A tervezés fázisai: Hogyan tervezem az Ázsiai utat?

Idén Ázsiába megyünk négy hétre.

 

Igazság szerint a nagy terv az volt, hogy Bulgáriába megyünk mert ott még nem jártunk és sok érdekes dolog lehet ott is (és nem utolsó sorban Bulgária olcsó)  aztán ahogy nézegettem a Wizzair járatait Budapestről és ámultam és bámultam, hogy milyen sok helyre repül már (Berlinből csak néhány járata van, sajnos) míg elértem a K betűig, ahol felfedeztem, hogy  KAZAHSZTÁNBA is repül, ráadásul a távolsághoz képest nem is horror áron.

A fölső kép Astanát ábrázolja, az új fővárost. Teljesen új város, alig 20 éve született meg a nagy vezír fejében, hogy legyen. És lőn milyen szép lett. 🙂

Szeretem a volt szovjet tagállamokat mert nincs sok turista, kedvesek az emberek és mindig jó a kaja. Ráadásul Kazahsztánról körülbelül semmit nem tudtam (most sem tudok sokkal többet). Szóval a kíváncsiság, már megint.
Gyorsan körbetelefonáltam a szokásos társaságot, hogy jönnek-e, de mindenki majdnem annyira kalandvágyó, mint én, tehát ez csak elméleti kérdés volt.
A dátum is adott volt mert a gyerek június 15-én ballag, a gép meg 17-én indul, így legalább a kezdő időpontunk megvolt. Visszafelé jegyet nem vettünk mert az eredeti tervek szerint legalább egy hetet akartunk valahol dögleni (tópart/ tengerpart/bármi pihenésre alkalmas hely) és kapásból nem annyira vágtam a kazah lehetőségeket, így ez a kérdés nyitva maradt.

Aztán jött a tervezés, hogy Kazahsztánban mit érdemes megnézni, mik  a nagy kazah látnivalók.

Oké, Bajkonur űrállomás.
Tök jó ötlet, de… valami irtó drága a dolog, annyira, hogy el is napoltuk a látogatást arra az esetre, ha eurómilliomosok lennénk a jövőben. Tovább nehezítette a dolgot, hogy hetekkel, hónapokkal előre kell jelentkezni és mivel működő űrállomásról van szó, tehát ez nem úgy működik, mint a nagy amerikai űrközpontok, hogy a turisták hosszú, tömött hordái látogatnak oda naponta, engedélyhez kötött.
Kis ínencség morzsa: az orosz állam bérel egy dögnagy területet a kazah államtól rengeteg pénzért. Ez a mai Bajkonur űrállomás.
Másik, hogy Kazahsztán NAGYON NAGYON nagy, a föld kilencedik legnagyobb területű országa.

Szóval, addig nézegettem a térképet és addig olvastam az országról, míg rájöttem, hogy Kína a szomszédja.

Kína…

PEKING! Ide is eljutunk!

Először csak félve engedtem meg magamnak a gondolatot, de aztán mégis… és megéztem, hogy Kínán belül hogyan lehet közlekedni és főleg mennyiért.
Először a vonat volt szimpatikus, de igazság az, hogy az a régió, ami Kazahsztánnal szomszédos az nem a kedvence a kínai pártvezetésnek, így ott még nem a szupergyors vonatok közlekednek.

És akkor lenyomoztam Ürümcsi városát és a környező helyeket, ez konkrétan azt jelenti, hogy minden várost, amin áthalad a vonat. És csodákat láttam.
És érdekeseket olvastam. Aztán persze kiderült, hogy Pekingből visszarepülni Berlinbe valami horror drága, így tovább kellett nyomoznom. Kínáról szerintem 2 hétig olvastam, gyűjtöttem az infót, mikor, honnan, mennyibe kerül a repcsi.

