A milánói rémálom és érkezés Santorinire

Az előző részt itt találod. A poszt 2021 június elsején született. A repülés Portóból Milánóba átlagos volt, semmi nem történt. Volt egy teljes saját sorom, én meg még egyszer utoljára végignézhettem a portugál óceánparton. Milyen sokat néztem az utóbbi hetekben. 🙂 Aztán jött a milánói rémálom 

Ami azt illeti, még most is teljesen hihetetlen, hogy ennyi ideig tudtam Portugáliában lenni, amikor az volt az első cél (50%-ban megvalósíthatónak tűnt) hogy engedjenek be az országba. Aztán meg ez lett belőle. 🙂 Fene sem gondolta volna!

Az olaszokhoz az érkezés említésre sem volt méltó. Semmit nem csekkoltak a hőmérsékleten kívül.
A feladatom az volt, hogy keressem meg a kabint, amit béreltem magamnak. Gondoltam, kipróbálom milyen kabinban aludni, de így utólag elárulom: kurvára nem kellett volna ugyanis
1: eleinte meleg volt a kabinban mert nem volt szellőzés, hajnalra meg rohadtul hideg volt benne.
2: se egy párna, se egy takaró! 
3: ZAJ!!! Nem aludtam egész éjszaka semmit sem, esetleg csak percekre, de az meg rosszabb, mintha az ember nem aludna semmit.
4: Miért a bejárathoz teszik, a legzajosabb helyre ezt a kabint? Hülye aki csinálta!

Hozzáteszem, hogy reggel a reptéren láttam nagyon kényelmes székeket, amikben sokkal jobb lett volna aludni. De ez van. Utólag már fölöslegesen okos az ember.

Érkezés Santorinire

Az olaszok teljesen idióták. Egy brutál járványon vannak túl, ahol rengeteg halottjuk volt, csomó szigorú szabály, satöbbi, erre most mit csinálnak?
Mindent úgy tesznek, mintha semmi sem történet volna eddig. Bemondják 5 percenként hogy 1 méterre menj a másiktól, de ezek még az idegenekkel is ölelkeznek.
Maszkviselés? Ugyan! Minek az! Rászólnk Juliára, hogy vegye fel rendesen a maszkját, erre felveszi, majd amikor a “hatóság” 2 méterre elballagott, akkor lehúzza.
A bejelentkezéshez mindenkinek meg kellett adnia, hogy hol ült repülőn. Szerinted oda ültek? Nem! Oda tették le a popójukat, ahol szimpatikus volt nekik a hely. Nulla fegyelem. Csoda, hogy nem haltak ki mind egy szálig.

A görögök

“Annyira vigyázunk az utazók egészségére!” Fófaszt!
A teljes gépnyi embert bezsúfoltak EGYETLEN buszba. Ember nem állt hozzám ilyen közel az elmúlt másfél évben. A hering stílust képzeld el a 4-es 6-os villamosról vagy a metróról, amikor kimarad egy órán át a tűzijáték után.

De ne gondold, hogy ennyi volt!
Nem. Bezsúfoltak mindenkit egy terembe, ami igaz, hogy nagy volt, de nem volt nyitva ablak vagy ajtó. Az emberek megint nemhogy egy méterre, de inkább 30 centire egymástól zsúfolódtak össze.
Megnézték a negatív papírt és hogy be vagyunk-e csekklova az országba és aztán mehettünk tovább.
Mivel egyszerre 3 gép érkezett, taxi nem volt, de legalább buszozhattam egy kicsit. A buszra kellett várni egy kicsit, de addig is megnéztem, mennyit haladtak a reptér építésével.
Majdnem kész!

A többit a Santorinis részben mesélem el.