtön be is neveztem 🙂 és tetszett neki.
Kazahsztán már egy másik pavilonba került, ott viszont minden hasznosat találtam. Nagyon köszönöm nekik, hogy hoztak néhány helyi rágcsát és még a kumiszt is meg tudtam kóstoltatni a gyerekkel 🙂
Érdekes lesz a kazah út, remélem mindenfélét kóstolunk majd bár eddig nem rajongtam a lóhúsért, de mivel ott főleg azt esznek, majd megbarátkozunk vele. Meg a tevetejjel. 🙂

Az, hogy a fenti néhány országot végigjártuk volt vagy 2-3 óra.
Megéheztünk.
Először az egyik fo levesesnél ettünk egy nagy tányér levest, közben összeismerkedtem néhány panamaival, majd egy  kínaiban ettünk többet. Én egyben sült halat, aminek eszméletlenül finom volt a bundája. 🙂

Ázsia után átmentünk a “Karib-térségbe” ahol pont az volt, amire számítottunk. Buli.
Mivel egyik nép sem arról híres, hogy otthon ülnének szépen csöndben, a zene folyamatos volt, minden standnál 15 percig volt zenés-táncos bemutató, aztán amint vége lett, egy másik rázendített.
Szuper dolog így bemutatnni egy országot, egy kultúrát!


Lényeg az, hogy egészen zárásig (6-ig) voltunk arrafelé, majd hazavánszorogtunk.

Jövőre is megyünk!