Last Updated on 2026-09-14 by Kis Mukk
Nem sokkal ébredésünk után Wieliczkában megkaptuk a sokadik figyelmeztető SMS-t a helyi katasztrófavédelemtől, miszerint villámárvizekre és kiterjedt áramkimaradásokra számítanak azon a környéken, ahol tartózkodtunk. Nem túl biztató, gondoltuk, így fogtuk a sátorfánkat, és elindultunk hazafelé. Az előző részeket itt találod.
Azért a sietést nem vittük túlzásba, mert megálltunk itt is, ott is, meg amott is, de ami a legemlékezetesebb volt még a lengyel részen, az az, hogy láttuk, mennyire jól élnek ezek a lengyel testvérek, akikkel együtt isszuk sörünket és borunkat. Egészen zavarba ejtő volt látni a csinos házakat és a gondozott kerteket.
Kifigyeltük, hogy hazafelé menet van egy víztározó, a tó mellett pedig egy érdekes vár. Jól meg is kerestük, megnéztük a gátrendszert a magas betonfalaival és a várat, ami ott magasodott tőlünk nem messze.
A gyerek szorgalmas volt, és elsétált egészen addig, hogy jól megnézze, de elmesélése szerint nem érdemes felmenni odáig, mert semmi érdekes nincs. Hát jó. Visszaültünk az autóba, és a Tátra felé vettük az irányt.
Nekem ezen az úton volt az első találkozásom a Magas-Tátrával, így csak kapkodtam a fejem, meg persze szörnyülködtem, mert az ég néha olyan sötétkék és fekete színekben pompázott, és olyan gyakran esett-nem esett az eső, hogy nem volt öröm nézni. Főleg annak tudatában, hogy otthon meg mekkora szárazság van.
A lengyel–szlovák határ nagyon szép, az pedig pláne tetszik, hogy Szlovákia ilyen természeti kincseket rejt.
Ahogy haladtunk a Tátra magasabb részei felé, úgy sűrűsödött az eső, és persze a csodás hegyek látványa is.
Mivel éhesek voltunk, kinéztünk magunknak egy helyet kajálásra, de még mielőtt odaértünk volna, elmentünk egy ilyen hely mellett:
Na igen. Van itt mit nézni.
A kaja sajnos az egész országban finom volt, így már nem volt meglepő, hogy Tatranská Kotlina sem lóg ki a sorból.
Mivel vagy szakadt az eső, vagy nem, de inkább igen, onnan, az étteremből foglaltunk egy szállást, ami jó közel volt.
Imádok „eredeti” helyeken lakni, ahol a helyiek is laknak, az viszont meglepett, hogy két panelház áll a Tátra csúcsai alatt, és ezek rendes lakóházak. Ennek a második emeletén laktunk, egy teljesen korrekt lakásban, remek kilátással.
Mármint a kilátást úgy képzeld el, hogy a fenyves erdőben állt a ház, így csak a fenyőket láttuk, meg azt, hogy vagy esik, vagy nem.
Estig volt még egy kis idő, így visszamentünk arra a szép helyre, ami mellett korábban eljöttünk, és közben felfedeztünk egy felvonót is. Arra már azért nem ültünk fel, mert zárás előtt érkeztünk, de úgy voltunk vele, hogy sebaj, majd holnap.
Aham…
De erről majd a következő posztban.
