Kiűzetésem a Paradicsomból – eljöttünk Santoriniről 

 

Kezdjük az elején, hogy lássátok a nap viharos eseményeit. Hozok jó sok képet is, hogy élvezetesebb legyen az olvasgatás. Hogy történt a Kiűzetésem a Paradicsomból? 

Én szokás szerint 4 után picivel ébredtem, majd a hajnal első sugarait látva kimentem a tengerpartra.
Még az ágyban elgondolkoztam azon, hogy kimenjek-e, de aztán úgy döntöttem, hogy minden nap ajándék és a világ legszebb napkeltéjét nem hagyhatom ki, akkor sem, ha még beláthatatlanul hosszú ideig itt vagyunk Santorinin.

Üres volt a falu. Ha még csak nyáron jártál itt, akkor lövésed sincs arról, hogy milyen Kamari, amikor nincsenek turisták. Amikor minden zárva, a szállodák ablakai bedeszkázva, és lényegében minden bolt eltette magát télire.

Ilyenkor a sok kilométeres tengerpart is csak a tiéd, nincs más rajta.

A napkelte gyönyörű volt. Nem olyan volt mint a többi mert most icipicit fújt a szél és emiatt nagyobbak voltak a hullámok.
Jó volt ülni és nézni. Meg persze fotózni.

Napkelte után egy helyi futott a parton. Jó nehéz lehet ilyen egyenletlen és köves parton futni, viszont az tény, hogy gyönyörű volt a part és a napkelte is. 

Reggel 8 körül megreggeliztünk, közben hallgattuk a tenger hullámait és arról beszélgettünk, hogy milyen jó dolgunk van, hogy novemberben itt lehetünk és a fagyoskodás helyett inkább az a “problémánk”, hogy hova bújjunk a nap elől.
Szeretem az ilyen “gondokat” 🙂

Közben átfutott a fejemen, hogy azt olvastam, hogy ma délben valamit bejelent a miniszterelnök és csak feltételezések vannak arról, hogy mit is fog mondani.
Mendemondák voltak arról, hogy jön a teljes lezárás, meg hogy további dolgokat zárnak be, de úgy voltunk vele, hogy bárhogyan döntenek, majd kitaláljuk, mit lépünk rá.

Mivel a legutolsó korlátozás még nem egészen 2 napja volt érvényben, ezért arra nem számítottam, hogy hirtelen mindent lezárnak.

Reggeli után elmentünk a sarokra egy frappéért.
Hozzáteszem, hogy TÉNYLEG majdnem minden zárva van a faluban.
Nyitva van az Atlantis nevű bolt, szembe vele a sarkon a buszmegállónál a fagyizó-kávézó, és a falu felső részén a főúton a bolt. Ennyi.
Az éttermek közül csak Kamari főterén lévő thai és a gyroszos meg az olasz kajálda van nyitva, persze csak elvitelre lehet rendelni, esetleg kiszállításra, a beülős evésről kedd óta nem lehet szó. (Ez volt eddig a szigorítás meg a maszkhasználat.)

A frappét a tengerparton ittuk meg, miközben a hatalmas hullámokat figyeltük. Közben arról beszélgettünk, hogy tegnap kellett volna egy nagyot pancsolni a kellemes meleg vízben, mert ilyen nagy hullámokkal már nem olyan buli a dolog, de úgy voltunk vele, hogy majd holnap.

(Kifejezetten meleg a víz, sokkal melegebb, mint júniusban-júliusban!)

Annyira sütött a nap, hogy beültünk az egyik félig lebontott étterembe mert otthagytak pár széket és széken ülve sokkal kényelmesebb  a hullámokat figyelni.

12 előtt picivel úgy voltunk vele, hogy meghallgatjuk mit mond a miniszterelnök, aztán elmegyünk kajáért és majd a tengerparton esszük meg. Milyen jó ötlet az ilyen! 🙂


Hozzáteszem, hogy mivel gondosan a kezünkbe nyomtak egy szórólapot, még azt is kiválasztottuk a parton, hogy mit fogunk majd enni.
Nagy változatosságra ne számíts, mert az a pár hely ami nyitva van már nem a görög gasztronómia csúcsát képviselik ilyen pandémiás és ultra holtszezonban, amikor a madár sem jár már Kamariban.
Az ember azt eszi, ami van, vagy valahogy a nyárról maradt készletből választ a boltban. 

