Mi változott az elmúlt egy évben?

Nem fontossági sorrendben írom, hanem ahogy eszembe jutnak a dolgok. 🙂

1, Nem hiányoznak a magyar ízek

Egyáltalán nem. Ettem rudit pár hónapja és vagy megváltoztatták a receptet, vagy nem tudom, de egyrészt szörnyen édes volt, másrész mintha több lett volna benne a citrom. Nem jött be.
Egy hurka-kolbász kombótól meghalnék perpill, azt hiszem, egy igazi lángostól is.
Itt lehet kapni minden piacon, vásárban magyar lángost, magyarok készítik általában, ez a jobbik eset, de ha német csinálja, akkor az nagyon gáz tud lenni.
A kürtős kalács viszont amit itt kapni a Molnár manufakktúránál, na az jó! Szerencsére ritkán megyek be az Alexanderplatzon a Galériába (ott van a standjuk a földszinten szinte egész évben) ezért ritkán eszem. “Extra” benne, hogy a diós az dióból van, nem dejóból és a többi feltéttel is így van. 4 euró egy guriga. (Azt hiszem, itt olcsóbb, mint Mo-n:)

A németek szeretik a magyar kolbászokat és szalámikat, így lehet kapni minden boltban valamilyet, de már abból sem szoktam venni. Érdekesség képpen itt olcsóbb a Pick szalámi (és a társai is) mint Magyarországon, nem is picit olcsóbbak.
Viszont ha elutazunk valahova, akkor egy rendes apfelschorle mindig jól jönne, de … az meg máshol nincs.
A helyi berlini specialitás az eisbein továbbra is a kedvencem, de rég ettem.

2, Sikeresen lejöttem a magyar hírekről

Idejét sem tudom megmondani mikor olvastam utoljára magyar híreket. Oké, néha átjönnek azok a hírek, amik valamiért nagyon kiverik a biztosítékot valakinél, de ezektől eltekintve nem tudok semmiről. És nem is akarok.
Egy éve figyeltem magam, amint a magyar főcímeket olvasom és olyan hányinger volt, csupa negatívum, csupa “öntsük a szart” egymásra hír volt.
Viszont a diáktüntetésen “ott voltam” hála az internetnek és az élő közvetítésnek és nagyon meglepett, hogy ezek a nagyon fiatal fiúk és lányok milyen értelmesen, összeszedetten beszéltek. Drukkolok nekik, hogy elérjék amit akarnak, mert ha nem… maradni fog egy csomó nyugdíjas meg a kisebbség és ők egymást nem fogják eltartani.
És nagy igazság az, hogy aki külföldön végzi a tanulmányait, ott sikerül fiatalon (vagy idősebben) valamilyen szinten beilleszkednie, nem fog visszamenni Magyarországra, egy idő után még látogatóba sem. Mert nem lesz miért.

3, Nincs honvágyam

A honvággyal szemben viszont nagyon hálás vagyok azért, hogy itt élhetek.
És … ez itt az igazi nagy változás: köszönöm  Orbán Viktornak, hogy segített megtenni az első lépéseket hogy eljöhessünk, hogy el akarjunk jönni egy olyan helyre ahol jól érezzük magunkat. Ha nem éreztük volna hosszabb távon kilátástalannak a helyzetet, tuti nem jövünk el.
És vissza akarunk menni?
Nem. Ha kapnánk olyan állásajánlatot, ami bőven fedezi a kellemetlenségeket, esetleg. De … kb. esélytelen, mert az ember békéje és nyugalma nem megfizethető, és ehhez kapcsolódóan igen nehéz megfizetni az élet kiszámíthatóságát, rövid is és hosszú távon is. Az összeg, amiért visszaköltöznénk az körülbelül egy 4-5 millió Forntos havi nettó fizetés. Kevesebbért semmiképp.

4, Irány a zöld!

Egyre inkább irány a zöld! Amint alkalmas az időjárás arra, hogy az ember tegyen egy sétát valahol, mi megyünk is. Berlin meg alkalmas hely erre, bármerre indulunk otthonról, hatalmas zöld területek vannak. 🙂 ha csak esti heverészés a vízparton, már az is szuper, ha elmennénk “kirándulni”, arra is rengeteg a lehetőség és annyi a túraútvonal és az érdekes hely, hogy évekre el vagyunk látva 🙂
Ráadásul lett “zöld kártáyánk” amivel több nagy berlini parkba bemehetünk, ráadásul még a kabinos felvonót is használhatjuk, amikor csak akarjuk. Tehát amint alkalmas lesz az időjárás arra, hogy a szabadban dolgozzak, szerintem meg fogom tenni és “kiköltözök” a laptopommal. 🙂

5, Élvezzük az életet

Ez a gondolat nagyon jellemző Berlinre. Megtanultuk élvezni az életet, észrevenni minden szépet benne 🙂 és örülni annak, amink van. Ez nem azt jelenti, hogy megelégszünk azzal, amink van, mert akkor nem tudnánk előrébb lépni, a fejlődés pedig szükséges, főleg a mi helyzetünkben.

