(A fenti képen Tortola látható.)
Gyötrődtem egy ideje, mert a férjemnek eleve kevesebb szabadsága van, ebből még lejönnek a decemberi kötelező szabik, plusz a tavaly előre ellőtt idei szabadnapok, és az sem segít a helyzeten, hogy nyáron (!) egy autós túrára megyünk (WTF). Szóval eléggé megcsappantak a lehetőségeink, és akárhogy néztem, számoltam és kalkuláltam, idén nem fér bele az óceán áthajózása, pedig remek móka lett volna. De majd jövőre.
Aztán az MSC-nél időnként vannak komolyabb akciók, amikor a repülőjegyet is adják a hajóút mellé, és ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy közben durván megemelik az árakat. Így több napnyi kacérkodás után végül megnyomtuk a gombot, és lefoglaltunk egy repülős, kéthetes karibi utat.
Sajnos ezt ne úgy értsd, hogy 14 napon át 14 különböző szigeten járunk majd, mert ez lényegében két egyhetes hajóút egymás után, de sebaj. Negatívumként azt tudom felhozni, hogy nem lehetett kabint választani, de remélem, hogy a szerencse mellénk áll, és valamilyen úton-módon az MSC-s Diamond kártyánk is megcsillan a szobákat kiosztó szemében, és kapunk valami normálisat.
Jelen esetben ez alatt azt értem, hogy minél közelebb legyünk a hajó végéhez. Az MSC Operával megyünk majd, aminek a tatján remek – és általában kevésbé látogatott – részek vannak: van tér, vannak székek, nyugágyak, és ami a legfontosabb, béke és nyugalom. Sajnos csak két tengeri napunk lesz, de akkor majd annál jobb lesz ott henyélni.
Egyébként ezzel a hajóval mentünk Genova és Abu-Dzabi között is, át a Szuezi-csatornán és a mostanában híressé vált Hormuzi-szoroson, az Adeni-öbölről pedig ne is beszéljünk, ahol végül nem jöttek a kalózok. Szóval nem az első utunk lesz az MSC Operával.
Ma írt az MSC, hogy felkerültek a kirándulások, amelyekre már be lehet fizetni. Rögtön mentem is nézelődni, és megállapítottam, hogy nem fogunk unatkozni. Külön öröm számomra, hogy Antigua ezúttal kimarad, viszont újra eljuthatok arra a tengerpartra, amit mindig etalonként emlegetek. Ott már most tudom, hogy egy teljes napot fogunk eltölteni.
Nyilván Barbados sem maradhat ki, ahol nagyon remélem, hogy ezúttal nem fogy el a repülőhal, mert a múltkori eset óta még mindig fáj a lelkem. Viszont legalább újra vehetünk abból a fantasztikus sütiből, amit legutóbb találtunk.
Egyszóval lehet számolni visszafelé a napokat. Már nagyon várom. 🙂
Persze a mostani hőhullámban nem annyira izgalmas a Karib-térségről álmodozni, de azért na…
Ja, a repülőút: úgy lesz, hogy Berlinből elvonatozunk Frankfurtba (ez is benne van az árban), ott feltesznek minket a gépre, és meg sem állunk a szigetünkig. Elvileg visszafelé ugyanez lesz a menetrend.
Hát, így lesz ez most.
Majd ha lesz egy kis szabad agykapacitásom, leírom azt az utat is, amit megszerveztem, de végül nem jött össze azok miatt a bizonyos fránya szabadnapok miatt…
