Hajnali 2:40-kor kellett kelnünk mert a budapesti reptérre 3-ra ki kellett érni. Micsoda szadizmus az ilyen?! Alapvetően senkinek nem jó, persze ha azt nézzük, hogy egész értelmes időben érkeztünk meg Bakuba, délben már a szállásunkon voltunk, akkor viszont jó. Az összes, Azerbajdzsánról szóló posztot itt találod.
Baku érdekes hely. Eklektikus. Ez a legjobb szó rá. Vannak irtó lepukkant méterek, de mellette meg egy csodás épület állhat vagy egy aprólékosan gondozott park. Mintha a 60-as éveket összegyúrtuk volna 2040-nel és mindkettőből láthatóak lennének a részletek.
Az útlevél
Az első nap legnagyobb eseménye azon kívül, hogy mind ki voltunk pukkanva az volt, hogy Bálnácskánknak elveszet az útlevele. Sosem volt még ilyen, de benne volt a pakliban mert egyáltalán nem figyel oda a cuccaira.
Benne kitört a pánik, mi többiek meg csak kívülről figyeltük az eseményeket.
Mert ebben az esetben nem a pánik a legjobb megoldás, hanem a gondolkodás. Nincs meg? Oké. Hova tetetted? Sehol nincs? Sehol! Akkor hívd fel a követséget. (A helyzetet bonyolítja, hogy egy 8 országot érintő utazáson vagyunk, amiből ez a második.)
A követség nem elérhető
Miért is lenne elérhető, nem? Hiszen azért fizeted te is az adódat, hogy ha bármi előfordul, akkor legyen kihez fogrdulni. Azért fizetsz egészségügyi hozzájárulást, hogy az egészségügy ellásson. Ja, nem, az nem lát el.
A neten fellelhető telefonszámok egyike sem élő telefonszám. Jól olvastad.
A hívott szám nem létezik.
Aztán a telefonszám alatt van egy magyar telefonszám, ahol majd segítenek.
Bálnácskánk felhívta a számot, ahol próbálkoztak azzal, hogy lediktálták neki a számot, ami nem elérhető. Mert hát ez a magyar követség száma. Ja, nem. Ezt jelezte, mire az ügyintéző mondta, hogy akkor majd ő is megpróbálja valahogy elérni őket.
Annyira sikerült elérni őket, hogy maga a konzul hívta fel pár perc múlva.
Ekkorra már az apartmanunk tulaja is akcióba lépett: felhívta a taxisunkat, telefonált többször a reptérre, de sehol semmi. Örök hála neki és nagyon jól esett ilyen mértékű segítőkészségét tapasztalni egy teljesen idegentől. Szóval minden követ megmozgatott az ember, hogy ha esetleg valahol, valaki megtalálta az útlevelet, akkor az jusson hozzánk vissza.
Hozzáteszem, hogy a magyar útlevél elég erős. Nem a legerősebb, de a világ 10 legerősebb útlevele között van.
(Ha egy évvel később történik ez, akkor már össze tudtuk volna hasonlítani a magyar és a német követség gyorsaságát és segítőkészségét is, de ezt majd.)
Többször hívta vissza a konzul, végül abban maradtak, hogy SOS vissza kell mennie Budapestre, ahol egy sürgősségi útlevelet csináltat majd. Ebben a helyzetben nem számít a pénz mert ha nincs útlevél, utazás sincs a többi országba. És itt nem az útlevél csináltatása a sok, hanem az, hogy kb. azonnalra kell egy repjegy.
Aztán kiderült, hogy az útlevelet a táskájának egy olyan zsebébe tette, ami titkos zseb, olyannyira, hogy még ő is megfeledkezett róla. De eddigre már eltelt sok óra idegeskedés és tervezgetés, hogy akkor a világ melyik pontján találkozunk újra.
Kis kiegíusztés, hogy a konzul egy olyan számról hívta, ami nem visszahívható, tehát a kommunikáció mindig egyirányú volt. Másrészről viszont, miután sikerült azt megoldani, hogy valamilyen módon érintkezésbe kerüljünk vele, minden simán és gördülékenyen ment. Köszönjük neki!
Mire volt jó ez?
Arra jó volt, hogy teszteljük a rendszert, tudjuk, mire számíthatunk ha esetleg bármi történik. Már tudjuk, hogy előbb-utóbb segít a konzul, hogy mindent el lehet intézni, csak idő és idegeskedés. Meg persze arra is hogy egy teljesen idegen emberről kiderült, hogy tényleg mindent megtesz egy teljesen idegenért.
Ilyenkor jó lenne ha a gyűlölködő honfitársaink ezt átélnék. Ráadásul Azerbajdzsán muszlim ország.
Ebéd
Ebédelni az egyik közeli étteremben voltunk, ami itteni viszonylatban elég drága volt, de legalább egy csomó helyi dolgot meg tudtunk kóstolni.
A legmeglepőbb az volt, hogy mindenbe képesek gránátalmát tenni. De tényleg mindenbe. Hús? Simán, gránátalmát hozzá! Szóval nem olyan szegényes a fantáziánk gránátalma tekintetében, mint a miénk.
Jó, nyilván azért mert itt a piaci felhozatalt figyelve bőven terem.
A bolt
Jártunk helyi boltban is. Egyrészt rengeteg jól kinéző zöldséget árulnak, másrészt voltak érdekes zöldségek is, amiket még soha nem láttunk.
A húskínáltuk érdekes volt, csupa műbőrös dolog, de nem néztek ki rosszul.
A kenyerek közül, ahogy arra számítottam a kerek lapos a menő itt, meg a lepénykenyerek.
Az üdítőitalos polcon a kínálat fele kompót volt. Ilyet utoljára gyerekkoromban láttam és persze, hogy vettünk is belőle. Egyszóval nagyon érdekes volt a bolt. Lenne itt mit felfedezni és megkóstolni igen sokáig.
Az esti fények
A gyerek és a Dani régi szokásukhoz híven elmentek kolbászolni az este. Sok érdekeset láttak, a város gyönyörű kivilágítva. Másnap egy érdekes kirándulásra mentünk, ahol a Sárvulkánokat néztük meg, a lángoló hegyet és még sok más élményünk is volt. Itt olvashatsz róla. Az említett kirándulást pedig itt foglaltam.
