Jó, igen, tudom, a görög kultúra, meg a joghurt, meg hogy mindent is a görögök találtak föl az összes görög istennel, Olimposszal, a kultúrával, mindennel együtt. Tudom, értem, elismerem. Az Akropolisz távolról nézve maga a csoda, ahogy most este a szálloda tetőteraszán ülve csodálom tisztes távolból, de jobb az, ha többet tényleg nem jövünk ide….
(A fenti képnél a hosszú ő-től tekintsünk el, ChatGPT barátunk még nem annyira profi.) Tudom, írtam már a témáról, de azóta is érnek „érdekes” tapasztalatok a Budapesttől nem annyira távoli kisvárosomban. Határozottan nem állítom, hogy jólesik ezeket a saját bőrömön érezni, mert merőben más élmény, mint amiben eddig éltem, de itt valahogy lemaradt a világ…
Remek hely a magyar kisvárosom. A téma itt az utcán hever, vagyis a szomszédok gondoskodnak arról, hogy időnként legyen min eltöprengeni. Történt ugyanis, hogy az egyik szomszédról kiderült, hogy túlságosan jószívű ember, és ezzel párhuzamosan elég naiv is, és nyilván nem is túl dörzsöt. Ő csak egy lájkvadász, aki abból szerzi az elismerést, vagy az…
Ebben a posztban a magyar kisvárosom igen ingatag lábakon álló elektromos ellátása és az abból fakadó kérdéseket járom körbe. Az áramszünetek itt ugyanis mindennaposak, noha általában csak 1-2 másodpercig tartanak, de néha beüt egy-egy nagyobb is. A legutóbbi viharban 6 órán át nem volt áram. Jó, tudom, vannak emberek, akik szerint ez említésre sem méltó,…
Mindig pörgök. Általában ezerhétszázzal. Egymás mellett, párhuzamosan fut rengeteg projekt, amik között vannak szórakoztató és muszáj dolgok is, plusz ugye ott van a ház, meg egy másik felújítós projekt meg a kert is. És akkor jött az AI, ami azt ígérte, hogy leveszi az ember válláról a munka egy részét, és tyű, de jó lesz….
A rendszeres olvasónak biztos feltűnt, hogy lassan egy éve voltunk utoljára hajózni. Nyilván figyelem a hajós utazások árait, a kihagyhatatlan lehetőségeket, de az a helyzet, hogy mostanában van az az időszak, amikor minden hajózást törölnek. Afrika megkerülése nem akar összejönni, sokadik nekifutásra sem. (A posztban megjelenő képeken a Hormuzi-szorost látjátok. Ami fönt van, az a…
Ha az ember elakad az élete valamelyik területén, nem szégyen segítséget kérni. Így volt ez velem is, amikor úgy éreztem, szükségem volt egy másik nézőpontra, egy új irányra, mert megakadtam. Lényegesen okosabb nem lettem a coachingtól – de lettek új kérdéseim, és ez talán még fontosabb. Évek óta kattogok azon, hogy a meglévő tevékenységeim mellé – vagy…
Ez sem tegnap történt, de most jött el az ideje, hogy elmeséljem. Miután kiélveztük Calabriában a kellemes tavaszi napokat, hevertünk a néptelen tengerpartokon, ettünk frissen fogott halat, friss tésztát és isteni fagyikat, úgy döntöttünk, ideje átkelni a Messinai-szoroson. Komppal, természetesen, ahogy azt kell, és elkezdődött a szicíliai kaland: Körbeautóztuk Szicíliát. Azt viszont fontos leszögezni: Szicília nem…
Ez azon dolgok listája, amire eddig nem gondoltál. Vannak dolgok, amikben a hajóstársaságok egyszerűen nem akarnak fejlődni – szóval itt a lista arról, mit vigyél magaddal egy óceánjáró hajóra.Csomó olyan dolog van rajta, amire nem is gondolnál, aztán a harmadik napon már bánod, hogy nem hoztad. A többi hajókról szóló posztot itt olvashatod. Ha teás…
Alaposan el vagyok maradva a meséléssel, de hát… mostanában minden van, csak idő nincs. Viszont áprilisban Calabria és Szicília volt terítéken nálunk, és muszáj írnom róla, mert egészen váratlanul beleszerettem Calabriába, amit sokáig csak úgy ismertem: „az olasz csizma orra”. Már az utazás eleje is ígéretes volt – péntek esti indulás, semmi reggeli kapkodás, semmi hajnalban reptérre menetel….
2024 decemberét Pico szigetén töltöttük, mert egy saját otthon vásárlásának reményében érkeztünk, azonban több hónapos próbálkozás és rengeteg kihívás után – mondhatni, küzdöttünk, mint disznó a jégen – végül elengedtük az ötletet. (Erről részletesen írtunk egy hosszabb bejegyzésben: Hogyan nem vettünk házat az Azori-szigeteken.) Az elmúlt években bejártuk az összes olyan szigetet, amely potenciálisan ideális…
A Pico szigetén a szállásunkkal pont szemben magasodott Sao Jorge (ejtsd: „Szao Zsorzs”), így a csábítás, hogy átkeljünk, gyakorlatilag naponta integetett az ablakból. Nem is volt kérdés: menni kellett. Egy pénteki napon végül elindultunk, hogy első benyomást szerezzünk erről a különös, zöldbe burkolózó szigetről. Első benyomást – mert sejtettük, hogy nem ez lesz az utolsó találkozásunk. A…