6, Lépjünk előrébb! Mindig!

Tervezhető a jövő, kiszámítható az élet. Olyannyira, hogy évekkel, évtizedekkel előre tudunk tervezni és ez nagy szó. De tudjátok mi a legjobb? Hogy bárhogy is nézem, már most is jó és ennél csak jobb lesz. Sokkal. Minden tekintetben.

7, Dolgozunk

Mindketten sokat dolgozunk. Ez konkrétan azt jelenti, hogy heti 7 napot. De … – és ez fontos szempont,- mindketten azt csináljuk, amit szeretünk, ami érdekel minket és mivel céljaink vannak, tudjuk, hogy azokért tenni kell és teszünk is. Sokat.
Sajnálom az életem midnen egyes percét elpazarolni fölösleges dolgokra. Nézhetnék én is tévét, lóghatnék a Facebookon naphosszat, de az nem vinne előrébb.
Nem egyszerű itt ingaltant vásárolni, főleg nem olcsó. Van egy kedvenc épületem itt, nagyon jó lenne ott venni egy lakást. Átszámítva 2 milliárd forintba kerül. De ha egy 60-as években épült panel lenne a cél (szomszéd ház) akkor is 3-400 millió forintot kellene erre a célra félretenni. Vagy ha az úszóházunkat nézzük, az olcsóbb, de sokkal macerásabb mert kell hozzá “parkoló” ráadásul még nem megoldott jogilag az úszó házak helyzete Berlinben. De mire oda jutunk, hogy megvesszük, addigra rendeződik a jogi helyzet is. Mindesesetre egy úszó ház jó lenne nekünk mert nyugis és elég közel van a víz 🙂

8, Leráztuk a hátráltató embereket

Azt hiszem, sikerült a maradék hátráltató embertől is megszabadulni az elmúlt egy évben. Itt azokra gondolok, akik nagyon szeretik ha segítünk, de minimális ellenszolgltatást sem hajlandóak nyújtani, amellett, hogy egy “köszi, bazmeg” sem jön ki a szájukon cserében, pedig az ráadásul teljesen ingyen van. (Mert az alap, hogy az időnket, energiánkat az ő problémáik megoldására fordítjuk, ugye? Biztos nincs jobb dolgunk épp …)
És azoktól is megszabadultunk, akik úgy gondolják, hogy az élet szar és úgysem jut senki sehova. Az ilyen mentalitásnak egyszerűen nincs itt helye.
Azok is “repültek” akik szerint úgysem tudjuk megvalósítani a terveinket.
Nagyok a tervek és nincs szükség károgókra.

9, Mik a tervek?

Eleget keresni ahhoz, hogy legyen pár évnyi megtakarításunk (mármint úgy értve, hogy ha X évig egy cent sem folyik be a kasszába, akkor is ugyanezen a színvonalon élhessünk) ÉS legyen egy saját lakásunk vagy hajónk, de leginkább mindkettő.
Ha belegondolunk, ez nem kevés pénz, ezért nem érünk rá lazsálni. 🙂

Igen, itt lehet most mondani, hogy “ó, persze, de miért nem megyünk vissza Magyaroroszágra X év múlva” de … teljesen őszintén megmondom, nincs gyomrom hozzá.
Itt viszont egyedül vagyunk, nincs Jóskapista aki segíteni tud, másrészt nem is szeretnénk semmilyen segítséget sem kérni. Tehát nagyfokú önállóság.

10, Tök jó az idő!

Idén már megint elmaradt a tél. Fél napig volt 1 centi hó. Ráadásul amikor ezeket a sorokat írom, már megint süt a nap, konkrétan kisüti a szememet 🙂 és ez napok, hetek óta így van.
Az ember megtanulja elfogadni az esőt, a felhőket, a szelet. Sőt, megszereti. Imádom, hogy zöld a fű és tavasztól őszig bármelyik parkban lehet heverészni és élvezni a szabadságot.
Zöld fű meg úgy lesz, ha rendszeresen locsolják, vagy esik az eső. Itt majdnem mindnen nap esik, és ez tök jó. Kiszáradt, sárga füvön nem lenne ilyen jó heverészni.

Ja igen, itt a parkban heverészés teljesen alap. Nincs olyan, hogy fűre lépni tilos.

