Rögtön leszögezem, hogy nem kizárólag csak az alábbi ételeket főztem az elmúlt pár hónapban, hanem ezekről találtam fotót hirtelenjében és a hagyományos pörkölt, „ez volt itthon leves” és egyéb csodákat nem szoktam lefotózni, szóval itt csak az „extrább” kajákat látod vagy azt, ami fontos lett hirtelenjében és rendszeresen visszatérő kaja lett. Az előző → főzőcskézős posztokat itt találod. Szóval ezt kotyvasztottam mostanában:
Miért extra ez a szendvics? Mert belefutottam abba, hogy a céklát nem csak úgy lehet elkészíteni, ahogy a céklára gondolunk.
Igazság szerint nem is értem, hogy a magyar fejemben miért úgy élt eddig, hogy cékla = az ecetes cékla, amit a boltban lehet venni, üvegben árulják és otthon senki nem készítni mert macerás. 🤔 Frankón nem értem. Ugyanis… a cékla finom és ráadásul még az egyik legegészségesebb zöldségünk is, a színe is szép, szóval így utólag számomra felfoghatatlan a dolog.
Az az extra a fenti szendvicsben a buci majonézes tahinivel van megkenve, van benne rántott csirke (?), uborka és paradicsom ÉS reszelt nyers cékla. Minden nélkül. És nagyon finom!
Szóval az a szendva indított el a céklaimádás vörös útján.
Azóta beiratkoztam a Masterclassra, ahol vagy húsz nagyon ismert nemzetközi szakács tanít főzni (is) és az egyik videóban van egy olyan, hogy sütőben sült cékla apróra vágott lilahagymával, olívaolajjal, sóval borssal (meg egy kis balzsamecettel) és… nem értem, miért nem ettem eddig több céklát.
A cékla mifelénk nem csak a hagyományos verzióban található meg, hanem van citromsárga színben is. Szép és finom is.
Igen, a fönti képen az a sárga izé, az bizony cékla. A piros az a retek, a zöld dolog meg borsóhüvely felvágva. A fenti képen „színes csirke” vagy „színes disznó” van.
Ez az étel egy ázsiai szörnyedvény, az a lényege, hogy van benne rizsecet és szójaszósz, de ezen kívül a fűszerezése vagy ízesítése attól függ, éppen milyen ízvilágát szeretnénk létrehozni. Ilyen színes kaját hetente szoktam mostanában főzni. Kétszer nem volt még azonos az eredmény 🙂
Szintén saját kreáció a „koreai” oldalas. Az alapja a korai csirkeszárnyra kent trutyi, de amikor ez a kaja született nem volt itthon szárny, így rögtönöztem egy oldalas verziót.
Az a lényeg, hogy az oldalast/szárnyat meg kell sütni sütőben, közben egy sűrű szószt főzünk, amiben van szójaszósz, rizsecet, cukor, valamilyen csilipaszta, szezámolaj meg víz és fokhagyma. A keletkező sűrű tutyiba kell forgatni a kisült alkatrészeket. Szuper íze van, ma is ez volt a kaja 🙂
Ezen a képen a koreai csirkeszárny elkészült és kitálalt verzióban látható. Jól néz ki szerintem. A színes zöldségek: répa, sárga cékla, fokhagymás spenót. Alatta rizs van egyébként. Jó volt 🙂
Egy-két hetente szoktam pizzát sütni reggelire. Itt a pizza bal oldala szerintem jól néz ki, viszont a jobb oldalon kipróbáltam a vegán reszelt sajtot. Hát… nem kellett volna. Soha többet!
Ez a kondérban rotyogó cucc nem más, mint eper. Idén főztem eperlekvárt is, és annyira finom lett, hogy kincsként kezeljük, ami azért érdekes mert a férjem nem szerette eddig az eperlekvárt. Azt sajnálom, hogy nem komolyabb mennyiséget főztem. 🙁 De majd jövőre, vagy… szükség esetén fagyasztott eperből.
Amiről nincs kép: idén főztem gránátalma melaszt is. A gránátalma melasz maga a csoda, nem értem miért nem ismerjük és használjuk többet. Annyira tökéletes íze van, annyira összetett, hogy sajnálom, hogy csak most ismertem meg. (A készítése tök egyszerű: fogsz (minél több) gránátalmát, kiszeded a magját de fogd fel a kifolyó levet is. Kevés vízben főzd sűrűre. A színe maga is maga a csoda. Nálunk lehet kapni az utcán frissen facsart gránátalma levet, szerintem azzal is teszek majd egy kísérletet, hátha.
Ez a jól kinéző leves azért extra mert a Go Asia boltban vettem egy zacskót, amiben a hozzávalók voltak. Ott volt az összes fűszer benne, a kókusztej meg a recept, hogy mégis mihez kezdjünk vele. Kellett még bele gomba meg garnéla és ajjjjjj….. de jó is volt! Ha legközelebb látok ilyet, tuti az összes fajtából veszek mert megadja a kotyvasztás örömét és nagyon finom volt ez a kaja.
