Mindig pörgök. Általában ezerhétszázzal. Egymás mellett, párhuzamosan fut rengeteg projekt, amik között vannak szórakoztató és muszáj dolgok is, plusz ugye ott van a ház, meg egy másik felújítós projekt meg a kert is. És akkor jött az AI, ami azt ígérte, hogy leveszi az ember válláról a munka egy részét, és tyű, de jó lesz….
A rendszeres olvasónak biztos feltűnt, hogy lassan egy éve voltunk utoljára hajózni. Nyilván figyelem a hajós utazások árait, a kihagyhatatlan lehetőségeket, de az a helyzet, hogy mostanában van az az időszak, amikor minden hajózást törölnek. Afrika megkerülése nem akar összejönni, sokadik nekifutásra sem. (A posztban megjelenő képeken a Hormuzi-szorost látjátok. Ami fönt van, az a…
Ha az ember elakad az élete valamelyik területén, nem szégyen segítséget kérni. Így volt ez velem is, amikor úgy éreztem, szükségem volt egy másik nézőpontra, egy új irányra, mert megakadtam. Lényegesen okosabb nem lettem a coachingtól – de lettek új kérdéseim, és ez talán még fontosabb. Évek óta kattogok azon, hogy a meglévő tevékenységeim mellé – vagy…
Ez sem tegnap történt, de most jött el az ideje, hogy elmeséljem. Miután kiélveztük Calabriában a kellemes tavaszi napokat, hevertünk a néptelen tengerpartokon, ettünk frissen fogott halat, friss tésztát és isteni fagyikat, úgy döntöttünk, ideje átkelni a Messinai-szoroson. Komppal, természetesen, ahogy azt kell, és elkezdődött a szicíliai kaland: Körbeautóztuk Szicíliát. Azt viszont fontos leszögezni: Szicília nem…
Ez azon dolgok listája, amire eddig nem gondoltál. Vannak dolgok, amikben a hajóstársaságok egyszerűen nem akarnak fejlődni – szóval itt a lista arról, mit vigyél magaddal egy óceánjáró hajóra.Csomó olyan dolog van rajta, amire nem is gondolnál, aztán a harmadik napon már bánod, hogy nem hoztad. A többi hajókról szóló posztot itt olvashatod. Ha teás…
Alaposan el vagyok maradva a meséléssel, de hát… mostanában minden van, csak idő nincs. Viszont áprilisban Calabria és Szicília volt terítéken nálunk, és muszáj írnom róla, mert egészen váratlanul beleszerettem Calabriába, amit sokáig csak úgy ismertem: „az olasz csizma orra”. Már az utazás eleje is ígéretes volt – péntek esti indulás, semmi reggeli kapkodás, semmi hajnalban reptérre menetel….
2024 decemberét Pico szigetén töltöttük, mert egy saját otthon vásárlásának reményében érkeztünk, azonban több hónapos próbálkozás és rengeteg kihívás után – mondhatni, küzdöttünk, mint disznó a jégen – végül elengedtük az ötletet. (Erről részletesen írtunk egy hosszabb bejegyzésben: Hogyan nem vettünk házat az Azori-szigeteken.) Az elmúlt években bejártuk az összes olyan szigetet, amely potenciálisan ideális…
A Pico szigetén a szállásunkkal pont szemben magasodott Sao Jorge (ejtsd: „Szao Zsorzs”), így a csábítás, hogy átkeljünk, gyakorlatilag naponta integetett az ablakból. Nem is volt kérdés: menni kellett. Egy pénteki napon végül elindultunk, hogy első benyomást szerezzünk erről a különös, zöldbe burkolózó szigetről. Első benyomást – mert sejtettük, hogy nem ez lesz az utolsó találkozásunk. A…
Mármint Berlin. Örülnék, ha azt írhatnám: „most, hogy egy hónapja nem jártam a hevesi kisvárosomban, már megint csak kapkodtam a fejem, annyi új épületet húztak fel, és micsoda fejlődést láttam, amikor újra itt jártam!” Fejlődik az ország! De nem. Nyilván most is megkapom a Hazaffhy olvasóktól, hogy „micsoda magyargyűlölő vagyok”, hiszen „a Nyugat hanyatlik, migráncshordák portyáznak mindenfelé, és halomra erőszakolják…
(Ez a poszt is nagyon régen íródott, azóta sok dolog történt, a legfontosabbat és az előzményt itt olvashatod.) Amikor meséltem az ilyen-olyan ismerősöknek, hogy hova fogunk költözni, érdekes módon mindenkiből előjött valamilyen félelem. Beindult a „Ki, mitől fél?” verseny. Olyan volt ez, mint egy furcsa pszichológiai szerepjáték, mintha mindenki lehetőséget kapott volna arra, hogy megmutassa,…
Valahol már írtam arról, hogy szép meg jó Ciprus, de nem nekem való. Tavaly viszont vettünk magunknak Wizzair Multipass-t, amit egy-két kivételtől eltekintve ingázásra használunk, és ez a két nap Cipruson volt a kivétel. Szerdán megvettük a jegyet, csütörtök reggel 10 körül meg már ott voltunk. Nem tököltünk sokat a szervezéssel: simán csak felültünk a…
Ez a poszt egy előzőnek a sajnálatos folytatása. Hogy képben legyél, miről is van szó, érdemes lehet ezt is és ezt is elolvasni. Szóval, megint a vidéki magyar kisvárosom a téma, azon belül is az, hogy az emberek mennyire ügyelnek a látszatra, hogy mennyire csak az számít, ami látszik, és hogy ezt fenntartsák, még az…