Ugyanígy vagyok a nappalok hosszával. Egyszer egy ismerős mondta, hogy utálja, hogy itt később kel a nap télen. Pedig szerintem tök jó, hogy így el van tolódva a napkelte-napnyugta időpontja mert nyáron éjfélkor még nincs teljesen sötét, arról nem is beszélve, hogy irtó korán kel a nap akkor. Tehát több idő jut arra, hogy a természetben legyünk. 🙂

11, Önállóság

Itt nincs ismerős, rokon, volt osztálytárs, család, stb.
Ha valami (bármi) adódik, azt nekünk kell megoldani. Senki nem segít. Nem mintha szeretnénk, hogy segítsen valaki, de ez a helyzet. Ha akarnánk, sem tudnánk segítséget kérni senkitől sem. Semmilyen segítséget sem.

12, Nulla kapcsolat más itteni magyarokkal

Sosem törekedtünk arra, hogy nagyon bratyizzunk bárkivel, de az elmúlt egy évben sikerült a helyi magyar “közösségnek” annyira kihúznia a gyufát nálam, hogy rájöttem, hogy más kasztba tartozunk.
Milyenek a kasztok?
– Vannak az erdélyi magyarok, akik soha nem éltek Magyarországon (vagy csak rövid ideig), de számukra Mo. az igéret földje, ahol minden tökéletes, O. V. pedig az isten közvetlen leszármazottja.
– A munkás osztály, aminek tagjai szigorúan pénzkereseti célból vannak itt. (Gazdasági bevándorlók) Rájuk jellemző, hogy nem olvasnak helyi híreket, nem próbálnak semmilyen szinten sem beilleszkedni az itteni társadalomba, ezzel szemben a magyar híreket nézik (magyar tévét néznek!) és szépen folytatják ugyanazt a nem túlságosan jövőbe mutató tevékenységüket, ami arra kényszerítette őket, hogy eljöjjenek Magyarországról.
Ők folyamatosan a másikat hibáztatják, a német kormányt, a menekülteket, a munkaadójukat, a gyíkembereket, egyszóval bárkit és bármit, csak nem saját magukat. Mindig más a hibás és áltlában iszonyúan szarul érzik magukat.
Nem jó a munkájuk, de nem keresnek mást.
Keveslik a fizetésüket, de nem tanulnak semmit.
Szar az életük, de nem változtatnak.
Ez olyan magyaros szerintem.
“Legyünk elégedetlenek mindennel, de ne tegyünk semmit, hőbörögjünk, és hibáztassuk a másikat. Mindig. Egymásra meg okádjuk az epét! Főleg arra, akinek van pofája jobban érezni magát, uram bocsá’ jól érezni magát, a kis rohadék…” Ismerős, ugye?
– És végül vannak, akik kimaradnak a mindenféle magyar “fórumokból” és köszönik szépen, jól vannak, jól vagyunk.  Igyekszem kilométerekre elkerülni a többi magyart, láthatatlanná válni.
Köszönöm szépen,  jól érzem itt magam. 🙂

13, Sok mozgás

Én egy éve járok hetente 3-4-5 alkalommal edzeni. Hajnalban megyek mert akkor nincs senki, de ha van, az sem baj, mert főleg az idősebb korosztály jár és nagyon motiváló, ahogy a tisztes nagymamák mozognak, tornáznak, edzenek és sokat tesznek az egészségükért. Az meg pláne motiváló, amikor jön a nagyi és olyan súlyokat emelget, olyan szaporán, hogy csak bámulok a szemem sarkából. Ez kell nekem!
És ott vannak a séták. Eleve reggel elmenni az edzőterembe már 2 km (oda-vissza) és ehhez még rájön, hogy esténként is sétálunk egyet mert ki kell szellőztetni a fejünket az egésznapos munka után.
A jövőben ennél is többet kell mozognunk, mert fontos az egészségünk, mert élvezni szeretnénk mindazt a sok jót, amit megteremtettünk. 🙂

Magyarországra látogatás

Amikor kijöttünk, úgy gondoltuk, hogy majd rendszeresen megyünk. Micsoda naív elgondolás volt 🙂 Igazság szerint akkor a két ország, a két mentalitás közötti különbség, hogy az sokkoló. Nagyon vad élmény “a szeressük egymást, fogadjuk el egymást, minden rendben lesz” kultúrájából 1 óra repülés után a “rohadjon meg mindenki, mind meghalunk, jaj”-ba érkezni.
Igyekszünk azt az évi 1-2 látogatást a lehető legrövidebbre fogni. Nem érzem magam jól egy gyűlölködő társadalomban.

Összefoglalva:

Jól vagyunk. Egyre erősebbek vagyunk és egyre hosszab távra tudunk tervezni. Az életünk nyugodt, kiszámítható, mindennapos nehézségektől mentes. Minden rendben van. Rádásul a jövőbe bizakodóan tekinthetünk, mert tudjuk, megtanultuk, hogy a céljainkért tenni kell és teszünk is értük, mert el fogjuk érni őket. Persze ehhez mentálisan kell(ett) magunkat rendbe tenni, megtanulni kizárni az idiótákat és a károgókat és megtanulni arra figyelni, ami jó, nem arra, ami rossz.

Hát ennyi, röviden 🙂