A hőguta határán: Ancona, Numana , Le due Sorelle

Nem szoktunk a nyár közepén Olaszországba menni, főleg nem nyaralási célzattal, de azért néha megtörténik.
Van egy ismerősöm, Timi, aki ajánlotta ezt a helyet nekünk, úgy, hogy a Le due Sorelle sziklák maga a csoda, egyszer látni kell, az anconai utazás nem lehet teljes nélküle.
Persze mondta azt  is, hogy csak hajóval lehet megközelíteni a helyet, meg hogy amúgy is kész macera odamenni, de arra gondoltam, hogy ha valahova nehéz eljutni, akkor az szinte garantálja, hogy ott viszonylag béke, nyugalom és szépség vár.
Így volt itt is, de ne szaladjunk annyira előre.

IMG_7060

Ez az út még abból az időből származik, amikor a Wizzair még repült a Bolognának csúfolt Forli városába. Mármint, gondolom sokakat átvert ez az elnevezés, hogy Bologna, mert, …. hmm hmm…. nos Bologna legalább egy óra vonattal onnan, plusz hozzáteszem, hogy a reptér szépen szólva is a halál f….án van, és még azon is túl. Vasárnap például nem közlekedik semmiféle tömegközlekedési eszköz a város szélén található reptérre. (Remélem azóta van némi változás)

A gépünk este érkezett meg, így bebuszoztunk a városba, majd mivel még volt egy csomó időnk a vonat indulásáig, beültünk  a Pizzeria Del Corso Di Nardi-ba, ettünk mindenféle földi jót: pizzát, tésztát, majd még ücsörögtünk ott egy darabig.

Olyan későre járt már mire kijöttünk, hogy gyalog mentünk el az állomásra, és még ott is vártunk vagy egy órát a hajnalban közlekedő vonatra.
Aztán megjött a vonat és szomorúan tapasztaltuk, hogy nem hogy szabad ülés nem volt rajta, de örültünk, hogy a folyosón állva tudtunk utazni. Sajnos az út körülbelül 3 óra hosszat tartott, a vonat minden állomáson és megállóhelyen megállt, kb. kétszer, olyan iszonyúan lassan haladtunk.
Aztán megérkeztünk Anconába hajnali 2 körül, megkerestük a szállásunkat, jót sétálva a kihalt utcákon.
A szállásunk bár 3csillagos szálloda volt, hagyott némi kívánnivalót, de azért annyira tragikusan rossz sem volt. A reggeli volt minden egyes nap ugyanaz, és valljuk be, Olaszországban igen bénán néz ki, ha csak pirítós van a reggelihez és a kávé is porból készül.
Kevés dolgot utálok a porkávénál jobban! Ráadásul a cappuccinók hazájában… hogy lehet ilyen???

Mindegy. Nappal pokoli hőség uralkodott a városban és bár mindent megnéztünk Anconában, de el kell ismernem, hogy komolyan megszenvedtünk minden lépésért mert legalább 42 fok volt a napon, szél meg semmi, pedig az tengerpart…

Ami viszont nagyon pozitív volt az a szállásunk központi elhelyezkedése, imádom, ha nem a turistás részen lakunk, hanem ott, ahol az igazi élet zajlik. Nagy szerencsénkre egy pici piac és egy nagyobbacska bolt pont mellettünk volt, az épület alatt pedig egy családi vállalkozásban működtetett zöldséges üzemelt. Mivel épp dinnyeszezon volt, tele volt hatalmas dinnyékkel a bolt, reggelente meg hozták az árut és pakolta a család, dobálták kézből kézbe a nagy dinnyéket.
Ancona kikötője Olaszország egyik legnagyobb kikötője, így volt szerencsém látni ott is néhány óceánjárót 🙂

IMG_7050
Anconai utazásunk során az egyik nap elmentünk megnézni és fürdeni egy jót a híres Le Due Sorelle sziklákhoz.

