Bakui kalandunk harmadik napjára befizettünk egy kirándulásra, ami sokkal jobb és érdekesebb volt, mint gondoltuk volna, Meg persze fordulatos is mert nem ment simán a nap, de a szervezők nem 100%-ot nyújtottak, hanem legalább 200%-ot. Szóval le a kalappal előttük. A sárvulkánok és az égő hegy pedig szuper érdekesek. A többi azerbajdzsáni kalandunkat itt olvashatod.
Séta Bakuban
Kezdődött azzal a nap, hogy jó korán felkeltünk mert 7-kor már indulni kellett mivel 8-ra ment értünk a kisbusz a Marriott-hoz. A séta egy ilyen helyen érdekes, olyat lát az ember, amit előtte elképzelni sem tud, szóval nem bántuk ezt a kis gyaloglást.
A Marriott szálloda roppant elegáns volt, legközelebb ott fogunk lakni. Mert lesz Azerbajdzsánból legközelebb, van még mit nézni ebben az országban, várnak itt még élmények ránk.
A kisbuszban először csak mi négyen ültünk, majd beálltunk a reggeli dugóba. Ez a beálltunk jó szó rá mert tényleg álltunk. Aztán hirtelen megindult mindenki, majd megint álltunk. Itt nem arról van szó, hogy 2 percet álltunk, hanem fél órát. ugyanott, még araszolgatás sem volt, csak állás. Amikor kikerültünk a dugóból, fel is vettük a másik 2 utast, így lettünk hatan utasok, egy sofőr, egy idegenvezető és egy tanonc, összesen kilencen voltunk a kocsiban.
Az idegenvezetőnk nagyon jó volt, egy lelkes fiatal a srác, eredetileg olajmérnök, de hogy őszinte legyek, engem egyáltalán nem érdekel a dolog. Őt sem érdekelte, de mivel az egész családja az olajiparban dolgozott, így egyes út vezetett nála is az olajipari egyetemhez. Türkmenisztból származik egyébként.
Jön Alijev
Az első megállónk előtt összetalálkoztunk a helyi Orbánnal, akinek Alijev a neve. Annyira nagy ember ő és annyira retteg még attól is, hogy meglátja valaki, hogy elvonulásakor lezárnak mindent. Semmi bolt, semmi az úton flangálás, viszont 200 méterenként rendőr, fekete ruhában, POLIS felirattal rajta. Szóval fél.
Nem is kicsit, de nyilván sok emberbe rúgott bele az ország mostanában, arról nem is beszélve, hogy itt annyira adnak az emberi jogokra, hogy jobban már nem is lehetne! Alijev is zsinórban nyeri a szavazásokat 85% körüli eredménnyel. Nyilván nagyon népszerű, a népnek más választása nem lehet.
Persze a trónt az apjától kapta, örökölte mert apuci úgy gondolta, hogy a fiánál jobbat nem érdemelhet ez az ország.
Szóval nagyobb volt a készültség, mint amikor Putyin Magyarországon járt és ezt a készültséget állandóan fent kell tartani mert nem csücsülhet egész nap a palotájában az emberke. Tehát elvonult előttünk az elnök konvoj, aztán mentünk tovább. Ekkor még azt gondoltuk, hogy ennyi lesz az egész. Tévedtünk.
Az első megállónk a mecset lett volna, de ott amikor kiszálltunk a kocsiból visszaparancsoltak miket mert a bölcs vezért várták oda, vagy csak elsuhant ott, így megállni is tilos volt. Mentünk hát tovább.
Aztán felhajtottunk az autópályára (kifejezetten jó minőségűek az utak, szóval a helyi Mészáros tud dolgozni vagy az is lehet, hogy félti az életét hogy szart csinál, amit évente fel kell újítani és ezzel atyuskától egy valag pénzt von el). Az autópályán szerintem két kilométerenként voltak az őrbódék, illetve 200 méterenként tettek ki egy szerencsétlen katonát, hogy őrködjön, ameddig kell. Elég látványos volt, ahogy a sivatagban állnak a fekete ruhás „polis”-ok, „cseppet sem volt feltűnő”, ezzel szemben nyilván értelme volt számára. Szóval az, hogy Orbán kordonnal körbeveszi magát és csak meghívottak előtt szónokol valamit, ehhez képest kispályás. Lehet ezt még fokozni. Például ha Magyarországon is megtiltják, hogy kimenj a házadból, ha ott jár mindeni miniszterelnöke.
Gobusztán
Megnéztük a kőrajzokat, a sziklákat, a Kaszpi-tengert messziről, elcsodálkoztunk azon, hogy ilyen régen ott élnek az emberek, majd megnéztük az interaktív múzeumot is és bepattantunk a kocsiba.
Nem jutottunk messzire mert az út végén egy sorompó (!) állta utunkat. Nem nem azért mert jött a vonat, sín sem volt. Azért álltunk meg ott, először azt gondoltuk, hogy csak 15 percre, mert jött az Atyuska. A szél egyre erősebben fújt, néha már dobálta a kocsit, de mi csak vártunk a bölcs vezér elvonulására. Azt gondoltam, hogy biztos egy akkora kocsisor fog elhaladni, mint a belvárosban, de tévedtem.