Hazaballagtunk a tengerpartról 20-30 méterre lévő szállásunkra és a görög újságot olvasva figyeltük, hogy mi a fejlemény.

Rögtön az a főcím jelent meg, hogy országos szintű teljes lezárás!

Hoppá, gondoltuk.
Azt is kalkuláltuk még amikor csak ennyit tudtunk, hogy ha az előző szigorításhoz hagyott 4 napot, akkor biztos most is fog hagyni.

Nem így lett.

Jöttek a frissítések folyamatosan hogy a lezárások miatt munka nélkül maradóknak a tavaszi 400 euró helyett helyett 800 euró körüli összeget adnak (3 hétre!), meg hogy a régiót sem szabad elhagyni és annyira komolyan gondolják a lezárást, hogy majd SMS-t kell írni, ha a házat el akarjuk hagyni.
Na, ha van amit nem bírok, akkor az a bezártság és a szabadságom korlátozása. Bármilyen szempontból.

Mire befejezte a beszédét a miniszterelnök és elolvastuk angolul és görögül az elhangzottakat, már nyitva volt a skyscanner, hogy tudjuk, azon nyomban hogyan, mikor és menyiért hagyhatjuk el a szigetet.

Persze amikor eleve már csak napi 3 járat érkezik Santorinire, az is országon belüli, akkor a hirtelen megugró kereslet miatt a jegyárak másodpercenként mennek feljebb, mígnem elfogynak a jegyek.
(Ilyenkor pici gépek járnak, propelleres “vackok” amik csak 50 embert tudnak szállítani egyszerre.)

Így is lett. Mire kitaláltuk (1 perc sem volt!) hogy elmegyünk az első géppel, addigra nem volt rá hely, a következő napokra pedig fejenként 600-700 euróért volt jegy.
Aztán megosztottuk erőinket és én hajójegyet vettem Pireuszba, másikunk pedig repjegyet nézett Athénból Berlinbe.

Szóval az a megoldás született akkor, hogy csapot-papot otthagyunk, elmegyünk az első hajóval Pireuszba, onnan másnap reggel irány Berlin.

Lettek volna a 6-700 eurónál olcsóbb verziók is, de az majdnem 24 órás londoni tartózkodást igényelt volna plusz London egyik repteréről a másikra kellett volna átjutni. Mindezt egy súlyosan fertőzött helyen.
Inkább kihagytuk. 200 euróért nem fogok egy napot eltölteni Londonban…

Tehát összepakoltunk és fél 1-kor már el is indultunk a szállásunkról.

A szállásunk egyébként kifejezetten jó volt az árához képest. A tengerparttól 20-30 méterre volt, látszott a tenger és ha fújt a szél, akkor még hallatszott is. Volt 3 terasza, és az egyiken mindig épp árnyék volt. A konyhában is minden volt, még sütő is és a füriben volt egy mosógép 🙂
Ki is használtuk 🙂

Ahhoz, hogy a hajóra szálljunk, először a kapott tájékoztatás szerint ki kellett nyomtatni az egészségügyi kérdőívet. Erre pont kapóra jött a Kamari központjában lévő papírbolt, ami szerintem a világon az egyik legjobb mert olyan kínálata van Faber Castell termékekből, amit máshol nem lát az ember és itt valahogy egész olcsón is lehet vásárolni.

A boltost megkértük, hogy hívjon nekünk egy taxit, meg is tette, így kiültünk a bolt elé és vártuk az emberünket.
Amikor beültünk, a taxis kérdezte hogy miért sietünk ennyire. Erre elmondtuk neki, hogy most mondta a miniszterelnök, hogy 2 nap múlva teljesen lezárják az országot és a házat sem lehet majd elhagyni engedély nélkül és ebből ki akarunk maradni.
Aztán bekapcsolta a rádióját és onnantól csak hüledezett szegény pasi a híreket hallgatva 🙁
Kellemeten dolgok voltak ezek 🙁

A jegyünket a kikötőben lehetett megszerezni a Blue Star irodájában. Az persze zárva volt, de addig is megebédeltem. Nem pont azt, amit akartam, de legalább egy utolsó falat helyi kaját ettem.
nyilván csak elvitelesre adták, de így is jó volt.