Ehhez először be kellett cserkészni a buszt, ami elvisz minket Numana városáig, ott pedig megkeresni azt a bódét, ahol tudunk jegyet venni a pici hajóra. Volt feladat, de megtaláltuk.
Mivel volt még pár óra a hajó indulásáig, fürödtünk egyet a tengerben. Érdekes ám augusztusban az olaszoknál nyaralni! Ők családostul járnak üdülni, kivisznek mindent amire szükség lehet, de lényeg az, hogy ott van velük a kis Giuseppe, a Franco, a Giulia, mind a visítós és hangos fajta gyerekek 😀
Tehát semmi béke és nyugalom. Mindegy.

Le Due Sorelle sziklák

Egyébként máig nem értem, hogy a hajó miért úgy viszi az embereket egy tökéletesen árnyékmentes és mindenféle létesítmények nélküli partszakaszra, hogy pont abban az időben vannak ott, amikor a nap a legjobban tűz.
Igaz, a szikláknál van egy barlang, de oda nem tud 40 (ha csak 40…) turista bezsúfolódni…

Lényeg a lényeg: a hely gyönyörű és ha valakinek arra akad dolga, a Conero félszigetet mindenféleképpen nézze meg, hajózzon el a sziklákhoz.

IMG_7046

Állítólag gyalog elég bajosan lehet csak odajutni mert szinte függőleges a sziklafal.

A hajóról visszafelé leszálltunk Sirolo falunál. Ezt ne úgy képzeld el, hogy kis aranyos kikötőcske… nem. A vízben kellett kigyalogolni pár métert – szuperjó volt a víz- majd felmenni a körülbelül 300 méter magasan lévő faluhoz egy igen meredek, földúton az illatos erdőben.

IMG_7045

Meg itthon a kinéztem a Tripadvisoron, hogy a falunak van egy fantasztikus kilátással bíró terasza. Megkerestük és pihentünk ott egy picit, majd mivel már éhen akartunk halni, kerestünk egy pizzériát. Ez nem volt egyszerű, mert arrafelé minden magára adó étterem csak este 8-kor nyit.

IMG_7056

De találtunk és ettünk is jóféle pizzát, olyan vékonytésztásat, amin isteni szalámi, tonhal, olajbogyó és hagyma volt! Nagyon szeretem a tonhalas pizzát, főleg ahogy az olaszok készítik. Nyami!

Pihenés után megkerestük a buszmegállót, vártunk vagy egy órát a buszra és hazazötyögtünk vele.

IMG_7053

Reménykedtünk, hogy nyitva lesz a bolt és tudunk venni finom görög joghurtot a leégett bőrünkre, és szerencsénk volt 🙂

Még amikor másodszorra voltam Santorinin, akkor mondta a szállásadó nénink, látva a gyönyörűséges, piros bőrömet, hogy ne gyógyszertári vackokkal kenegessem, hanem tegyek rá vastagon görög joghurtot. Mivel én nem vagyok egy leégős fajta és hogy őszinte legyek, jó, ha egyszer bekenem magam egy többhetes tengerparti nyaralás során napolajjal… mondtam neki, hogy jó, jó, persze… De egy évvel később a gyerek (akkor volt 5 éves asszem) leégett és kipróbáltuk rajta. Egyrészt a gyerek azóta imádja lenyalogatni magáról a joghurtot, másrészt… ha nem látom, nem hiszem el: kb. egy óra alatt teljesen rendbehozta a bőrét. Azóta alap nálunk a joghurt, ugyanis a gyerek úgy szokott leégni, hogy be van kenve magas faktorszámú napolajjal, van rajta ruha, kalap és egész nap a víz alatt tartózkodik. És képes leégni!

IMG_7052

Szerintem roppantul tehetséges a leégésben!

Másnap újra felkerekedtünk, megnéztük Ancona addig kimaradt részeit, lementünk a helyiek által frekventált bícsre is.

Jó volt ebben a városban is!
Tehát az anconai utazás jó ötlet nyáron is!

Visszafelé a forli reptéren még végignéztük a gyönyörű naplementét és indultunk is haza.