Augusztusban voltunk nyaralni a Kanári-szigeteken, ráadásul nagyon jó új szokást vezettem be az életembe: reggelente elmegyek sétálni (ha olyan az idő) és hétvégén, mivel már nem járunk ki a Britzer Gartenbe, egy hosszabb sétát szoktam tenni a környéken és nem annyira a környéken, így viszont rengeteg időm lett a Voiz hangoskönyves appot hallgatni meg olvasni…
Három szigeten jártunk. Lanzarotén, La Graciosán és Fuerteventurán. Egyik sziget szebb, mint a másik, és legnagyobb meglepetésemre nem volt igaz az, ami miatt eddig nem jöttünk a Kanári-szigetekre. Merthogy nem volt meleg. Sőt, általában hidegebb volt, mint az innen 5000 km távolságra lévő Berlinben. És nem 1-2 fokkal, hanem 10-15 fokkal. Minden szigeten esténként hűvös…
Ez egy összefoglaló poszt lesz arról, hogy mégis mi a fenét csináltunk egy hétig Fuertevenurán. (A Kanári kalandok 9. előző részeit itt találod.) Röviden összefoglalva: semmit nem csináltunk. Picit hosszabban: jártunk pár helyen, de mégis a pihenésé volt a főszerep és ez nagyon jó volt így. Kell, hogy az ember lelassuljon néha. Délutánonként, ha szükségét…
Ma az a kaland várt ránk, hogy át kellett menni Lanzarote szigetéről Fuerteventurára. A hajó biztos volt, arra megvolt a jegyünk, de a többi közlekedési dolog teljesen bizonytalan volt, mert Lanzarotén eléggé gagyi a tömegközlekedés és megbízhatatlan is. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy az úthálózata viszont nagyon jól kiépített, ráadásul jó minőségű. Bejártuk a teljes szigetet…
Hétfői nap, még mindig Lanzarote szigetén vagyunk. Lanzarote szép, mi meg szerintem öregszünk merthogy mára is heverészést terveztünk a tengerparton.Mivel dél körül már úgy süt a nap, hogy ember legyen a talpán, aki kibírja, jó korán reggel fakeltünk (nem a berlini 4:45-kor, nyugi) összeszedtük magunkat, majd bementünk Tías belvárosában lévő HiperDino nevű boltba, hogy beszerezzünk…
Még mindig Lanzarote szépséges szigetén vagyunk, és a Kanári kalandok 6. napján nem sok dolog történt. Lenne még mit nézni, de minden megközelíthetetlen az alaposan lecsökkentett, egyszerre beengedhető (bent lévő) látogatószám miatt. A mai napra pihenőnapot szántunk. A reggelt a péknél kezdtük és vasárnap lévén elég sokat kellett sorakozni a bejutáshoz. (Maximum 4 fő lehet…
A reggel a szokásos módon telt, viszont a péknél felfedeztük a leche leche nevű kávét. A dolog úgy néz ki, hogy alulra megy egy adag sűrített tej, rá egy adag kávé és arra rengeteg tej. „Egy kicsit” édes. Szerintem aki ilyet iszik, annak összeragad a segge azonnal, de a spanyolok már csak ilyenek. Szeretik ha…
A Kanári kalandok 4. napján sok érdekeset láttunk. 🙂 Reggel lassan indultunk. Szép komótosan megreggeliztünk a két nappal korábban vásárolt cuccokból, kicsit összepakoltuk a lakást, majd elindultunk. Az ajtóban találkoztunk a tulajjal, aki nagy vidáman újságolta, hogy “milyen jó időt fogtuk ki mert nem fúj a szél.” Kérdeztem is, hogy ugyan meddig nem fúj,…
Miután az előző napokban kitekeregtük magunkat a szigeten, úgy döntöttünk, ma pihenőnapot tartunk. Persze ez nem abból állt, hogy az apartmanban aludtunk, hanem először elmentünk Tías belvárosában lévő pékhez és ott megreggeliztünk. Aztán lementünk az alattunk lévő tengerpartra. Puerto del Carmen a neve, ami reggel 9 körül igen nyugis képet mutatott. A napnak az a…
Micsoda nap volt ez és de érdekeseket láttunk! Reggel elég fáradtan ébredtem mert nem aludtam jól, de gyorsan megreggeliztünk az előző este vásárolt dolgokból majd elindultunk a Mirador del Río nevű helyről megcsodálni a kilátást.Ez nincs annyira közel Tíashoz, valami 30-40 km távolságra van, de ez itt rengetegnek számít, a sziget legészakibb csücskére kellett elmenni….
Nem annyira korán felkeltünk. Éppen valami irtózatos baromságot álmodtam színes, érdekes akalú (csápos) de szimpatikus földönkívüliekkel, amikor 4:45-kor megszólalt az ébresztőóra.Az is igaz, hogy hajnali 3-kor még a gyerekkel cseteltem, majd még aludtam másfél órát. Hajnalban szerencsénk volt mert amint fölkeltünk (értsd: kipattantunk az ágyból, mint az Órarugógerincű Felpattanó) és ránéztem az autóbérlős appra, láttam,…
Két fő olvasmányom volt a hónapban. Mindkettő elgondolkodtató, nem „gyorsan átfutom” típusú könyvek. Különösem az első, Anita Moorjani könyve volt elég kemény olvasmány. 1, Anita Moorjani – Meghaltam, hogy önmagamra találjak Már pár hónappal ezelőtt „összefutottam” a nevével, de csak a könyv negyedénél sikerült összekapcsolnom a nevét az arcával. Idén tavasszal részt vettem az ingyenes…
