Az előző írások még arról szóltak, hogy rossz az idő, de még ez sem tart örökké, így volt három olyan napunk Flores szigetén 2024 januárjában, amikor lehetett menni mindenfelé. Ki is használtuk és mindent jól megnéztünk.
Flores sziget látnivalóit két csoportra vagy inkább háromra osztanám: vannak a látványos tavak, a hatalmas vízesések és a sziget is önmagában egy nagy látnivaló, ami ráadásul minden megvilágításban, minden napszakban és időjárásban gyönyörű, és mindig máshogy néz ki. Ide nem érdemes 2-3 napra jönni!
A fentiekhez jön hozzá a hatalmas nyugalom, amit a rohanó nagyvárosi életünkben el sem tudunk képzelni. Semmi zaj nincs. Semmi. Nulla. Állsz egy hegy oldalában, előtted az óceán, melletted a zöld dombok és csönd van. Sehol senki, talán néhány tehénke legel erre-arra, ők egykedvűen bámulnak rád, látszik rajtuk a nyugalom.
Semmi nem történik a szigeten és úgy nagy általánosságban soha nem is történt Floresen. Volt egy csomó hajótörés, de volt amikor az volt a szenzáció évtizedekkel vagy évszázadokkal ezelőtt, hogy “kikötött egy hajó!”. Ennyi.
Képzeld el azt, hogy kinyitod a sajtót és nem ömlik rád a foscunami, helyette viszont olyan magyar szemmel elhanyagolható dolgok vannak, hogy igazából általában nem is szólnak semmiről az újságok az Azori-szigeteken. Igen, választások lesznek egy hónap múlva, de nem látod mindenhol a választási plakátokat, vagy a nagy hirdetőtáblákat. Esetleg a nagyobb települések szélén van kiplakátozva XY hogy szavazz rá, mert ő a megbízható jelölt, aki komolyan veszi az Azori-szigetek lakóit. A helyi környezet,- és természetvédők kampányolnak, hirdetik, hogy mit szeretnének az új kormányzattól. Semmi komoly, és a távoli Ukrajnából, a borzasztóan messze lévő Izraelről meg alig jönnek a hírek. Rendszerint 3 külföldi hír van, de szerintem a kutyát nem érdekli. Florestől minden messze van, több óra repülőútra vagyunk Lisszabontól, az óceán közepén. Mit érdekli őket? Engem sem érdekelne!
Egy olyan nyugalom van itt, amit már rég kerestem. Nehezítette a helyzetet, hogy nem szeretem a meleget, de a hideget sem. Már egyszer megtaláltam Fuerteventura szigetén azt a helyet, ahol jó lenne élni, de valahogy nem tettem azért lépéseket, hogy ott élhessek. Nem annyira vonz a meleg, nem szeretek nyáron izzadni, mint egy paripa a 40 fokban.
Flores tömör gyönyör télen is. Nyáron is a sok virággal, az nem kétséges és jó az időjárása, már ha valaki bírja azt és elviseli, hogy bármikor eshet bármennyi, télen főleg.
Jó korán, napkelte után indultunk (helyi idő szerint reggel 9) el a szállásunkról és az első heves viharoktól mentes napon a krátertavakat néztük meg. Mindet. Minden szögből. Nem nehéz ez egy pár kilométeres szigeten, de aki nem szereti a lejtőket meg az emelkedőket, tarkítva szakadékokkal, néhol olyan omlófélben lévő utakkal, ahol kinőttek a növények, az majrézhat ezerrel. Én is szoktam, semmi ciki nincs benne.
Szépen lassan megnéztük azokat a házakat, amik szóba jöhetnek nekünk Floresen. Mind elég nagy, van kilátásuk a zöld dombokra vagy hegyekre és az óceánra is, nem végletesen szar állapotúak, ebből meg nincs sok erre. Eladó ház sincs sok, szerintem van olyan ház is, amit a nagy kiköltözési hullámban hagytak magára és azóta csak romlott az állapota.
