2. nap Portóban – Újra Portugáliában (2022)

2. nap Portóban

Ez itt több ponton egy durván szubjektív írás lesz. Reggel szakadt az eső, de annyira, hogy várni kellett, hogy a közelben található reggelizős helyig elmenjünk. Ott rendesen megreggeliztünk. Ettem salátát is és mivel a kávéjuk is jó volt kieszeltük, hogy másnap is itt eszünk. Ha rákattintottál a linkre, akkor az az érdekes rajta, hogy most sokkal jobban néz ki a hely. Meg persze a kaja is jó.
Reggeli után összeszedtük magunkat és elindultunk erre-arra a városba. Mivel a szállásunk a Clérigos mellett volt, így először oda mentünk.

Dani felmászott a toronyba, én meg türelmesen vártam. Volt nagy csodálkozás és nyelvlógatás attól, hogy milyen keskeny a torony teteje és hogy micsoda kilátás van onnan.

Aztán tettünk egy tétova kísérletet a Lello könyvesbolt becserkészésére, de annyira sokan vártak előtte, hogy gyorsan letettünk a látogatásról. Pedig gyönyörű a bolt. Tavaly sikerült bemennem mert akkor a covid miatt nem volt turista a városban.

A reggeli eső után bekapcsolták a reaktort így dögletes meleg volt a városban. Nem is meleg, inkább rettenetes a pára az meg nem kedvez a dombról le, dombra fel mókának, így kiültünk fenti képen látható térre.
A park érdekessége a gondosan ápolt növényzet mellett a szobor és a felirata.
Magyar fejjel olyan természetesnek gondoljuk, hogy volt első meg második világháború is, de a portugálok a másodikból teljesen kimaradtak és az elsőt is megúszták viszonylag kevés áldozattal.
Annak egyébként az a sztorija, hogy a portugálok jóban voltak az angolokkal, akik rávették a derék portugálokat, hogy a Tajo folyón Lisszabonnál horgonyzó német és osztrák-magyar monarchiás hajókat ugyan foglalja már le. Megtették, mire az ellenség feldühödött. Így keveredtek a háborúba. 8000 halálos áldozatuk volt és kb. 20.000 sérültjük. Összehasonlításként Covidban 24.000 halottjuk volt eddig.

Aztán bementünk a templomba. Mostanában szeretek templomban ücsörögni mert főleg egy ilyen jelentős templomban van mit nézni és van min elgondolkodni.
Itt a Carmo templomban főleg az ütött szemet, hogy szegény Jézus minden méteren ott van, a nem annyira rég bejárt Via Dolorosa minden stációjában ábrázolódik, a sérüléseit, sebeit, a kínzások nyomait pedig kihangsúlyozzák.
Itt az összes katolikus fejezze be az olvasást!

Azt nem értem, hogy hogyan lehet, egyáltalán lehet-e ép elmével megúszni azt, hogy az ember naphosszat egy halálra kínzott ember képét vagy szobrát bámulja? Ezt vizsgálták már pszichológusok?
Mert vérengzőnek gondolunk bizonyos népeket, de mi magyarok például egy levágott és elszáradt jobb kezet viszünk körbe minden évben a városban, egy súlyosan megcsonkított ember… Nem folytatom. Azt hiszem értitek, miről beszélek.
Lényeg az, hogy itt ebben a templomban igen vérengző dolgokat lehet látni, de vannak érdekes dolgok is, tehát érdemes bemenni. Íme néhány kép a templom belsejéről:

Kis magyarázat: balra az két szülőszék. A nagyobbik a 19. századi, a másik a régebbi. Középen egy hordszék látható.
Itt az a kérdésem merült fel, hogy az a négy szerencsétlen mennyire volt kinyúlva mire felhozták a dombra ezt a dög nagy fa tákolmányt benne az emberrel? És erre kényszerítették őket vagy fizetségét kaptak érte? A jobb oldalon látható igen fényűző étkezőhöz nincs kérdésem.
Kis kitérő a katolikussághoz: volt egy pápa, aki azzal töltötte nemes idejét, hogy abortusz technikákat dolgozott ki. Ha jól emlékszem 24-ig jutott. Ehhez képest ma hol tartunk?

Aztán mentünk tovább a sétánkra. A híd volt a nagy cél, hogy Dani is lássa, hogy átmenjen rajta, de annyit kutyagoltunk, hogy a nyelvünk is kilógott, mire odaértünk.
Persze átsétáltunk rajta, majd felültünk a libegőre és onnan csodáltuk a várost. Ez tavaly is jó móka volt, bár nem visz túl messze, de addig sem kell gyalogolni.
Mire átértünk már bőven esteledett, így éhesek és szomjasak is voltunk, de ami nem zárt már be az már tele volt, így egy bolttal kellett beérnem a környéken.
Persze közben láttunk érdekeset is.

Hogy mi a fene ez?
Egy roppant ügyes marketing fogás. Bejön ide a gyanútlan vásárló, kér a „hű de híres, hű de finom” tőkehalas sajttal töltött izéből egyet, hozzá egy kis portóit mert azt úgy szokás. Majd leül megenni, de az első falatot sem tudja lenyelni mert annyira pocsék. Élő emberrel nem találkoztam, aki meg bírta volna enni, annyira szar ez a minek nevezzem. Szóval a város több pontján van olyan létesítmény, ahol ezt a förmedvényt árulják. Itt nem hagytak semmit a véletlenre mert maga az épület gyönyörű, kifejezetten ajánlott a meglátogatása, ráadásul ez a pofa ott a kép jobb oldalán Queent, Abbát játszik ORGONÁN, és jól. A belső dizájn is olyan, hogy tényleg van mit nézni rajta, csak hát amit el akarnak adni… 🙁


A 2. nap Portóban úgy folytatódott, hogy más hely nem lévén kiültünk a folyó partjára és hallgattuk a zenekart, ami épp játszott. Egy Rio de janeiroi banda mindenféle rockot adott elő, ráadásul jól.
Persze összeszedtük magunkat és újra átgyalogoltunk a hídon mert valamit vacsorázni is kellett.

2. nap Portóban

Valami csoda miatt egy halas étteremben volt szabad hely, így beültünk és nagyon jót ettünk meg itthunk.
Már csak fel kellett vonszolni magunkat a nagy domb tetejére. 🙂


Így telt a 2. nap Portóban 2022-ben. A többi Portugáliával foglalkozó posztot itt találod. Bősges a termés.

Még néhány kép a napból:

2. nap Portóban

Nem emlékszem arra, hogy ez a hely tavaly is ilyen szép lett volna. Pedig….

2. nap Portóban

Ez szimplán csak tetszik. Valahogy kilóg a többi csempés csoda közül.

Ez egy majdnem egyedi konzervbolt belseje. Nem ingyen osztogatják a konzervet, ha jól emlékszem 9 eurót kell fizetni darabjáért és nem kilós kiszerelések voltak.

2. nap Portóban

Hazafelé a tőzsdepalota előtt kínlódjuk magunkat felfelé a dombon.

A végére hagytam ezt az egyszerű kis kapualjat. Van mit nézni rajta. 🙂