Vagyis nyilván lenne, de az időjárás nem volt olyan kegyes hozzánk, hogy eszünkbe jusson: maradni kellene.
Reggel reménytelien felkeltünk, hogy majd milyen jól felülünk arra a felvonóra, milyen szép lesz a látvány, és jajjj, de jó lesz. De amikor kinéztem az ablakon, és azt láttam, hogy a fenyők csúcsa sem látszik ki a felhőből tíz méterrel fölöttünk, akkor még úgy gondoltam, elég lesz, ha várunk. (Az előző részeket itt olvashatod)
Hát, nem volt elég, mert azonnal szakadni kezdett az eső.
És itt fogyott el a türelmünk.
Mióta elindultunk az autós kalandra, azóta kergetett minket az eső meg a katasztrófavédelem vegyes figyelmeztetései, miszerint áramkimaradás, villámárvíz, heves eső és ki tudja már, mi minden fenyeget minket. Elegünk lett.
Fogtuk magunkat, összepakoltunk, és úgy döntöttünk, hogy ideje hazamenni. Persze az sem volt könnyen kivitelezhető, mert úgy esett, mintha dézsából öntötték volna.
Éhesek voltunk, és úgy gondoltuk, hogy majd beugrunk egy közeli pékségbe, veszünk valami finomat, aztán irány haza. De annyira szakadt, hogy ha a kocsitól elsétáltunk volna a pékség bejáratáig, szarrá áztunk volna.
Aztán elővettem a térképet, és kifigyeltem, hogy Poprád nagyobb település, ott van egy pláza, a plázáknak meg van fedett garázsuk, és majd milyen jó lesz az nekünk.
Hát, nem.
Mire odaértünk, alig pár perccel nyitás után, már minden fedett parkolóhelyen állt valaki, így a tetőn kellett megállnunk. Oké, itt már nem esünk kétségbe.
Aztán a plázában ettünk reggelit, többek között a KFC-ben indiai naant csirkével, ami igen finomnak bizonyult. Utána egy irodalmi kávézóban ültünk egy kicsit, ahol mindenféle regényekhez kapcsolódó italokat lehetett kapni fantáziadús elnevezésekkel.
Szép volt, jó volt minden.
Mire megreggeliztünk, egy kicsit elállt az eső. Értsd: legalább nem szakadt, csak csepergett. A tetőről még vethettünk egy majdnem utolsó pillantást a hegyekre.
Innentől már nem volt olyan messze Magyarország a maga tikkasztó hőségével és borzasztó aszályával. Hát, mit tesz néhány magas hegy, ami megcsapolja a felhőket…
Ez a kaland remek volt arra, hogy egy kis ízelítőt kapjunk abból, milyen szép is Szlovákia, és hogy igencsak érdemes arrafelé is kalandozni a jövőben.
És ha megint ilyen meleg lesz a nyarunk, akkor nincs más hátra, mint előre.
