Ha az ember elakad az élete valamelyik területén, nem szégyen segítséget kérni. Így volt ez velem is, amikor úgy éreztem, szükségem volt egy másik nézőpontra, egy új irányra, mert megakadtam. Lényegesen okosabb nem lettem a coachingtól – de lettek új kérdéseim, és ez talán még fontosabb. Évek óta kattogok azon, hogy a meglévő tevékenységeim mellé – vagy…
Ez sem tegnap történt, de most jött el az ideje, hogy elmeséljem. Miután kiélveztük Calabriában a kellemes tavaszi napokat, hevertünk a néptelen tengerpartokon, ettünk frissen fogott halat, friss tésztát és isteni fagyikat, úgy döntöttünk, ideje átkelni a Messinai-szoroson. Komppal, természetesen, ahogy azt kell, és elkezdődött a szicíliai kaland: Körbeautóztuk Szicíliát. Azt viszont fontos leszögezni: Szicília nem…
Ez azon dolgok listája, amire eddig nem gondoltál. Vannak dolgok, amikben a hajóstársaságok egyszerűen nem akarnak fejlődni – szóval itt a lista arról, mit vigyél magaddal egy óceánjáró hajóra.Csomó olyan dolog van rajta, amire nem is gondolnál, aztán a harmadik napon már bánod, hogy nem hoztad. A többi hajókról szóló posztot itt olvashatod. Ha teás…
Alaposan el vagyok maradva a meséléssel, de hát… mostanában minden van, csak idő nincs. Viszont áprilisban Calabria és Szicília volt terítéken nálunk, és muszáj írnom róla, mert egészen váratlanul beleszerettem Calabriába, amit sokáig csak úgy ismertem: „az olasz csizma orra”. Már az utazás eleje is ígéretes volt – péntek esti indulás, semmi reggeli kapkodás, semmi hajnalban reptérre menetel….
2024 decemberét Pico szigetén töltöttük, mert egy saját otthon vásárlásának reményében érkeztünk, azonban több hónapos próbálkozás és rengeteg kihívás után – mondhatni, küzdöttünk, mint disznó a jégen – végül elengedtük az ötletet. (Erről részletesen írtunk egy hosszabb bejegyzésben: Hogyan nem vettünk házat az Azori-szigeteken.) Az elmúlt években bejártuk az összes olyan szigetet, amely potenciálisan ideális…
A Pico szigetén a szállásunkkal pont szemben magasodott Sao Jorge (ejtsd: „Szao Zsorzs”), így a csábítás, hogy átkeljünk, gyakorlatilag naponta integetett az ablakból. Nem is volt kérdés: menni kellett. Egy pénteki napon végül elindultunk, hogy első benyomást szerezzünk erről a különös, zöldbe burkolózó szigetről. Első benyomást – mert sejtettük, hogy nem ez lesz az utolsó találkozásunk. A…
Mármint Berlin. Örülnék, ha azt írhatnám: „most, hogy egy hónapja nem jártam a hevesi kisvárosomban, már megint csak kapkodtam a fejem, annyi új épületet húztak fel, és micsoda fejlődést láttam, amikor újra itt jártam!” Fejlődik az ország! De nem. Nyilván most is megkapom a Hazaffhy olvasóktól, hogy „micsoda magyargyűlölő vagyok”, hiszen „a Nyugat hanyatlik, migráncshordák portyáznak mindenfelé, és halomra erőszakolják…
(Ez a poszt is nagyon régen íródott, azóta sok dolog történt, a legfontosabbat és az előzményt itt olvashatod.) Amikor meséltem az ilyen-olyan ismerősöknek, hogy hova fogunk költözni, érdekes módon mindenkiből előjött valamilyen félelem. Beindult a „Ki, mitől fél?” verseny. Olyan volt ez, mint egy furcsa pszichológiai szerepjáték, mintha mindenki lehetőséget kapott volna arra, hogy megmutassa,…
Valahol már írtam arról, hogy szép meg jó Ciprus, de nem nekem való. Tavaly viszont vettünk magunknak Wizzair Multipass-t, amit egy-két kivételtől eltekintve ingázásra használunk, és ez a két nap Cipruson volt a kivétel. Szerdán megvettük a jegyet, csütörtök reggel 10 körül meg már ott voltunk. Nem tököltünk sokat a szervezéssel: simán csak felültünk a…
Ez a poszt egy előzőnek a sajnálatos folytatása. Hogy képben legyél, miről is van szó, érdemes lehet ezt is és ezt is elolvasni. Szóval, megint a vidéki magyar kisvárosom a téma, azon belül is az, hogy az emberek mennyire ügyelnek a látszatra, hogy mennyire csak az számít, ami látszik, és hogy ezt fenntartsák, még az…
Olyan rózsaszín lázálmaim voltak azzal kapcsolatban, hogy a vidéki emberek mennyire szeretik a természetet – hogy óvják és védik –, bezzeg a „gonosz városiak”, akik csak pusztítják. Micsoda badarság volt! Mifelénk erős megfelelési kényszer tombol, ami egy olyan tévútra viszi az embereket, aminek a létezéséről nem is gondoltam, hogy egyáltalán létezik. Rémálmaimban sem gondoltam volna….
Ne ess kétségbe, pontosan tudom, hogy nem minden „vidéki” gondolkodik úgy, mint a kisvárosom lakói. A home office, amit következetesen fonetikusan ejtenek: „home ofice”, és csak hogy nevess egy kicsit, az Euronics sem úgy ejtendő, ahogy a reklámban, hanem „cs”-vel a végén. Szóval szerintük a home office egy olyan foglalkoztatási forma, amikor valaki otthon b@ssza a rezet egész…
