Kívülről nézve olyan egyszerű lehet, de belülről nagyon nem egyszerű, főleg ha a keret nem végtelen. Nem a pénzen fogok itt nyavítani, az olyan hétköznapi lenne. Sokkal inkább arról akarok most mesélni, hogy mennyire nehéz helyzet az, amikor már bejártad az összes környező (és nem annyira környező) országot, a nagyobb és kisebb városokat, a megfizethető, de távolabbi helyeket és már akárhogy is nézzük, 35 éve járod a világot intenzíven.
Szerencsés vagyok, mert sem italra, sem dohányzásra, sem drogokra de még ruhákra sem költök. Szerintem a nők 99%-a sikítana és sírógörcsöt kapna ha annyi ruhája lenne csak, mint amennyi nekem van.
Felsorolom a ruhatáramat: van egy pár cipőm, amit nyilván minden nap használok. Van két nadrágom, összesen 4 fölsőm, 4 bugyim, meg 3 nyári ruhám. Ez a teljes ruhatáram. Nem, nem a minimálra törekedtem, hanem sajnálom rá a pénzt és inkább elutazok „Kukutyinba” minthogy ugyanannyiból vegyek magamnak egy új pár cipőt vagy bármit. Az élmények sokkal többet érnek nekem, mint a tárgyak.
Van egy ismerősöm, sosincs pénze, de elszív napi 2 doboz cigit, meg megiszik mellé 3-4 sört, utóbbit a kocsmából vásárolva. Számold ki:
Cigi: 2x 1700 ft = 3400 Ft
Sör: 3X 400 = 1200 Ft.
Napi 4600 Forintja elmegy arra, hogy „jól érezze magát”, az más kérdés, hogy nem érzi tőle magát jobban, de a megszokás az nagy úr.
Éves szinten ha csak 340X teszi meg ezt a „kört”, akkor több, mint másfél millió Forintja megy el erre a kiadásra és a bevételeit tekintve frankón nem értem, hogy erre hogy tud költeni. A világ csodája szerintem a dohányzás meg az ivás, meg azok az emberek is, akik komolyan űzik ezt a sportot.
De mindenkinek megvan a maga hülyesége, az enyém az utazás, ami pont olyan drog, mint a cigi vagy a pia, mert erről sem lehet leszokni. Nem tudnám elképzelni, hogy évekig sehova nem megyek. Az utazás mellett szól, hogy az építi az embert, látja azt, hogyan élnek máshol, mit esznek, miben hisznek, hogy öltöznek és ebben az esetben már elég nehezen lehet megvezeti a kormánypropagandával.
És akkor közeledik az ötvenedik szülinapom, ami nem annyira különleges mert a szülinapomkor mindig elutazunk valahova, egyedül a covid alatt nem volt erre lehetőség, de előtte és utána is mindig úton voltunk. De most, hogy ilyen jeles, kerek évforduló közeleg, és megkérdeztem magamtól, hogy mégis: „Hova szeretnék utazni?” elég nehezen jött a válasz mert mindenhez volt valami, „jó, de…”
A kedvenc ötletem még mindig az, hogy Sydneyből elhajózunk Hawaii-ra, onnan meg San Franciscoba, amivel az a problémám, hogy Sydney rohadtul messze van és a fene sem akarja megtapasztalni azt, hogy 10 órával előrébb vagyunk, hogy éjszaka van reggel meg azért mégis: 2 nap az út odáig és nincs olyan járat, hogy Berlinben felszállunk, ott meg le. Meg a jeltag mindig is nagy „barátom” volt. Még két óra is megvisel.
Már ettől kitör a frász, ugyanakkor piszkálja a fantáziám a nemzetközi dátumvonal átlépése, hogy elmehetnék végre Vanuatura, de Pago Pago és Hawaii is nagyon vonz, arról nem is beszélve, hogy a Changi reptér is útba ejthető lenne. Az út az oda meg visszautazással csak a Sydney – Hawaii szakaszra lenne 3 hét, és ha még hozzáadjuk azt a másik Amerikáig tartó szakaszt, akkor meg már legalább 5 hét, de inkább 6 lenne. Annyit meg nem akarok most utazni. Maga az utazás kifejezetten olcsó, talán egy-másfél hetet lehetne belőle eltölteni a Balatonnál, de ha a teljes költségeket nézzük (regjegy Ausztráliába, visszafelé meg Honoluluból) akkor talán pont annyiba kerül, mint a magyar tengernél 3 hét.
Jó, akkor maradunk Európában. Menjünk el hajózni!
A hajózás már 20 éve a szerelmem, régen még csak plátói szerelem volt, mára már szerencsére fel is szállhatunk ezekre a hatalmas jámbor jószágokra. De ez sem megoldás mert a kikötők többségében már jártam és kikötni negyvenedszerre Barcelonánban már nem olyan izgi, mint eleinte. Vannak a norvég hajóutak, de ott hideg van, azt meg nem szeretem, viszont vannak a kiszemelt dátum körül a hosszabb hajóutak, amikor mondjuk Buenos Airesből elhajóznak Genovába (szintén 500 euró vagyis 170.000 Ft körül van az áruk és 2-3 hét az út) de annyi időnk meg valószínűleg nincs.
Egyszóval ment az őrlődés ezerrel, aztán vettünk egy nagy levegőt és lefoglaltuk az MSC World Europa hajó egyik útját. Izgi lesz mert ez egy igazi monstrum, az MSC egyik legnagyobb hajója.
De ez is csak egy kompromisszum.
Ha sem az idő és sem a pénz nem számítana, hova utaznék?
Erre egyszerű a válasz mert ha így lenne, akkor lassú utazásai bejárnám a világot. Elindulnék az egyik irányba.
Egész biztos, hogy kihagynám a szürke és hideg teleket, de leginkább az enyhe időjárású zónában lennék.
Mondjuk most elmennék Floresre és ott lennék addig, ameddig nem támad egyéb gondolatom. Floresen elmennék kirándulni, beszélgetnék a tehénkékkel, nézném az óceánt, ebédet főznék, tanulnék, zenét hallgatnék és bepótolnám az ezer darab elmaradt hangoskönyvet a Voiz-nál.
Persze itt rögtön megbukik a dolog mert azért nem haladok a saját mércém szerint jól most a hangoskönyvekkel mert helyette fizikai könyveket olvasok és rengeteget dolgozom. Vagyis még mindig jól jönne egy hosszabb nap. 🙂
De valahogy megszöknék ebből az őrült világból és lesz@rnám, mi történik.
