Hova utaztunk 2020-ban?

Az összes ismert, mindenkit érintő körülmény ellenére a 2020-as év sem telt unalmasan, pedig minden esély megvolt rá. Nem mondhatom azt, hogy idén sokkal kevesebbet utaztam mert ez nem igaz. 🙂 
Hálásan köszönöm a sorsnak, hogy így alakultak a dolgaink, mind élünk, jól vagyunk és bátran várjuk a 2021-es évet is. 

De inkább arról dumáljak, hol jártunk jártunk 2020-ban, tudom én 🙂 

2020 úgy indult, hogy “randim” volt a fogorvossal többször is Budapesten. Pár hét alatt túl voltam a dolgon, ráadásul minden budapesti látogatást kihasználtam erre-arra, általában moziban, színházban, indiai és extra kínai étteremben jártam.
Sajnos szinte semmiről nem született poszt, pedig így utólag szemlélve jó lett volna, ha megörökítem a dolgokat. Különös tekintettel a színházakra. De majd jövőre. Szóval hiányos az útinapló, megint. 

Jártunk Magyarországon többször is

Mivel Magyarországon töredékébe kerül a fogászati ellátás mint itt, így idén többször voltam a fogdokimnál. Ez azt jelenti a valóságban, hogy minden héten mentem és 1-2 napot voltam Budapesten.
Amikor utoljára hazajöttem tőle, (február 19-én) akkor még úgy voltam vele, hogy “de jó, nem kell mennem sehova 3 hétig.”
Hogy mi lett márciustól, azt már mindenki tudja.
Pozitívuma a dolognak, hogy végeztek a fogammal, szóval már csak ellenőrzésre kellett volna mennem, de ez érthető okokból nem történt meg. Remélem jól van a doki néni és az asszisztensek is. 🙂 Majd megyek, ha olyan a helyzet.

Magyarországon IS nyaraltunk!


Igaz, hogy ez már júliusban volt, de nem is emlékszem mikor voltam utoljára nyaralni országon belül. Talán amikor a gyerek még kicsi volt.
Erről a majdnem egy hétről, amit azzal töltöttünk, hogy Heves, Nógrád és Borsod dimbes-dombos tájain kanyarogtuk, írtam napi beszámolót. ➡️ Itt tudod elolvasni.

Volt több olyan eset, amikor lepattantunk a magyar határról.
Merthogy akartunk menni házat nézni, majd rokont látogatni, de olyan jól meghirdetett határzárat és világos feltételeket szabtak meg a beutazáshoz, hogy … konkrétan egy nappal az indulásunk előtt nyögték be, hogy se ki, se be senki.
Szóval csak minket kell figyelni: ha Magyarországra akarunk menni, sanszos, hogy előtte 12 órával szólnak, hogy 2 hét karantén vár mindenkit 😀

A repjegyeket buktunk, de ez legyen a legnagyobb bajunk.
Ha jól számolom, akkor háromszor buktunk idén repjegyet a magyar kormány sebtiben bevezetett intézkedései miatt.

Savona, Mallorca, Barcelona, La Spezia, Civitavecchia ❤️

És milyen sokat gondolkoztunk azon, hogy elmenjünk-e.
Utáltam a Costa hajóstársaságot, de az új Costa Smeralda hajójukkal szerelembe estem és jaj, de jó, hogy elmentünk!
Így utólag vicces belegondolni, hogy az indulás előtt az volt a legnagyobb bajom, hogy egyáltalán menjünk-e a “fos Costa” cruises-zel, de végül nem bántam meg és nagy élmény volt. Gyönyörű a hajó és a vacsoráknál ➡️ Bruno Barbieri által összeállított költemények olyan emlékezetesen jók voltak, hogy remélem egyrészt túléli a Costa a járványt, másrészt remélem, még nagyon sokat tudunk utazni velük.

Ez a hajóút Savonából indult. Savona maga a csoda! Van ott is mit nézni 🙂
Marseille nem a mi városunk, azon kívül elég sokszor jártunk már itt, így ki se szálltunk a hajóból.
Barcelona továbbra is jó hely, de most semmi extrát nem néztünk meg, nem mentünk be sehova, csak kószáltunk.
Mallorca szép, és itt is lejött az, hogy oda nem főszezonban kell menni, hanem akkor, amikor “normális” turista nem megy oda.
La Spezia és Civitavecchia is szuper hely még mindig, de erről nem mesélek többet, mert nálam kevés ember szereti jobban Olaszországot. Elfogult vagyok, elismerem.

A nagy kanári kaland!

Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok Spanyolország nagy rajongója. Túl közel van, túl ismerős. Körülbelül annyi izgalomra számíthat az ember, mint amikor Budapestről elmegy Esztergomba. “Észveszejtő” kulturális különbségek vannak a két ország között.
Meg ahogy már többször kifejtettem erra-arra, ár-érték arányban messze elmarad bármilyen Európán kívüli utazáshoz képest.

