Harmadik nap Portóban és irány Madeira (2022 június)

Harmadik nap Portóban

Arra ébredünk, hogy szakad az eső. Remek, gondoltuk, ma úgyis csak a maradék dolgokat akartunk bejárni Danival, esőben meg nem túl jó kutyagolni a városban. Vártunk. Mire elállt már tíz óra is elmúlt, elmentünk hát reggelizni a tegnapi helyre.

Harmadik nap Portóban, reggeli a szomszédban

A reggeli körülbelül a “szokásos” volt: én rántottát ettem, hozzá egy adag salátát, teát és kávét, Dani bifanás szendvicset és egy fahéjas vajas palacsintát evett, Bálnácskánk pedig egy adag angol reggelit vett magához. Mind nagyon finom volt.

A szálláson begyömöszöltem a hátizsákomba a cuccomat ami nem volt egyszerű mert sikerült nadrágot venni magamnak és mára nem készültem meleg ruhát felvenni, így elég passzentos lett batyu. 

Az volt a terv, hogy kimegyünk az óceánhoz mind a hárman. Ehhez fel kellett szállnunk az 500-as buszra és odáig elzötyögni vele.

 

Harmadik nap Portóban: Porto csodás házai
Porto nem könnyű terep, így mire lejutottunk a nagy dombról a tengerszintre, térdig gyalogoltuk a lábunkat, viszont legalább gyönyörködtünk a portugál csempés és fehér házakban.
Porto nagyon egyedi.

A busz viszonylag hamar jött, közben persze az Infantétól induló régi villamosok húztak el mellettünk. Jó lett volna menni velük egy kicsit de mi messzebbre mentünk és nagyon tekeregni sem akartunk.

Az óceán gyönyörű! Nem is értem, hogy lehet úgy élni, hogy az ember nem látja gyakrabban. Nekem nagyon hiányzott ez a sárga homok és a hatalmas hullámok, az apály és a dagály váltakozása és persze a giccses naplementék.

Az ember egyre inkább eltávolodik a természettől és ezek az egyébként teljesen alap dolgok már csak azokra a napokra szorulnak vissza, amikor nyaralni megyünk. Milyen szörnyű is ez! Pont ezért jó is lenne itt lakni az óceán partján. Legalább évente néhány hónapot, mondjuk télen, amikor máshol stabilan hideg van itt meg kiegyenlített a hőmérséklet.

Az óceán partján beültünk oda, ahol tavaly is ücsörögtünk. A Vagas most is jó hely, szerintem csak fejlődtek mert az ételek választéka is mintha nagyobb lenne és a színvonaluk is egyre csak emelkedik, az áruk ezzel párhuzamosan meg nem szökött az égbe tavalyhoz képest.

Természetesen az óceánhoz is lementem. Számomra maga a csoda és olyan keserű belegondolni, hogy akkor is ilyen csodás, amikor nem látja senki. Amikor csak önmagának ilyen csillogó és zajos.

Mivel öregszünk végül ez a nap lett az, amikor semmit nem csináltunk. Nem így terveztük, de ez lett a vége.
A Vagas után még a parkban is ücsörögtünk egy kicsit, majd a szomszéd sörözőben, aztán kivitettük magunkat a reptérre.

A repülés eseménytelen volt, leszámítva azt, hogy majd unalmon haltam. Most valahogy nem esett jól a 60 percnél hosszabb repülés. (Valami 2 óra volt az út.) Szenvedtem, mint a kutya, de aztán rohadtul későn végre megérkeztünk és kiderült, hogy Madeira minden centimétere gyönyörű még éjszaka is.


Mivel nagyon későn érkeztünk, egy szállodát foglaltunk, ami Funchalban volt, de nem a belvárosban, hanem valahol picit kijjebb, majdnem a tengerparton.
Fogtunk egy taxit és már repültünk is a szállásunkra. A repülést komolyan mondom mert a taxisunk a féket nem szerette használni, csak a szálloda előtt lépett le a gázról.

A szállásunk sokkal jobb volt, mit reméltük. Egy nagy teraszos apartmant kaptunk, kilátással a tengerre meg a medencére de igazság az, hogy ez éjszaka nem varázsolt el minket mert fáradtak voltunk.
Zuhanyoztunk és mentünk horpasztani.

A fenti képen látható a 2021-es portugáliai szökésem színhelye. Porto, Aguda és Sao Jacinto is. Jó volt legalább a magasból látni ezeket a csodás helyeket!