Egy órát kellett őket csalogatni, aztán elvonult egy 31 autóból álló konvoj. Aztán csak nem nyitották ki a sorompót. Végül még két ilyen csapat ment el, az egyik sokkal több autóval és a végén még voltak szállingózó autók. Melyik az a kispályás elnök, akinek a konvoja 100 kocsinál kevesebből áll? Nem? Meg kell adni a módját!
Sárvulkánok Azerbajdzsánban
Itt most teszek egy kis kitérőt, mert Berlinben olyan helyen lakunk lassan egy évtizede, ami mellett elhalad az összes külföldi konvoj. Tudod milyen készültség van? Semmilyen.
Onnan tudom, hogy jön valaki, hogy leállítják a forgalmat, amikor a másik sarkon bekanyarodik a fontos személy.
Ha NAGYON, NAGYON FONTOS ember jön, akkor szoktak orvosi kocsit is betenni mellé. Egy átlag elnököcskei konvoj áll 6-9 motorosból, 5-6 kocsiból és a levezető motorosokból.
Amikor pár éve volt a nagy elnöki találkozó és az Obama, Macron/Sárkozy, nyilván a német Mutti és még azt hiszem a Putyin is ott volt a városban, akkor annyi volt – az mondjuk rohadtul idegesítő volt- hogy felküldtek egy helikoptert és az végig egy helyben állt, míg tartott a nagy randi.
A sárvulkánok nagyon érdekesek voltak. Nem láttam még ilyet, nem is tudtam elképzelni, hogy néznek ki. Úgy működnek ezek, hogy van egy vulkán, aminek van több kürtője, amiből bugyog ki a sár. Ebben az esetben 120-nál is több ilyen volt. Nyilván belemártottam a praclimat és összekentem magam. 🙂
Az iszap, amit magamra kentem nagyon kellemes volt, selymes és hiába egy nappal később írom ezt, a kezem még mindig selymes ott, ahol magamra kentem.
A baleset
Aztán elindultunk Baku belvárosába kajálni mert ez is a program része volt. Bakuban a szokásos dugó volt mindenhol, úgy látszik, itt ez a normális. Ment a tülekedés, aztán a szőnyegmúzeum előtt egy nagy reccsenést hallottunk és azt éreztük, hogy a kicsinek nem mondható járművünk odébb kerül az úton.
Belénk jött egy szabálytalanul közlekedő piros Opel, de az ütközés akkora volt, hogy a mellette, szintén szabályosan közlekedő ezüst színű autót is összetörte.
Szerencsére senkinek nem lett semmi baja, csak időt veszítettünk meg a kirándulás szervezője az autóját mert egy törött járművel nyilván nem szállíthat utasokat.
Az idegenvezetőnk nagyon ügyes volt, kb. azonnal szerzett nekünk 2 taxit, ami elvitt minket az étterembe.
A két taxi körülbelül egyszerre érkezett meg, átmentünk az úton és már ott is voltunk az étteremben. A svédasztalos ebéd nem volt ezer fogásos, de arra bőven jó volt, hogy mind ehessünk olyat, amit szeretünk és mivel a vörös lencse egyik földjén jártunk, mindenki azt is evett. Hozzáteszem, hogy nekem ez volt a legfőbb táplálékom itt.
Az égő hegy Baku mellett
Kaja után mentük tovább, az első megállónk a lángoló hegyek voltak.
Fú, nagyon érdekes volt!
A földből, apró repedéseken, hajszálerekben tört föl a gáz és ezzel párhuzamosan lángolt is, de ez nem egy újkeletű dolog, mert már ezer éve ég itt a tűz.
Az idegenvezetőnk elmesélte, hogy régen három helyen is égett a föld, de a gázkitermelés miatti nyomáscsökkenés és a földrengések miatt már csak egy helyen lángol a föld.
A zoroasztriánus vallás szent helye
Ekkorra már sötétedett mert a 6-7 órás kalandunkból az elnöki várakoztatással, plusz a balesettel együtt már 8-9 óra volt. Azt hiszem, végül 10 óra lett, de egy percét sem bántam meg. Még az is érdekes volt, ahogy a katonák sorakoztak a semmiben.
A következő megállónk a zoroasztriánus vallás egyik szent temploma volt, ahol a mai napig is ég a tűz, de már nem természetes módon, hanem egy csővezetéken táplálják.
Szerintem este sokkal szebb lehetett este a látvány, mint nappal. Gyönyörű volt látni, ahogy a lángok megvilágítják a falakat, át lehetet érezni, hogy amikor még nem volt az embereknek tudomása arról, mi is történik itt, miért hitték az egészet terlszetfelerti dolognak, egy isten művének.
A központi tűz mellett több szoba is volt, ahol például bemutatták azt is, hogy hogyan sanyargatták magukat a régi emberek. Egyszóval érdekes volt.
Az egész napra 10 pontot adnék, és ha legközelebb Azerbajdzsánba látogatnék, ugyanennél a társaságnál foglalnék valami érdekes látogatást mert tényleg 200%-on teljesítettek, messze az elvárt fölött. A balesetnél például az egész szervezője ott volt 10 percen belül, flottul leszervezték a taxikat és … azt ki is hagytam, hogy az egész végén még haza is taxiztattak minket, saját költségükön. Szóval le a kalappal előttük! Ezt a túrát foglaltam.
