A pénz és a szomszéd rögtön két igen távoli galaxist jelent, ezt le kell szögeznem. Nem tudom, van-e bármilyen esély arra, hogy a két dolog valaha közelebb kerüljön egymáshoz, de reméljük a legjobbakat. Történt ugyanis, hogy főhősünk rájött: nem él meg a fizetéséből, ezért új munkát kell keresnie, amit meglepően gyorsan talált is. „Hát, megpróbálom…
Pár hete belefutottam egy érdekes tapasztalatba, amit eleinte nem tudtam hova tenni. Kis magyar társadalmunkban már az a tény is elég, hogy ki hol lakik: a társadalom egy része ebből rögtön tudni véli, mennyire intelligens, mennyi pénze van, mennyire művelt a másik – pusztán azért, mert „falusi”. A lenéző mondatra nem volt időm reagálni –…
A rossz környezethez nem kell alkalmazkodni. És nekem elegem van a mérgező környezetből. Elegem van abból, hogy beszólogatnak, és bár minden rossz szándék nélkül teszik, mára egészen világosan látható, hogy az a világ, amiben én élek, teljesen más, mint az ő világuk. Valami olyan szűk, pici helyre szeretnének „betuszkolni”, ahova egyszerűen nem férek be. És…
(A fenti képnél a hosszú ő-től tekintsünk el, ChatGPT barátunk még nem annyira profi.) Tudom, írtam már a témáról, de azóta is érnek „érdekes” tapasztalatok a Budapesttől nem annyira távoli kisvárosomban. Határozottan nem állítom, hogy jólesik ezeket a saját bőrömön érezni, mert merőben más élmény, mint amiben eddig éltem, de itt valahogy lemaradt a világ…
Ez a poszt egy előzőnek a sajnálatos folytatása. Hogy képben legyél, miről is van szó, érdemes lehet ezt is és ezt is elolvasni. Szóval, megint a vidéki magyar kisvárosom a téma, azon belül is az, hogy az emberek mennyire ügyelnek a látszatra, hogy mennyire csak az számít, ami látszik, és hogy ezt fenntartsák, még az…
Olyan rózsaszín lázálmaim voltak azzal kapcsolatban, hogy a vidéki emberek mennyire szeretik a természetet – hogy óvják és védik –, bezzeg a „gonosz városiak”, akik csak pusztítják. Micsoda badarság volt! Mifelénk erős megfelelési kényszer tombol, ami egy olyan tévútra viszi az embereket, aminek a létezéséről nem is gondoltam, hogy egyáltalán létezik. Rémálmaimban sem gondoltam volna….
Ne ess kétségbe, pontosan tudom, hogy nem minden „vidéki” gondolkodik úgy, mint a kisvárosom lakói. A home office, amit következetesen fonetikusan ejtenek: „home ofice”, és csak hogy nevess egy kicsit, az Euronics sem úgy ejtendő, ahogy a reklámban, hanem „cs”-vel a végén. Szóval szerintük a home office egy olyan foglalkoztatási forma, amikor valaki otthon b@ssza a rezet egész…
Nemrég megint volt egy érdekes beszélgetésem a szomszéddal a pénz és idő kapcsolatáról, amúgy meg arról, hogy mi mindent tervezünk idén a ház körül. Beszélgettünk egy darabig, aztán egyszer csak elkezdett nekünk magyarázni egy munkafolyamatot – hogy ezt így kéne csinálni, meg aztán úgy kéne megoldani. Eleinte nem értettem, miért magyarázza nekünk a számunkra teljesen…
„Aggyá’ má’ egy kis pénzt, te úgyis milliomos vagy.” – mondta főhősünk. Mert a „milliomos” attól milliomos, hogy mindenkinek és bárkinek azonnal ad, kérés nélkül – Kaptam segélyt, némá’ van a zsebemben 80.000 Forint! Tyű, ennyi pénz a világon nincs is, mit is kezdjek vele? Ekkor a pénzügyileg képzett főhősünk bemegy a kocsmába és megkéri…
Egy vidéki magyar kisvárosba költözni érdekes dolog, főleg nőként. Írtam már erről többször is, de most egy új aspektusról szeretnék mesélni nektek. Nem, nem minden vidéki ilyen, ez csak az adott környék néhány emberére jellemző, és nem, nem minden vidéki férfi viselkedik így. (Ezt csak azoknak, akik gyengék szövegértésből.) Mennyé’ ki, most komoly dolgokról beszélünk!…
A vidékre költözés nagyon érdekes dolog, az ember olyat lát, hall és tapasztal, amit az addig megszokott közegében nem lenne szerencséje. Megpróbálom kifejteni. Néha azt érzem, jó lenne egy szociológusi diploma, hogy jobban rálássak ezekre a társadalmi kérdésekre, de mivel semmilyen tudományos alapom nincs, inkább elmesélem, ahogy látom. A szomszéd (Örülök annak, hogy szerintem semmilyen…
Tegnap, a „vidék kettő” kisvárosomban megismerkedtem valakivel, és rájöttem, hogy nem vagyok UFO. Ezt most olyan szempontból mondom, hogy valóban úgy van, ahogy éreztem, ahogy gondoltam. És legalább nem vagyok egyedül. Két éve vettünk egy házat „vidék kettőn”, Magyarországon. Erről sokat szoktam írni, mesélni, hogy milyen városiként vidékre költözni („vidék kettőre”), és valahogy mindig az…