Itt arra gondolj, hogy magyar mércével borzasztóan sokat esik az eső napi szinten, évesen meg pláne és ez bizony nyomot hagy a házakon kívülről és belülről is. Ha nem szellőztetnek, nem tartják karban a házat és mondjuk valahol beázik a tető, akkor tutira elindul a penészedés és a mohásodás kívülről és belülről is. (Lehet, kellene írnom egy posztot a háznézésről, lenne mit mesélnem.)
Számomra a legkülönlegesebb az a két tó egymás mellett, amelyek különböző magasságban vannak. Ide építettek egy menő kilátót is, ahova nagyon érdemes feljönni, de igazság szerint ott csak az szembetűnő és a hangsúlyos, hogy különböző színe van a két tónak, de ha az ember Flores szigetén autózik, akkor előbb utóbb jár azokon az utakon, amelyek a tavak körül de picit távolabb futnak és akkor lesz igazán látványos. Meg persze ha drónnal repül föléjük, ha egyáltalán szabad itt olyat csinálni. Szerintem szuper érdekes, hogy ott van az a két tó, körbeveszi őket a Nagy Zöld és a háttérben meg ott az óceán.
De minden tavat érdemes megnézni, kiszállni ott, ahol az ember gondolja és ezen a szigeten annyira kevés autó van, hogy ezt bárhol meg is tehetjük.
És akkor a rengeteg vízeséről nem is esett szó. Már a reptérnél, ahogy jöttünk Santa Cruz-ból Lajes felé láttunk néhány méretesebb darabot, amitől teljesen természetes, hogy beájulunk magyar fejjel. Hiszen a Fátyol-vízeséstől is beájulunk, milyen szép, ezek meg itt egyrészt tekintélyesebb méretűek és sokkal bővebb vízhozammal is bírnak, ezekhez képest Magyarország büszkesége nudli. Mondom ezt én, akinek a dolgozószobája a Bükkre néz és Heves megyei lakos.
Itt van ez a számunkra hatalmas példány. Ezt egy hídról fotóztam, teljesen elhanyagolható darab, pedig hatalmas.
De úgyis mindenkit az a hely érdekli, ahol egyszerre rengeteg vízesés van. Az a Cascata da Ribeira do Ferreiro, ahova úgy tudsz elmenni, mármint alá, a tóhoz, amibe belehullik a sok víz, hogy elmész a parkolójáig (simán megtalálod, valószínűleg hely is lesz) és onnan hősiesen gyalogolsz 600 métert felfele. Ne gondold, hogy sima terep, attól nagyon messze van. Mi egy többnapos szakadó eső után voltunk ott és a hatalmas vizes, mohás bazaltkövek úgy csúsztak, mintha egy vödör takonyban kellett volna felfelé haladni. Gondolom száraz időben ez nem olyan nagy kihívás. Ezzel arra akarom felhívni a figyelmet, hogy ha csini szandiban meg flipflopban vágsz neki ennek a 600 méternek, akkor legyen nálad sebtapasz.
Vízesés mindenhol van. Mindenhol is. Megállsz az autóval bárhol, és azt hallod, hogy csepereg a víz, de vannak olyan magyar szemmel nagy vízesések, amik közvetlenül az út mentén vannak csak nincsenek előre jelezve. Egyszóval lesz min csodálkoznod ha Floresen leszel.
De a sziget önmagában is szép, minden pontján, teljesen mindegy merre mész. Kevés autó van, kevés ember, ezzel szemben hatalmas zöld, mély csend, kellemes idő szinte mindig. (Itt egy webcam, ahol kinézhetsz a sziget több pontján élőben.) A kevés étterem kicsi választéka elég nagy kihívást jelent, de ha eszel húst, akkor egy remek sztéket sok helyen ehetsz. A többi étellel nem igazán vagyok kibékülve, továbbra is tartom azt a véleményem, hogy a portugálok nem tudnak főzni.
A szállások mennyisége nyáron még problémás lehet, januárban még válogatni is lehetett, mi itt laktunk.
Az Azori-szigetek legnagyobb tagja, São Miguel látnivalóiról itt olvashatsz.
Flores képekben