Itt nem a hús a lényeg, hanem a kecskesajtos mangoldsaláta mellette. Nagyon fini volt! Örülök, hogy ennyi új alapanyagot ismerek meg!
Ez udon tésztás zöldséges csirkenyárs volt jó sok park choijal. Az udon és a soba tészta is rendszeres vendég a tányéromon mostanában. Főleg a soba tészta mert az velem is kompatibilis. 🙂
Ez a marha maga a csoda! Imádtam. Mellé zöldségek meg egy kis hummusz volt. Nem étem, hogy lehet egy darab hús ennyire finom minden fűszerezés nélkül. Igazság szerint valószínűleg igen jó minőségű volt, de remélem sokszor jutok még ilyen finomsághoz.
Cheddar sajtos mexikói ropogós. Tortilla chips egyébként babbal meg pico de gallo-val, utóbbi aprítása nem volt túlzásba víve. Mivel a zöldségeken kívül nem kompatibilis velem az étel, nem lesz gyakran ilyen itthon. De amúgy jó volt.
Őőőőő, izé…. nem tudom mi volt ez, de mintha borsos csirke lenne.
A fenti kép egy félig elkárhozott, megsárgult brokkolit ábrázol, mellette répasaláta van meg némi ázsiai padlizsános husi.
Nyár volt és meleg, így jól jött egy uborka (és cukkíni) leves. A kenyér mellette kecskesajtos feketekenyér, ami isteni volt így. Kár, hogy nem ehetek belőle sokat.
Thai vörös currys halacska. Az a durva, hogy megtanultam thai curryt is készíteni. Sosem gondoltam volna magamról. 🙂 És milyen jókat csinálok 🙂
Ez a fenti thai Curry egyik verziója „ez volt itthon” zöldségekből. Az a durva, hogy egy-egy zöldségből olyan hatalmas adag kaja kerekedik, hogy el sem hiszem. A fenti kaja kinézetében az nem stimmel, hogy kevés benne a piros szín mert paprika épp nem volt itthon.
Ő egy brutális mákos piskóta. Mákos piskóta meg sokszor szokott lenni nálunk. Ma például olyan verzióban sütöttem, hogy a közepét megkentem baracklekvárral és le van öntve az egész csokival. Jó az is 🙂
Indiai Curry minden mennyiségben, hozzá egy kis cékla mert az mindenhez jó meg szép is. 🙂
A bulgur nagyon kényelmes étel, de nem a kedvencem. A mellette lévő kapros joghurtszósz isteni, de szintén nem az én ételem, de néha ilyet is kell főzni.
Marhahusis tészta zöldségekkel erősen csípős verzióban produkálva, hozzá némi savanyúságot kölcsönző zöld citrommal. De jó 🙂
Ez a színbomba a salátán kivül édesburgonya pürét, kapros joghurtos trutyit és egy szimpatikus husit tartalmaz. A csirke és a vaj nagyon szeretik egymást.
Ez is egy prototípus. Japó rizsnek hívjuk itthon a rizst mert van benne fokhagyma, gyömbér, cukor meg ecet. Isteni! Mellette a színes zöldség céklából és répából áll, rizsecettel leöntve, az a piros szósz meg sriarcha összekeverve egy kis kechuuppal. Meglepően jó íze van.
A fönti golyók Szoky konyhájából születtek. A recept itt van hozzá, érdemes elkészíteni.
Nagyon szeretem a szilvás/barackos gombócot, de itthon csak én eszem meg, így meg csak akkor készítem, amikor feltétlen szilvásgombócon akarok halni. Szoktam a mag helyére fahéjas cukrot tenni mert az úgy finom 🙂
Hogy ne mindig csak az extrább kajákról emlékezzek meg, itt van egy rántott husi és egy kis ecetes ubi. Utóbbit a Lidl-ben lehet kapni és fokhagymával készítik. Nagyon szeretjük!
Emlékeim szerint zelleres tört krumplival volt ez a gombás szalonnás hagymás izé, amin a sajtos bundás hús van. A pici csírákra már nem emlékszem, de finom volt az egész.
Ilyen valamit elég rendszeresen el szoktam követni. Ha van friss szilva, akkor az kerül rá, ha nincs, akkor konzerv szilva és barack. Nem szoktam sokat tököli vele, összegyúrok egy zsírosabb édes tésztát és arra mennek a dolgok. Szeretem.
Ezt a receptet 30 éve főzöm és Yan Kit klasszikus kínai szakácskönyvéből szedtem, azt a receptet alakítottam át saját ízlés szerint. A benne lévő husi szokta néha a „színes csirkét” alkotni. (Erről fönt írtam valahol)
A fenti ételek is jók voltak, némelyik kompatibilis velem, némelyik nem, de egyszer mindent meg kell kóstolni. 🙂 Hát, ezt kotyvasztottam 2021 második felében. Szerintem 2022 is érdekesen fog telni mert beiratkoztam a Masterclassra és ott fantasztikus recepteket lehet tanulni. Meg persze technikákat. 🙂