Ezen az útvonalon fogunk repkedni

Aztán elengedtem a gondolatot, hogy vonatozzunk Kínában, mert arra végképp nem lett volna időnk. (Egy kontinensnyi országot vonattal átszelni nem 2 óra)

Aztán (ez itt heteket jelent, mert 3 hónapja tart a szervezés) rájöttem, hogy Bangkokból viszont olcsón lehet visszarepülni.

Igen ám, de Bangkok és Peking…

Igen. A kettő között van  3300 km és ez egy “rövid” táv arrafelé.

Aztán jött az Air Asia akciója. Aki nem ismeri, az egy maláj fapados társaság, a világ legjobb fapadosa.

Viszont ők meg annyira olcsón adták a Peking – Kuala Lumpur jegyet, hogy annyiért az ember Görögországba sem repül el nyáron. A távolságot pedig ne is hasonlítsuk össze, mert míg Görögország csak 1000-1200 km Budapestről, addig Peking és Kuala Lumpur között 4400 km a távolság.
Repülve pedig pont olyan sok, hogy nem akarom tudni, köszönöm. 🙂

Lehet, hogy itt fogunk úszkálni?

Mivel Malajzia nem egy hírhedt turista desztináció errefelé, ráadásul gyönyörűek a tengerpartjai, úgy döntöttem, ott fogunk pihenni pár napot, hetet a tengerparton.

Igen ám, de ott a DZSUNGEL, az ESŐERDŐ.

BORNEÓ!

Borneóról egyelőre lemondtunk mert a társaság 100%-a utálja a hőséget, és bármennyire is ott van az igazi esőerdő, az igazi, nagybetűs természet, a majmok, a … minden, ami jó, de … nem megyünk Borneóra.
Akkor sem, ha az Air Asia akcióban 3.000 Forint lett volna eljutni oda.

Szingapur azért maradt ki mert a velünk utazó kiskorúnak nem lett volna elég a szülői beleegyezés, mert azt még közjegyzővel is le kellett volna pecsételtetni, így arra jutottunk, hogy oda most nem megyünk.
Pedig Szingapur érdekes lett volna, de majd legközelebb. Az tény, hogy megért volna retúr 5000 Forintot, az nem vitás.

Kuala Lumpur és a Petronas torony. Ide is felmegyünk!

Szóval így állt össze az út váza nagyon sok agyalással, az olcsó repjegyek keresésével.
Nagyon büszke vagyok magamra, hogy annyiból össze tudtam hozni az utat, amennyiért más nyáron Görögországba repül (szállás, kaja nélkül, csak a repjegy!)
Mondjuk ehhez az kellett, hogy minden nap szánjak időt a kutatásra, a kombinációk átgondolására.

A végleges útiterv ez:

Berlin – Budapest- Astana – Almaty – Peking – Kuala Lumpur – Bangkok – Köln – Berlin útvonalon fogunk repülni.

Miután lefoglaltuk a repjegyeket jött a szállások keresése.

Mert mi az amit akarunk: legyen tiszta, legyen wifi ingyen, ne legyen teljesen lepukkant. Ezek az alapok.

Szállást úgy tud foglalni az ember, ha már tudja, hogy PONTOSAN mit akar megnézni, hogyan jut oda, mennyi néznivaló van ott, egyszóval ha teljesen tisztában van a dolgokkal.

Pekingben nem volt csak kérdés, mert Kínába vízum kell, kivéve ha 72 óránál többet nem vagyunk ott.
Tehát így szerveztük. Pekingben SOK a látnivaló, ráadásul NAGY a város, tehát ott extra fontos volt, hogy a főbb látnivalók “szájában” lakjunk azon a 2 éjszakán, míg ott vagyunk.

Reggel 6 órakor érkezünk Pekingbe, és második nap éjfélre kell kiérnünk a reptérre. A köztes időt kell igen jól szervezne kitölteni, ráadásul úgy, hogy MINDENT lássunk, amit csak lehet.
Max nem alszunk 🙂 (egyébként képtelenség midnent megnézni ennyi idő alatt :D)
Tehát Peking sima ügy volt.

