(2024 januári írás) Szeretem a békés, nyugodt helyeket, ahol nincs sok ember és az idő lassan telik. Amikor először jártunk Sao Miguelen minden más volt. Határozottan emlékszem, hogy a mai fogalmaink szerint nem voltak éttermek. Olyan helyek voltak csak, ahol mellesleg lehetett enni is valamit. Aztán a közbenső látogatások során nem láttam olyan hatalmas különbséget,…
Átutazóban voltunk Rómában, épp csak egyetlen éjszakát töltöttünk ott és már mentünk is tovább Genovába. (Egy olasz éjszakai, hálókocsis vonaton, de erről itt fogok majd hosszabban mesélni, hátha jól jön valakinek a tapasztalat.) Este volt már amikor megéheztük és bár nekem nem szokásom a vacsorázás de Olaszországban nem lehet kihagyni, mert ezek az olaszok remekül…
Valamiért eddig kimaradt Zakynthos nálam, de most, 2024 novemberében sikerült az utolsó „fehér foltot” is megnézni a Jón-szigeteken. Túl nagy meglepetésre nem számítottam, de ez a sziget szerintem a legszebb a környező szigetek között. Gyönyörűek a színek, az olajerdők, kellemes a napsütés, van is mit nézni, szóval jó hely ez szezonon kívül. Abba megint nem…
Rengeteget dolgoztam mostanában és úgy gondoltam pár hónappal ezelőtt, hogy nincs időm a Voiz-ot hallhatni. Ha nem ismernéd, akkor a Voiz egy magyar, hangoskönyves applikáció, ahol rengeteg könyv van, ráadásul egyik jobb, mint a másik és folyamatosan töltenek fel újabbakat. Pont ez is volt a bajom vele mert engem frusztrál, hogy olyan sok jó könyv…
Reggel arra ébredtünk, hogy szemerkél az eső. Akkor még nem sejtettük, hogy innentől elromlik az idő, és az utazásnak lesz több olyan momentuma is, amikor csak ülünk és pislogunk a katasztrófavédelem (!) veszélyre figyelmeztető üzenetein. Másrészről a szemerkélés és a sűrű felhőzet miatt teljesen okafogyottá vált, hogy azon gondolkozzunk, felmegyünk-e a Lomnici-csúcsra. Nyilván nem lett…
Az előző részt itt találod. Eljött az indulásunk reggele. Még egyszer, rohamtempóban alaposan belocsoltam a kertet, köztük az egy héttel korábban ültetett szárazságtűrő ágyásomat is a fenyő alatt (erről majd később mesélek). Futottam még egy kört, hogy mindenhol van-e elég szalma, aztán bepakoltuk a kutyákat, az ennivalót és minden szükséges holmit, majd útnak indultunk. Az…
Minden még előző év decemberének végén kezdődött, amikor az Urlaubspiraten.de oldalon kitettek egy 11 napos görög utat 103 euróért amiben benne volt a repülő oda-vissza, a szállás egy szép, medencés, pálmafás szállodában és a reptéri illeték is. Igen, a reptéri illeték, kerozin pótdíj, egyéb faszság amivel a magyar utazókat szokták arról meggyőzni, hogy az utazás…
A lelkes olvasó pontosan tudja, hogy amikor a nagy tömeg útnak indul, én visszahúzódom a kis „csigaházamba”, és türelmesen várom, hogy lelohadjon a nép nagy nyaralós lelkesedése. Hogy eljöjjön minimum augusztus vége, de inkább szeptember közepe, amikorra minden nyáron nyaralni vágyó hazatér, és szomorúan gondol arra, hogy „ejh, de messze még a jövő július”. Optimális…
Hát…. És itt megint erőteljesen láthatóak a különbségek a magyar és a német gondolkozás, hozáállás között. Az iskola frissen felújított szárnyába kaptunk meghívást két héttel ezelőtt a szülői értekezletre. Kívülről semmi extra az épület, de belülről nincs benne semmi a magyar iskolák szürkeségéből, merevségéből, embertelenségéből. Van viszont színes lépcső, a falakon tök kreatív falragaszok lépcsőn…
Ez egy összefoglaló poszt lesz arról, hogy mégis mi a fenét csináltunk egy hétig Fuertevenurán. (A Kanári kalandok 9. előző részeit itt találod.) Röviden összefoglalva: semmit nem csináltunk. Picit hosszabban: jártunk pár helyen, de mégis a pihenésé volt a főszerep és ez nagyon jó volt így. Kell, hogy az ember lelassuljon néha. Délutánonként, ha szükségét…
Hosszas agyalás, filozofálgatás, tökölés, számolgatás és egyebek után úgy döntöttünk, hogy ami tavaly decemberben elmaradt, azt idén pótoljuk. Ami késik, nem múlik. Miről van szó? Elmegyünk hajózni ugyanarra az útvonalra, amiről tavaly csúfosan lemaradtunk. Vagyis nem lemaradtunk, hanem csúnyán pofára estünk mert a kikötőben közölték velünk, hogy „bocsesz, a hajó nem megy sehova” de erről…
Mióta bezárták az éttermeket és kiderült (eddig úgy tűnik) hogy ételen keresztül nem fertőz a vírus, heti 1-2-3 alkalommal rendelünk kaját. Kell a változatosság, na. 🙂 Tegnap rendeltem harmadjára a Hari Moksh indiai étteremből és megint nem csalódtam.Igazság szerint egyszer régen (a télen) rendeltem egy thalit valamelyik helyről, de mivel nem voltam bejelentkezve, nem találtam…