De nem fikázom tovább, mert nagyon jól éreztük magunkat a három szigeten 🙂

Olyannyira, hogy Fuerteventura teljesen magával ragadott. Véletlenül egy olyan helyen foglaltunk szállást, ami a világ közepe lett számunkra. Egy olyan hely, ahol szeretnék élni majd egyszer a távoli jövőben, és ahova még egész biztosan visszamegyünk.
Pedig úgy indult, hogy biztos voltam benne, hogy La Graciosa szigete lesz a kedvencem mert milyen menő már, hogy alig vannak ott emberek, hogy homok borítja az utcákat. Aztán kiderült, hogy az egész egy nagy turistaparadicsom, amit teljesen, de teljesen elözönlenek a napi látogatók minden egyes nap. Kiábrándító.
Lanzarote gyönyörű. Nincsenek szavak arra, hogy mennyire szép, változatos, vagyis különleges.
De Fuerteventura! Na aaaaaaz, az egy csoda! Tudom, hogy nem az átlagos turista vagyok, akit a tüctüc, a jetski, meg az egymás mellett sorakozó bárok érdeklik, hanem a békét és nyugalmat keresem. És itt megtaláltuk.

Szaloniki környékén is jártunk

Így utólag már nem tudom, mi vezetett arra, hogy október elején elhúzzuk a csíkot pár napra Szaloniki mellé, de áldom az eszem érte! Egyrészt szuper volt a kellemes melegben a tök üres tengerparton ücsörögni, másrészt ha nincs a covid, soha nem vitt volna rá a lélek, hogy Szaloniki környékét vegyem célba. Nem nekem való az, gondoltam előtte.
Aztán amikor megérkeztünk, azt éreztem, hogy itthon vagyok, hogy jó itt és még maradni akarok.
Egy szuper hetet töltöttünk Szaloniki mellett, és még ráadásul külön poszt is született róla. (Igazán írhatnék mindenről jövőre…)


Ott, a tengerparton fogalmazódott meg bennem a kérdés, hogy mi a fenének mennék vissza Berlinbe, ha Görögországban jobban érzem magam? Normális válasz, indok, magyarázat nem érkezett.
Visszajöttünk Berlinbe, de pár nap múlva megvettem a repjegyemet vissza Szalonikibe. 🤩

Egyedül Görögországban

Szalonikiben nagyon rég jártam utoljára, így volt mit nézni, ráadásul nem kicsi városka. Pár napig a lábamat lejárva megnéztem majdnem mindent, közben jókat ettem, napoztam, élveztem a jó életet. 🙂 Poszt is született róla, itt tudod elolvasni.
Szaloniki után Szantorini következett, mert ha már mehetek, amerre akarok, akkor megyek is! 🙂
A repjegyem egyirányú volt, mert dátum nem volt a hazajövetelre. 🙂 Így meg különösen könnyű és kalandos a dolog 🙂
Tök jó volt egyedül Santorinin!

Itt rögtön felmerülhet egy csomó emberben, hogy “dehát egyedül utazni biztos nem olyan jó,” viszont én jól éreztem magam.
Nem volt olyan nap, hogy egyedül néztem volna a naplementét, mert valakivel mindig közösen néztem, online. Közvetítettem és közben beszélgettünk.
Nem volt olyan nap, hogy több emberrel ne beszélgettem volna órákat 🙂

És nem egyedül Santorinin

Merthogy két vagy három hét után jött utánam az aranyos férjem 😍 és vele bejártuk megint és újra a fél szigetet. Nem kell nagy kirándulásokra gondolni, mert a jogosítványa lejárt és az új -még azóta sem- készült el, köszönhető ez a dög lassú német bürokráciának, amihez párosul a magyar akadékoskodás, szóval csak busszal meg gyalog tudtunk közlekedni.
Santorinin van mit nézni, akár minden méteren talál az ember valami csodálni valót, így nem unatkoztunk így sem.
Aztán, 2 nappal azelőtt, hogy lezárták volna a teljes országot, azonnal eljöttünk Görögországból.
Nem, nem bánom, hogy így alakult mert ha nem így lett volna, szerintem még mindig ott lennék, az is lehet, hogy örökre ott akarnék maradni, vagy ki tudja.

Ennyi volt 2020

Nem panaszkodom mert minden lehetőséget kihasználtunk és a nagy átlaghoz képest rommá utaztuk magunkat.
Felsorolhatnám, hogy hova nem jutottunk el idén, de az csak fájdítaná a szívemet. Különösen a kínai út. Az nagyon fáj. Meg Japán és Korea….
De majd ha lesz lehetőség, megyünk.

Mi a terv 2021-re?

Nagyon konkrét terv nincs.
Jó lenne ősszel és télen valami melegebb helyen lenni, ahol tovább süt a nap, nem reggel fél 9-kor kel fel. (Berlinben 8 után kel a nap decemberben.)
Hogy konkrétan hova megyünk, azt nem tudom. Uruguay és Argentina érdekes lehet. Vagy eltölteni két hónapot megint Santorinin októberben és novemberben.
Majd kiderül, hogy állunk ezzel a vírussal, mikor kezdik oltani a népet, hova lehet utazni korlátozások nélkül, és milyen feltételekkel.
Ötleteim most is vannak, tudjátok… 🙂