Amikor lefoglaltuk az utat, ránéztem a térképre és nem mondott semmit. Az, hogy a Szuezi-csatornán is átmegyünk, hogy északról délre végighajózunk a Vörös-tengeren, aztán át az Adeni-öblön, majd az Arab-tenger és az Ománi-öböl következik, végül a Perzsa-öböl, nem mondott semmit. Pedig így utólag szuper izgalmas még olvasni is. A Szuezi-csatorna egy csoda!
Amikor elhagytuk Rodosz kikötőjét, tudatosult bennem, hogy „juj, átmegyünk a Szuezi-csatornán!” néztem a menetrendet, hogy este 9-korül ott leszünk a szájánál és másnap délután fél négyre már át is értünk rajta. Persze nem így lett.
Novemberben még sosem voltunk Rodoszon. A kedvenc éttermemet zárva találtuk, hiába a fejben eltervezett menü, hogy mit fogok most enni, ez nem jött össze. 30 éve járok oda, de majd legközelebb.
Rodosz kikötőjében visszaszálltunk a hajóra, megvacsoráztunk, majd felmentünk a fedélzetre, hogy lássuk, mégis milyen a Szuezi-csatorna „szája”. Hogy milyen az a hely, ahol bemennek a hajók, mennyire széles vagy inkább keskeny és úgy különben is, milyen ez a csatorna.
Szuper izgalmas volt már akkor, bár a sötétben csak Alexandria városát láttuk valahol a távolban meg sok-sok hajó fényét a horizonton. Vártunk, de nem történt semmi, majd inkább levonultunk és eltettük magunkat másnapra.
Reggel jó korán felkeltem mert kíváncsi voltam, szaladtam fel a legfelső fedélzetre, hogy lássam, mi a helyzet. Látszólag ugyanott voltunk, de kezdett kialakulni a sor, amibe az óriási konténerszállítók álltak be, szépen egymás után sorban. (Fenti kép)
Amikor elindultunk és a Szuezi-csatorna bejáratától már csak pár kilométerre jártunk, feltűntek a halászhajók. Ezek nem a csatornába hajtottak be, hanem a nagyobb hajók körül cirkálva halásztak. Sokan voltak és mind lepukkant volt. A fenti képen azt látod, hogy jön mögöttünk egy Maersk konténerszállító, de a valóságban ez az óriáshajók sora volt, egy végeláthatatlan hosszú karaván, csak kitakarják egymást a hajók. (Klikkelj a képre és megnyílik nagyban, nézd meg, hogy hány hajó van ott 🙂 ) Vedd hozzá azt is, hogy egy ilyen monstrum nem tud tíz méteren megállni ezért tisztes távolságban követik egymást.
Maga a behajózás nem volt egy feltűnő, nagy esemény, egyszer csak benne voltunk egy keskeny sávban, balra a Sínai-félsziget, jobbra pedig a Nílus deltája.
Ebben az volt az érdekes, hogy az egyik oldalon teljesen kopár volt minden, csak homok, a másik oldalon viszont zöldelltek a földek és láthatóan bőven volt termés. A másik parthoz képest meg pláne.
Abba borzasztó volt belegondolni, hogy tőlük pár kilométerre van a Gázai-övezet, ahol a harcok tombolnak, de most maradjunk a földrajzi érdekességeknél.
Maga a Szuezi-csatorna nem hosszú, mindössze 163 kilométer, de csak 300 méter széles és néhol két ága van, hogy meggyorsítsa a közlekedést, vagyis lehessen északról délre és fordítva is közlekedni. Ez nem mindenhol lehetséges, de sok helyen igen. Már ez is nagy szó, nem olyan régen van ez így.
A csatorna mentén, főleg az első szakaszon érdekes a látvány, mert közel vannak a falvak, ráadásul egy vonat is körülbelül 30 percenként jár arra és látod, ahogy az emberek igyekeznek oda meg ahogy egykedvűen bámulnak ki az ablakon, és néha még az imám hangját is hallani.
Persze az is látszik, hogy arrafelé nem veti fel a népet a pénz.
