Körülbelül 15 éve hallottam először erről a kisvárosról, már akkor elhatároztam, hogy egyszer megnézem. Többszöri próbálkozásra sikerült csak, de most, 2024 áprilisában végre eljutottam ide is. Cassis régen egy pici halászfalu volt Marseille mellett, talán épp ezért is a népszerűsége.
Mára már nem annyira pici és nem annyira halászfalu, de valahogy megtartotta a hangulatát, a házak a kikötőben épp olyan szépek és színesek és a nap is pont olyan kellemesen süt, mint száz évvel ezelőtt. Egyedül az változhatott, hogy több lett az ember és ezzel nyilván több lett a bolt, étterem, kávézó és minden egyéb, ami ahhoz kell, hogy a temérdek turistát kiszolgálják.
Marseille-ről is fogok írni mert az a város akkorát fejlődött, hogy nem ismertem volna rá ha nem tudom, hol járok. Ott a kikötő környékén változás fő oka az, hogy idén ott rendezik a vitorlás olimpiát, ezért rengeteg új épületet húztak fel. De álljunk meg egy kicsit. Marseille nem egy porfészek, ha most az jelent meg a fejedben, hanem az eleve népes Franciaország második legnagyobb városa, igen gazdag történelemmel, ami 2600 évre nyúlik vissza. Tudtad, hogy a franciák 70 millióan vannak?
Amellett, hogy Cassis rengeteg hangulatos, beülős hellyel rendelkezik, a tengerpartja is kellemes hely, valahogy védve van a vad szelektől. Marseille-ben olyan szél volt, hogy majdnem elfújt minket, itt meg nyugodtan lehetett a parton heverészni és nézni, ahogy a helyi szörfösöket tanítják.
Amikor itt jártunk, akkor már elérte Franciaországot is a hidegfront, ami fagypont körüli hőmérsékletet eredményezett Magyarországon, és itt is csak 18 fok volt, ezért a szörfösök alaposan be voltak öltözve és elég fázósan mentek a tengerbe.
Franciaországban olyan finomakat lehet enni! Nyilván végigkóstoltam mindent, amit csak lehetett, de most sajnos nem találtam málnás kosárkát, de találtam viszont málnás croissant. Persze a péknél amikor megláttam a medvetalpat, akkor azt is meg kellett kóstolnom, de a fenti képen már csak a maradékot látod, mire eszembe jutott, hogy meg kellene örökíteni, addigra félig elfogyott.
A péknél olyan csodákat láttam, hogy legszívesebben beköltöztem volna. Szerintem látszik a képen, hogy ezek mennyire tökéletes darabok. Az ízük is az volt.
Aztán rájöttem, hogy mi a lényege a konyháknak. Nem sértés, de ez a meglátásom, a magánvéleményem.
Portugál konyha: koleszos csávó éhes, ezért bármit bármivel kever, mindegy milyen, csak tápláló legyen. (Bár a húsok és a halak jók a portugáloknál.)
Spanyol konyha: Van némi elképzelése a jóról, de azért legyen jó zsíros minden meg legyen benne paprika is.
Olasz konyha: A nagyi főz neked és nagyon várja, hogy ott legyél. Jó alapanyagok, házias, imádni való.
Francia konyha: Mesterszakács főz neked a legjobb alapanyagokból és időt és energiát is szán arra, hogy bármelyik pillanatban életed legjobb ételét egyed, akár egy benzinkúton is.
Magyar konyha: Együnk húst hússal, disznót és mindegy milyen, csak sok legyen. Sem a tálalás, sem a kinézet nem számít, csak az, hogy legyen sok. És zöldség ne legyen, hiszen a „H-vitamin” a lényeg. Főleg vidéken „buzi, aki zöldséget eszik” és ezt gyorsan vessük össze a vastagbélrák előfordulásával.
És bármennyire is ott van Portugália, a „Hova költöznék szívesen?” lista élén, a konyhájuk szerintem borzasztó, amire több bizonyítékot is tudnák hozni, meg persze arra is, hogy alapból a marhát olyan jól készítik, hogy abban szerintem bajnokok. Életem legjobb sztékjeit ettem bármelyik „sarki” kifőzdében ott.
De térjünk vissza a francia Cassis kis ékszerdobozára.
Cassis egy nemzeti parkban van, a Provence – Alpok – Cote d’Azur régióban, amit mi a francia Riviéraként ismerünk. Lakosainak száma körülbelül 6000 fő, de ha jól megnéztem a kikötőben lévő vitorlásokat, motorcsónakokat és sima csónakokat, nyilvánvaló, hogy sokkal több hajós keresi fel, turistáról meg ne is beszéljünk. Jót sétáltunk az öbölben és be is ültünk egy kávézóba és aztán onnan csodáltuk a szombat reggeli forgatagot.
Cassis jó hely de ha választanom kellene, akkor még mindig Normandia lenne a kedvencem az országban.
