“Nem beszélsz németül? Azt meg hogy?!”

A múltkor egy török taxis hozott haza Schönefeldről, vagyis a reptérről. Jó sokat késett a járat és hullák voltunk, pluszban itt mostanában éjszaka szerelik a metrót, így macera lett volna hazajutni, de főleg hosszú, így taxiba ültünk.
A taxis egy dumás ember volt. Az a fajta, aki nem bír egy percig sem csöndben maradni mert égető belső kényszert érez arra, hogy kommunikáljon.
Megjegyzem, hogy igen ritka az ilyen taxis, a többséggel (mivel appon keresztül rendelünk és ott eleve tudják már, hogy hova megyünk) csak a legalapabb dolgokat kell használni, kb. annyit, mint amikor a boltban fizetsz kártyával. Vagyis kb. semennyit. 
Na, szóval ez a pasi dumás volt és furcsálta, hogy nem beszélünk jól németül. Kérdezte, hogy mióta élünk itt, és igencsak meglepődött azon, hogy már több éve Berlinben élünk és még mindig nem beszélünk németül.
Mondta, hogy tök jó nyelvsulik vannak, menjünk el, mitöbb, a mi közelünkben van az, ahova ő járt.

És akkor  végiggondoltam gyorsan, hogy az én életemre milyen hatással lenne az, ha hirtelen megtanulnék németül,  de villámgyorsan rájöttem, hogy a jelen pillanatban körülbelül semennyire sem lenne jobb az életem, ha beszélnék németül. (Fontos: jól vagyok itt, jó az életünk.)
Hogy jobban értsd: jelenleg akkora szükségem van a német nyelvtudásra, mint neked arra, hogy beszélj bengáliul. A te életed mennyire lenne jobb, ha beszélnél bengáliul?
Semennyire, ugye?

 

Hogy lehet, az, hogy nem beszélek németül?

Tök egyszerű a válasz: egyáltalán nem használom.
Elvéhgeztem 6 tanfolyamot, vagyis fél éven át tanultam németül (egyébként kifejezetten élveztem és szerettem németet tanulni) de mivel a heti kommunikációm kimerül annyiban, hogy “danke”, ezért érthető módon szépen elsorvadt a tudásom. Az ember bármit elfelejt, amit nem használja.

A rögzült gondolkodás átka

Merthogy az ilyen gondolat, hogy valahol csak és kizárólag úgy lehet érvényesülni, ha beszéljük a helyi nyelvet, az eléggé rögzült gondolat.
Rengeteg módon lehet élni, még annál is több helyen.
Ha innen elköltözünk Moszkvába egy évre, majd onnan megyünk tovább Malajziába, onnan Japánba, aztán Marokkóba, akkor tök alap az, hogy megtanuljuk az adott ország nyelvét?
Ugye, hogy nem?
Ez egy sokkal globalizáltabb világ annál, hogy csak és kizárólag úgy lehessen érvényesülni valahol, hogy az ember beszéli az adott ország nyelvét.

Azt meg már csak halkan jegyzem meg, hogy az is (számomra) milyen furcsa elgondolás, hogy ha a többség a szülővárosából elköltözik küldöldre, onnantól az a “normális” hogy ott él és nem megy tovább. Miért nem mobilisabbak az emberek? Miért elégszik meg mindenki azzal, ami van?

És mi van a híresen jó nyelvérzékemmel?

Az, hogy köszöni, jól érzi magát, de a nyelvtudás úgy soha nem fejlődik, ha az ember egyáltalán nem használja a nyelvet.
Te otthon ülve, úgy hogy egyáltalán nem foglalkozol vele, meg tudsz tanulni kínaiul?
Ugye, hogy nem?

Hogy létezik az, hogy nem használom a németet?

1: A munkámhoz nincs szükség német nyelvtudásra, ellenben sokkal nagyobb világnyelveket használok.
2: A kollégáim szerintem csak ködös elképzeléssel bírnak arról, hogy hol lehet Berlin, lévén hogy más kontinensen, más időzónában vannak.
3: Bevásárolni sem szoktam menni mert mindent rendelünk. A bevásárlás is házhoz jön és a ruhák is házhoz jönnek. Minden házhoz jön. (Hamarosan az Ikeát fogom tesztelni.)

Teljesen őszintén bevallva, a heti német kommunikációm kimerül abban, amikor egy vagy maximum 2 alkalommal rendelek kaját a szomszéd thai étteremből, és az ételszállító pasinak adok borravalót és megköszönöm, hogy kihozta. Vagyis: Danke.
Egy szó.

Persze mindez nem azt jelenti, hogy simán túl lehet élni anélkül, hogy beszélnénk németül, mert ha valaki mondjuk olyan munkát végez, ahol kőkeményen kommunikálnia kell másokkal, vannak közeli kollégái, vagy a céges nyelv a német, akkor igen, tényleg fontos.
Oké, eleinte rohadtul jó lett volna, ha beszélünk németül, de ezen már túl vagyunk. Elintézünk mindent úgy, ahogy tudtunk, főleg angolul, de legfőképpen sikeresen! 🙂

És a dokik?
A doktornőnk beszél angolul, mindegyik, illetve egyszer a fogdokimról kiderült, hogy spanyol.

Vagyis?

Az ember mindig megpróbál a saját helyzetéből kiindulni, azt kivetíteni másokra, de az élet ennél sokkal összetettebb és nincs egy általános recept. Nincs olyan, hogy “csak és kízárólag” úgy lehet valamit/bármit csinálni, HA …

Jelen esetben, a legnagyobb büntetés az lenne számomra, ha az általam beszélt több nyelvet le kellene cserélni németre.
Mert azzal nem mennék semmire.


Vagyis az embert sokszor megmenti a jó nyelvérzéke (régen, amikor sokat voltunk Görögoszágban, görögül is beszéltem, aztán amikor több időt vagyunk Olaszországban, akkor egyszerűen olaszul kommunikáltam, de ehhez azt is tudni kell, hogy olyan nyelveket beszélek, amikkel a világ lakosságának 20 százalékával tudok kommunikálni.
Így meg egyszerű.
Egyébként ebben a pillanagban az lenne a leghasznosabb számomra, ha tudnék kínaiul és ha beszélnék kínaiul, akkor a világ népességének több, mint harmadával tudnék az anyanyelvén beszélni. Az azért nem lenne rossz.

És mennyire tudok németül?

Nem meglepő módon simán megértem az írott szöveget, szoktam híreket olvasni németül, de beszélni nem szoktam soha.

Van ez így 🙂

Hasznos: a taxis appot itt találod.