Néhol a Szuezi-csatorna mindkét oldalán hatalmas képek vannak a csatorna falába illesztve vagy a fene sem tudja, hogy tették őket oda, mindenesetre szólnak ezek a képek mindenről is, például egy ilyenről értesültem, hogy Egyiptomnak van űrprogramja. Te tudtad? Nem csodálom, hogy nem mert csak 6 éves a dolog.
Miközben haladsz dél felé és egyre melegebb van, úgy nő a legyek száma is. Ez nem egy Egyiptomot fikázó poszt, de el kell mesélnem, hogy úgy éreztem magam, mint akiket a 80-as években mutogattak a tévében, azok a szerencsétlen etiópok, akiknek a legyek elhessegethetetlenül döngték a teles testüket.
Eleinte próbáltam elhessegetni őket, de amikor egyszerre 50 légy van rajtad, akkor felfogod, hogy itt biza’ be kell öltözni mert tök undorító a dolog. Nem tudom, milyen állattartó telep volt a környékén, de igen sokáig kínoztak a legyek mert bámulatos ügyességgel találták meg a legapróbb fedetlen millimétert is.
Több helyen jöttek ki a földből ilyen csövek, és eleinte meg voltam arról győződve, hogy „tuti szennyvizet öntenek a csatornába” de aztán megokosodtam és kiderült, hogy rosszhiszemű vagyok mert ezen olajat továbbítanak hajóknak. Vagy nem. Mert hogy jelentős a nyersolaj exportja Egyiptomnak.
Mivel néhol a Szuezi-csatorna mindkét oldalán voltak települések, igencsak érdekelt, hogy mégis hogy mennek át a másik oldalra, de aztán megvilágosodtam. A fenti képen a csatornát keresztező kompokat látod, de ezen kívül vannak még pontonhidak is.
Érdekes módon egyetlen hatalmas híd köti csak össze a Szuezi-csatorna két partját, a fenti. A neve simán Szuezi-csatorna híd, más néven Al Salam híd, ami japán mesterek remeke. Hogy a méretekről is legyen valami fogalmunk, a 2 pillér közötti távolság 400 méter és az a Maersk hajó, amit látsz „alatta” az 53 méter magas a konténerekkel és az egy lassan 10 éves hajó.
A csatorna számomra legérdekesebb szakasza az, ahol egy hatalmas tóba mentünk bele. A tó a Nagy Keserű tó névre hallgat és van belőle kisebb is, annak Kis Keserű tó a neve.
Az északra és a délre tartó hajók itt „keverednek” így nem is csoda, hogy amikor mi ott jártunk 85 hatalmas konténerszállító és egyéb hajó volt ott. Hihetetlen volt!
Ha jól láttam, akkor az a technika, hogy az embert, állatot szállító hajó haladhat a leggyorsabban, aztán a hatalmas monstrumok és a kisebb tankerek pedig gyakrabban félre vannak állítva és többet is várnak.
A Szuezi-csatorna a fenti képen éppen két ágból áll, a másikon észak felé haladnak a hajók. Egyébként a csatorna elég busás hasznot hoz Egyiptomnak, amire minden bizonnyal szüksége is van mert a lakossága gombamód nő, már 110 millióan vannak. Ahogy az idegenvezetőnk mondta pár hónappal ezelőtt: percenként születik egy új egyiptomi.
A fenti képen olyan békés hangulatot áraszt ez a csatorna, bár nem tudom, milyen lehet ilyen hatalmas, 300 méter fölötti hosszúságú hajók közelében csónakázni, egyáltalán szabad-e? Szerintem nem.
A fenti képet még a csatorna Földközi-tengeri bejárata környékén fotózhattam, így valószínűleg a képen Port Szaíd látható és annak is egy épülő lakóparkja. Biztos drága lehet egy ilyen partmenti vityilló.
A fenti képen a kísérőhajónk látható, aki a hangszóróin mai slágereket nyomatott a szórakoztatásunkra, meg persze világított is ezerrel, az utóbbi viszont a kötelessége.
És ahogy sejthető volt, bőven este 9 után értük el a Vörös-tengert.