Ebéd a kikötőben: Kiűzetésem a Paradicsomból

Mire befutott a hajó már igen nagy tömeg várta. Annyira sokan voltak, hogy végül egy órás késéssel indultunk el, aminek köszönhetően kaptam egy utolsó, ráadásul tengeri naplementét Santoriniről.

Kiűzetésem a Paradicsomból: utolsó naplemente Santorinin

Mások ezért 20-30 eurót fizetnek 🙂

Csodás naplemente fényei


Már jóval éjfél után értünk Pireuszba. Ekkor már kijárási tilalom volt, és tényleg senki nem volt az utcán rajtunk kívül.

Egy jó szálloda Pireuszban: Kiűzetésem a Paradicsomból

A szállásunkat úgy foglaltuk, hogy jó közel legyen a kikötőhöz, ne kelljen éjszaka sokat bandukolni. És ez a szálloda is tök jó volt, a recepciós is nagyon normális fazon volt. Legnagyobb meglepetésünkre hajnali 5:30-tól volt reggeli ami még változatos is volt.

Hívtak nekünk taxit is, hogy kivigyenek a reptérre, és ajándékként még az Akropoliszt is láthattam az új kivilágításával 🙂 Gyönyörűűű!

A taxisnak viszont volt egy érdekes megjegyzése. Szerinte rettenetes a helyzet Görögországban és már rég el kellett volna rendelni a kijárási tilalmat. 🙂

Itt jegyzem meg, hogy összehasonlításként aznap Magyarországon ötször több beteg volt 100.000 főre lebontva és Görögország még akkor is rendelkezett zöld részekkel, és 1 terület kivételével az egész ország sárga volt meg zöld.
Milyen más felfogások vannak 🙂

Kiűzetésem a Paradicsomból: Athén nemzetközi reptere

Ez az út is járt hasznos tapasztalatokkal.

Például az a legfontosabb, hogy ezek után be nem tenném a szigetére a lábam normál szezonban.
Összehasonlíthatatlanul jobb élmény egy kihalt Kamariban vagy bárhol mászkálni a szigeten, mint tömegnyomorban, egymást tiporva.
Olyan béke és nyugalom volt Santorinin, ami kifejezetten tetszett. Nem voltak a parton napernyők, nem volt tüctüc és zaj, csak a tenger és a szél hangjai.
Az árakról ne is beszéljünk. Októberben is sokkal olcsóbb volt már, de novemberben szerintem a nyári áraknak a közelébe sem mentek.
Az is igaz, hogy kvázi minden zárva volt, így ebben az időszakban kiemelkedő fontosságú, hogy legyen valamiféle konyha.

Való ez az időszak bárkinek?
Határozottan nem.
Ha valaki az éves nyaralását töltené itt novemberben, akkor rossz tapasztalat lenne, de arra, hogy határozatlan ideig legyen valaki a szigeten békében és nyugalomban, akkor szerintem tökéletes.
Meg is beszéltük, hogy egyrészt amint lehet, visszamegyünk – ha nincs jobb ötletünk – másrészt pedig jövő novemberben Santorinin leszünk megint mert jó élmény volt.
Akkor is ha ilyen hirtelen kellett távoznunk.

Jól tették a görögök, hogy mindet lezártak?

Jól bizony! A járványt sokkal egyszerűbb az elején megállítani, mint amikor már sokkal de sokkal többen betegek. Szerintem nagyon jó döntést hoztak, akkor is, ha minket negatívan árintett.
Szerintem nekik a decemberük már normálisan fog telni, míg a többi ország nem is álmodhat arról, hogy a karácsonya a hagyományos módon fog telni.
Szóval jól tették szerintem. 🙂