2023 január végén jöttünk el Jeddah vagy Dzsidda pezsgő városából azzal az elgondolással, hogy ide még mindenképp visszajövünk. Úgy terveztük, hogy legalább egy hónapra jövünk, aztán nem így lett. Közben nyáron volt egy perverz ötletünk: jártunk Dammamban, ahol megtapasztaltuk, hogy milyen is ezer fokban élni, ami sokat adott hozzá az életünkhöz, rengeteget tanultunk belőle. Dammam nem jött be, de Jeddah nagy szerelmem maradt. 2023 novemberében teljesen véletlenül úgy adódott, hogy hajóval jártunk errefelé újra és egy napot újra a városban tölthettünk.
Volt is dolgunk, mert a múltkor vettünk Dzsidda óvárosának környékén egy bizonyos kávézóban egy negyed kilós különleges kávékeveréket, ami annyira brutálisan jó volt, hogy az első főzet után eldöntöttük, hogy ebből kell még: vettünk is ma egy kilót. Azért csak annyit mert annyi fér bele a hátizsákunkba majd hazafelé.
Illetve, ha már itt jártunk, beugrottunk a januárban felfedezett pakisztáni étterembe, (Khosh-Hal Autentic a neve, ha ki szeretnétek próbálni) és ettünk egy Handi mutton nevű ételt, amit ajánlok mindenkinek, aki szereti és bírja is a durván fűszeres, csípős és nehéz ételeket. Nekem pillanatnyilag ez a kedvenc kajám, itt fogyasztva, pedig én tényleg a világon mindenhol indiai meg pakisztáni éttermekbe mászkálok, de ez itt tényleg kiemelkedően finom! Na, eddig tartott a magánjellegű közlendőm.
Mi változott Dzsiddában 9 hónap alatt?
Eddig is feltűnő volt, hogy mindent is építenek itt egyszerre és nem cicóznak, dózerolnak komplett városrészeket. De az, hogy a város történelmi részét, az Al-Balad negyedet elkezdték LEBONTANI, na az kiverte a biztosítékot nálam. Értem én, hogy nagyon olyanok akarnak lenni, mint Dubaj, pedig pont ezek a régi és hagyományos részek teszik érdekessé ezt a várost. Főleg akkor, ha picit lepukkantak. Az újjáépített „műrégi” épületeknek nem túl sok értelmét látom. Ugyanolyan steril lesz, mint egy üvegpalota.
Az Al-Balad mellett januárban még csak építették a tavat és a körülötte lévő amúgy gyönyörű parkot, akkor frissen voltak kiültetve az elég szárazságtűrő fűfélék és a botanikai ritkaságok, mára már ezek viszonylag vígan tenyésznek, de a sarkon lévő szálloda azóta bezárt és láthatólag pusztulásnak indult. A park látogatása kifejezetten ajánlott annak, aki szárazság,- és naptűrő növényeket szeretne a saját kertjébe, remek ötletek vannak itt párosításokhoz is.
Az utak minősége nem lett jobb, vagy még rosszabb lett
Az utakkal a forgalmas részeken eddig sem volt semmi gáz de most azokon a részeken, ahol nem napi egymillió autó gurul, kialakultak a tankcsapdák. Ha gyalog közlekedtünk a nem forgalmas úton (járda általában vagy nincs vagy parkolnak rajta, vagy épp életveszélyes és körülbelül csak 10%-ban járható rendesen) eddig is a lábunk elé kellett nézni, de most súlyosabb lett a helyzet mert már az autóknak is veszélyes a hely.
Leesett törmelékdarabok, vasdarabok tarkítják az utakat, hiányzó csatornafedelek és egyéb veszélyes dolgok.
A lányok sokkal merészebben öltözködnek
Láttam ma kivillanó bokát, fejbúgig kilátszó hajat, eltúlzott sminket, mindent. Úgy általánosságban a nők sokkal merészebben öltözködtek már most is, főleg ha az ország másik oldalán lévő öltözködésileg konzervatívabb Dammam az ellenpélda. Ott nemhogy kivillanó bokák és majdnem teljesen kilógó hajak, de még niqab is van a csajokon. (Én is vettem, kb. 2000 forint volt és különböző hosszúságúak vannak.)
A helyi drága boltban láttam egy nőt, talpig abayában (de a hímzett, feltűnő verzióban) de úgy, hogy a haja fejbúbig kilátszott és olyan smink volt rajta, amit „romlottabb” helyeken egy prostin láthatnánk. Hozzáteszem, hogy itt az elvileg tilos. Magyarországon gondolkodás nélkül a legősibb szakma űzőjének gondolnám.
A régi szállodánkban a lánykának még annyira sem takarta a hijab (a fejkendő) a fejét, mint amikor utoljára láttuk.
Jártam ruhaboltban. Hozzátszem, hogy férfi volt az eladó, amit nem értettem mert eddig csak olyan női ruhaboltban jártam Szaúd-Arábiában, ahol nő volt az eladó. A pasi viszont valami furcsa okból menekült előlem, pedig tényleg vettem volna magamnak egy csiricsáré ruhát. El kell azt is mesélnem, hogy azért mentem be a boltba mert már kívülről látszott, hogy annyi színes, mintás ruhájuk van, amit eddig sehol máshol nem láttam. Képzelj el egy ruhaboltot ezer ruhával (itt női ruhákra gondolj, a hosszú, földig érő fajtából) ahol két egyforma minta vagy szín nincs. Lenyűgöző volt!
Sajnos menekült előlem az eladó, pedig jó biznisz lettem volna.
Az utcán is feltűntek a különleges színű abayák. Januárban még a sima fekete volt a domináns, esetleg a visszafogottabb pasztellszínek, de most láttam egy halvány rózsaszín (!) abayás nőt meg egy ciklámen (!) színbe öltözöttet.
Mi lesz így ezzel a világgal? 🙁
Eltelik 10 év és annyira „felzárkóznak” a „romlott” nyugathoz, hogy miniszoknyás lányok lesznek az utcán? Vagy még előtte.
Tehát ha azt fontolgatod, hogy menj, most menj, ne halogasd. Dzsidda olyan gyorsan változik, mintha Magyarországon a XIX. század társadalmi változásait 5 év alatt zavarnák le.
További képek Dzsiddából