Kazahsztán:

Astana:
Oda sok órányi repülés után érkezünk, ráadásul óraeltolódás is lesz, tehát ott hagytam fél napot az eszmélődésre, de a 2. napon irány délután repülővel Almaty, (vagyis Alma Ata a régi főváros) ahol viszont rengeteg érdekes dolog van, a környezetéről nem is beszélve.

Almatyból Pekingbe éjszaka repülünk, 6-7 óra lesz az út, reggel érkezünk meg a kínai fővárosba.

Pekingből szintén éjszaka repülünk Kuala Lumpurba, (6 óra repülés) ahol mivel rohadtul fáradtak leszünk, iszonyat meleg lesz, ráadásul előtte 3 napig járjuk majd a kínai fővárost, megérdemlünk majd egy rendes szállást.

Bangkok – jól meggondoltuk?

Szállások árai Ázsiában:

Ami itt van Európában, azt el kell osztani kettővel, néha néggyel. Egy ötcsillagos annyiba kerül, mint itt a szomszéd nyolcágyas hosztelben egy éjszaka. És ez nem vicc.
Kuala Lumpurban az ötcsillagos szállodának reggelivel lesz annyi, mint mondjuk Milánóban egy hosztel a város szélén.

Malajziában más szállást még nem foglaltam, mert még nem világos, hogy a 10 napban, amit ott fogunk tölteni, mit is nézüni meg, de az tuti, hogy egy csodálatos tengerparton leszünk legalább 3 napot, illetve egy háromnapos dzsungeltúrára is benevezünk, ottalvós rendszerben.

FRISSÍTÉS: Tioman szigeten leszünk és a 30 fokos Dél-Kínai- tengerben fogjuk áztatni csöppnyi testünket, miközben gyönyörű halakat bámulunk a vízben. = A hátsónk fog leégni.

A szigetről azt kell tudni, hogy egy dzsungel, amiből kiáll egy 1000+ méter magas szikla és mint minden rendes dzsungel, tele van állattal meg növénnyel. A következő képek a nyuglom megzavarására alkalmasak, csak erős idegzetűek nézzék meg. TIOMAN SZIGETEK KÉPEK. (Mondjuk az még kérdés, hogyan jutunk oda, de majd megszervezem. Hajó van, de az időjárástól függ, hogy megy -e, mással viszont nem lehet megközelíteni)
A szállásunk pedig ha minden igaz, akkor egy szerény faház lesz egy domboldalban, ahova rendszeresen bekopognak a majmok mert kaját keresnek. (szállás ára 2500 ft/fő/éj) és rendszeresen jön egy nemtom milyen állat, olyan mint egy nagy gyík. Majd bemutatkozunk egymásnak.

Szóval…

Bangkokban egy hosztelben foglaltam szállást 4 éjszakára. Négyünknek volt 80 euró. Vagyis 1500 Ft éjszakánként/ fő.
Astana és Almaty is hasonló áron vannak, egyik sem egetverő összeg. A pekingi egy picit drágább, de ott fontos volt hogy ne Ikea bútorokkal legyen berendezve (mivel keveset vagyunk Kínában, legyen a szállás kínai kinézetű) plusz ott fontos volt, hogy jó helyen legyen.

Itt tartunk.

Közben megérkezett a 3 útikönyv, amit szorgosan olvasok, amikor van 3 percem, okosodok belőle. 🙂

Útikönyv: DK könyvekből tanulok, az útitárs sorozat könyveiből.
Magyar kiadásban is léteznek, de … -és ez felháborító!- egyetlen kötet Magyarországon annyiba kerül, mint amennyiért én a 3 kötetet vettem Németországban az Amazonon, lényegében azonnali kiszállítással. Egy nagy, vastag, nemtom hányszáz oldalas, meg 2 normál TOP 10 … kiadványt vettem. Ők a legjobb barátaim a következő hónapokban. Van miből készülni… 🙂