A harmadik napra elkezdett csendesedni a vihar. Egyre nagyobb szünetek voltak a záporok között és néha még a szél is elállt. Komoly javulás volt ez mert az egyik délután már annyira jó volt az idő, hogy be mertünk ülni az autóba és felkerekedtünk megnézni a kiszemelt házakat és újabb elemózsia után is kellett néznünk. Az előző részeket itt találod.
Az eladó házak közül 2 rögtön kiesett mert rémesen szar helyen vannak, egymástól pár méterre ráadásul, maradt egyetlen fantáziadús, de az meg drága. A viharos tapasztalatainkból adódóan már azt is tudjuk, milyen extra felszereltség kell majd nekünk a házba és már azt is kitaláltuk, milyen leosztásban leszünk itt. Mert a floresi kaland mellett ott vannak a világjárós projektek meg a magyar vidéki házban is jó lenni, szóval a háromlakiság esete lesz a miénk. Hogy mi lesz a berlini lakással, az pár hét múlva kiderül, de legrosszabb esetben is Flores és Magyarország lesz a lakhelyünk. Mindkettő nyugodt hely.
Irány Santa Cruz
A bálnavadász múzeum volt a fő cél, mert arra nagyon kíváncsi voltam és nem csalódtam. Annál sokkal érdekesebb volt, mint gondoltam, ráadásul 1 euró a beugró és tényleg érdekes, mindent összeszedtek, kitaláltak, le a kalappal előttük! Ha te most azt mondod, hogy „bálnagyilkos barbárok!” akkor nézd meg a másik oldalát is a bálnavadászatnak: valamiből meg kellett élni annak a kevés embernek, aki itt élt. Ennél sokkal nagyobb gaztetteket is követett már el az emberiség még saját maga ellen is.
A bálnavadászat fénykorában bálnából még sok volt, és jól fizettek a bálnaolajért. Az meglepett, mennyire nehéz, bonyolult és hosszadalmas művelet volt a bálnákból kinyerni az olajat és hogy a fennmaradó részekkel mit kezdtek. Aztán az egész biznisznek vége lett.
A horizont tágítása céljából kifejezetten ajánlott a bálnavadász múzeum! Tényleg! Itt a weboldala.
Bűnözők a konyhában
A portugál konyha rettenetesen borzasztó. Vannak jó dolgaik, de valahogy nem az én ízlésvilágom. Faék egyszerűségű ételeik vannak, amiket lehet enni 1 hétig, de hónapokig már nem. Ahogy az olaszokat be kellene tiltani mert túl jól főznek, a portugáloknak meg meg kellene tiltani, hogy a konyhába bemenjenek mert fájdalmasan szörnyű a tevékenységük eredménye.
Santa Cruzban van egy „bevásárlóközpont” ami valójában tök üres, található benne egy nagy területű, ám kevés árut áruló bolt meg egy étterem. Bementünk az utóbbiba, kértünk egy carbonara spagettit (bátor tett, tudom) majd pár perc múlva jött a pincér csaj hogy sorry, nincs bacon, ezért jó lesz-e csirkével. Az fenti bűntett lett az eredménye.
A kínai!
Macao egészen 1999-ig Portugáliához tartozott és amikor visszaadták Kínának a területet, sok ember visszatelepült vagy áttelepült az anyaországba, Portugáliába. (Röviden az a sztori ezekkel a tengerentúli háborúkkal, hogy a portugálok nagy felfedezők voltak, és az új területek eleinte jól prosperáltak, de aztán elkezdődtek a harcok a portugálok és az ottani lakosság között -érthető módon- míg végül a portugálok annyit voltak kénytelenek ezekre a háborúkra költeni, hogy már nem volt finanszírozható, (a költségvetés negyede ment el a harcokra) így elengedték a gyarmatokat. Elnézést: tengerentúli területeket, amelyek közül Makaó volt az utolsó. És igen, Madeira és az Azori-szigetek is harcoltak az elszakadásért, aminek az vetett véget, hogy Portugália 1986 január 1-jén csatlakozott az EU-hoz.)
Santa Cruzban van egy kínai, ahol van néhány kínainak tűnő fogás. Egész jó egyébként, tehát ha lusta vagyok főzni vagy más főztjére vágyom, akkor van valami mentsvár. A képek alapján a helyi kedvenc a sült fagyi, amiről az jut eszembe, hogy a kétezres ével elején Budapesten is ez volt a sztár.
Aztán megint elromlott az idő és hazamentünk.
