Rendelős kaják Berlinben – Hari Moksh indiai étterem

Mióta bezárták az éttermeket és kiderült (eddig úgy tűnik) hogy ételen keresztül nem fertőz a vírus, heti 1-2-3 alkalommal rendelünk kaját. Kell a változatosság, na. 🙂

Tegnap rendeltem harmadjára a Hari Moksh indiai étteremből és megint nem csalódtam.
Igazság szerint egyszer régen (a télen) rendeltem egy thalit valamelyik helyről, de mivel nem voltam bejelentkezve, nem találtam meg azóta sem, pedig a thali egy remek dolog. Legalább nem kell a “mit akarok enni ma” kérdésen sokat tökölni. Vagyis nem kellene, mert a helyet sajnos elveszítettem és azóta is próbálok valami hasonlót találni, vagy olyat, ahol tényleg jó a kaja.

3 helyről rendelek indiait rendszeresen:
1: Hari Moksh
2: Shahjahan indisch
3: Dana Pani

Mindegyiket másért szeretem.

Friss kedvenc a vega  Hari Moksh. Annyira meglepően jó és pont jól fűszerezett, hogy ennél jobban én sem tudnám elkészíteni.
Nem, ezt most nem nagyképűségbőlg mondom, hanem tény, hogy itt Berlinben rettegnek a fűszerezéstől. Jaj, nehogy csípős legyen! Jaj, beleborult egy késhegynyi íz! JÉZUSMÁRIA! Még kiég az ember ízlelőbimbója.
Szóval elég … hogy is mondjam … finoman fűszerezett a kaja néhol.
De legalább ez a 3 hely eddig bejött. (Volt több is amit teszteltünk, de ezek annyira bejöttek, hogy még a nevüket is megjegyeztem.)

A Hari Moksh annyira bejön, hogy elhatároztam, majd ha kinyitnak az éttermek, tuti elmegyünk oda. 

A Hari Mokshból a legjobban a samosa ízlik. Meg a többi kaja is, de a samosa különösen.

Nézzük, mit ettem eddig?

Vagyis, miről van fotóm is. (Mit nem faltam fel azonnal, még mielőtt lefotózhattam volna?)

A tegnapi pusztítás

Mi van a tányéron?
Mellette egy saját levesük. Volt benne lencse, gyömbér és minden ami finom és egészséges. Plusz pont jár érte, hogy papírpohárban volt.
Egyébként általában papírba vannak csomagolva a kaják ha az ember rendel és ha nem, akkor meg újrahasznosítós dobozban, mármint amit az ember újra felhasznál a konyhában mert strapabíró darabok. Remélem ezzel más is így van.
A tányéron van egy -emberkísérlet a köbön!- adag paneer ami egy indiai házi készítésű sajtféle. Jelentem az emberkísérlet eredménye negatív, vagyis mára tudom, hogy többet nem szabad paneert ennem, ha jót akarok magamnak. De egyszer ki kellett próbálni.
Ez a paneer egy isteni szószban volt. Szívesen enném akár hetente többször.
Mellette a rizs, az rizs, de indiai fűszerezéssel, vagyis volt benne kardamom meg minden, ami finommá teszi. 🙂
A samosa az… ahhh…. ide vele, az egész napi termést!
Az eredetileg 3 pici tégelyben mártogatósok vannak, amik szintén nagyon finomak. Sajnos. 🙂

Az első rendelés

indiai berlinben Hari moksh

A pici mártogatósok olyanok, mint fönt. A samosa is pont olyan jó, mint máskor. Sajnos.
A szószos cucc az aloo gobi, az egyik kedvencem. Már készítettem itthon is. Van benne (ahogy a neve mutatja) krumpli meg karfiol. Finom volt kifejezetten.

Sajnos a naan az olyan kicsi volt, hogy szerintem annak köszönhető a mikroszkopikus mérete, hogy épp nagymértékű élesztőhiány ütötte fel a fejét a városban és szerintem nem tudtak szerezni.
Merthogy különben normális méretű szokott lenni a naan, nem ekkora. És nem azért ekkora a képen mert a többi részét felfaltam iziben, mert csak 2 falattal ettem belőle a fotó készítése előtt. Eskü!
Szóval ez itt vészesen kicsi volt. De fátylat rá, mert amúgy tök jól főznek. Tényleg.
És ez itt a nem fizetett reklám helye. A Hari Moksh tényleg jó.


A többi berlini kalandunkról itt olvashatsz.