Az ember öregszik, és hiába adott neki a jóisten az átlagnál több energiát, fantáziát és kitartást, egy idő után lelassul. Ez az élet normális rendje: ami még sima ügy volt húszévesen, az ötvenévesen – vagy még azon is túl – már inkább macera. A gyakoriságról nem is beszélve. Mostanában mindennél jobban élvezem, hogy végre maradhatok…
Nemrég megint volt egy érdekes beszélgetésem a szomszéddal a pénz és idő kapcsolatáról, amúgy meg arról, hogy mi mindent tervezünk idén a ház körül. Beszélgettünk egy darabig, aztán egyszer csak elkezdett nekünk magyarázni egy munkafolyamatot – hogy ezt így kéne csinálni, meg aztán úgy kéne megoldani. Eleinte nem értettem, miért magyarázza nekünk a számunkra teljesen…
„Aggyá’ má’ egy kis pénzt, te úgyis milliomos vagy.” – mondta főhősünk. Mert a „milliomos” attól milliomos, hogy mindenkinek és bárkinek azonnal ad, kérés nélkül – Kaptam segélyt, némá’ van a zsebemben 80.000 Forint! Tyű, ennyi pénz a világon nincs is, mit is kezdjek vele? Ekkor a pénzügyileg képzett főhősünk bemegy a kocsmába és megkéri…
Már többször pedzegettem itt a témát, hogy valamerre el kellene indulni. A figyelmes olvasó azt is észrevehette már, hogy majdnem minden utazásnál megemlítem, hogy adott helyre visszamennék-e, laknék-e ott egy ideig, illetve hogy költöznék-e oda 10-20-30 évre. Ilyen hosszú időtávra az ember sokkal megfontoltabban választ, és egészen mások az elvárások, mint egy rövidebb tartózkodás esetén….
Ha csak kósza olvasó vagy, elmesélem neked, hogy sok-sok évvel ezelőtt lejöttem a Facebookról (meg az összes közösségi médiáról), ami jó döntésnek bizonyult, mert rengeteg időm szabadult fel, amit értelmes dolgokra tudtam fordítani. Nagyrészt munkára, olvasásra, és számomra fontos tevékenységekre. Aztán az előrelépés következő foka a Facebookon keresztül vezetett. Mivel rengeteg amúgy hasznos dolog a…
Idén sem unatkoztunk és általánosan elmondható, hogy minden utazás után az volt az érzésem, hogy „de jó itthon lenni” vagy „de jó, most két hétig nem megyünk sehova”. Persze a dologhoz tartozik, hogy idén úgy telt el 6 hónap, hogy lényegében Berlinben ültünk, csak a parkban voltunk és az összes többi, igen intenzív utazós élmény…
(A fenti kép a mesterséges intelligencia kreálmánya). Kezdjük azzal, hogy megkérlek arra, hogy légyszi ne menj le ítélkezésbe, helyette inkább próbáld átérezni a történteket. Itt van egy metropolisz, Berlin. Világméreten egy „falunak” számít a maga 4 millió körüli lakójával, lévén, hogy az első száz legnagyobb városban nincs benne, de Németországban mégis a legnagyobb, magyar szemmel…
Mindenkit megkérek, hogy ne menjen el oda, hogy „má’ megin’ Magyarországot kritizálja a kis magyargyűlölő”, hanem azt vigye haza az alábbiakból, hogy „jé, ilyen is van és itt az út, ide is el lehet jutni.” Fejlődik a világ és én csak pislogok meg kihasználom a lehetőséget. Berlinben is borzasztóan nagy az orvoshiány, itt ráadásul nem…
Egyre gyakrabban tapasztalom, hogy sok magyar azt hiszi, hogy jól ismeri Németországot, de valójában egyáltalán nem így van. Hallanak ezt-azt a hírekben, de mivel az alapvető ismereteik hiányosak – hiszen rég tanultak földrajzot, és a gazdaságpolitikai fogalmakat sem ismerik –, hamar kiderül, hogy halvány lila gőzük sincs Németországról. Általában az szokott történni, hogy egy rövid…
Kicsit messziről kezdem. Amikor gyerek voltam, az emberek 55 éves korukban mentek nyugdíjba. Emlékszem, amikor valamelyik rokon nyugdíjba ment, mindig mondták nekem, hogy „neked már nem lesz nyugdíjad”, és ezt el is fogadtam. Most, hogy elmúltam 50, bár néhány év vagy esetleg másfél évtized múlva én is nyugdíjas lehetnék, már egyáltalán nem számítok arra, hogy…
Én vagyok az a szerencsés szerencsétlen, akinek állandóan balszerencséje van a berlini reptérhez. Igen, ez megint egy repteret fikázó poszt lesz, de most más megközelítésből. Ennek vannak előzményei is, azt itt olvashatod. Szóval az van, hogy pár éve, a covid egyik középső hullámában megnyitott a nagy berlini reptér. Előtte bezárták azt a kettőt, ami működött…
