Marrakes (Marokkó) élménybeszámoló

Ha röviden akarom elmesélni, csak annyit mondok: SZUPER VOLT!

Persze ennyivel nem érem be (ti sem) szóval elmesélem töviről hegyire, mi is volt Marokkóban, Marrakeshben.
Berlin és Marrakesh között 4 óra volt a repülőidő. Érdekes módon remekül viseltem és meg is lepődtem, hogy jé, már itt is vagyunk.


Meglehetősen jó volt ezt látni januárban 🙂

Marrakesh reptere

Tök modern és nagyon szép. Annyira szép, hogy teljesen zavarbaejtően kultúrált, rendezett, tiszta (a kolotyón nem jártam) és hangulatos.
Nem buszos megoldással szállítják ki az utasokat a gépből, hanem rögtön csőre álltunk és az első ajtón szépen komótosan távoztunk.
A meleg rögtön megcsapott, végülis “csak” 20 fok különbség volt a két város között.
Sütött a nap és a főépület körül végig pálmafák hajladoztak a reggeli szélben. Csodás volt!
Mivel EU-n kívüli országról van szó, volt komoly ellenőrzés, amihez akkora sor állt, hogy azt feltételeztem, hogy egy évig nem végzünk, de aztán mégis kb 20 perc alatt már kint is voltunk.
Vagyis lettünk volna. 😀
Ami Kínában volt bürokrácia, ehhez képest kismiska!

Kezdjük ott, hogy beállsz a bódé előtti sorba, ahol amikor végre kiérsz az elejére, ott áll egy muksó és odairányít a legrövidebb ellenőrzőbódéba. (Biztos nem feltételezik, hogy a turisztoknak van annyi gógyija, hogy ki tudják választani, melyik a legrövidebb sor. :D)
Hozzáteszem, hogy roppant dícséretes módon legalább 10 bódé volt (lehet h csak 8, de nem lényeg) és volt olyan, ahol három határőr ücsörgött. Így aztán nem csoda, hogy gyorsan megkaptuk a pecsétet. Persze előtte ki kellett tölteni egy belépőkártyát is. Azt simán elvette a határőr, bepecsételt az útlevelembe és beleírt egy számot, majd visszaadta.

Nem, nem tudtunk szabadulni, ugyanis volt egy külön alkalmazott arra, hogy lecsekkolja, hogy valóban kaptunk-e pecsétet, illetve hogy az útlevélben szereplő kép valóban rólam készült-e.

A reptéren váltottunk pénzt és mentünk is (volna) ki a terminálból, de …
kifelé is volt egy csomagellenőrzés.
Nem tudom mi értelme van, de ők úgy gondolták, ez jó dolog. Hát legyen.

Ha jól megnézed a fenti képet, látod, hogy egy csomó ember ácsorog ott. Na, azok nem jöhetnek ám be, kint kell ácsorognijuk. Többségük taxis, akik vagy kuncsaftra várnak, vagy a rendelt taxisok.
Mi is rendeltünk taxit (10 eur volt, itteni áron olcsó, marokkói áron egy vagyon) de a fenének sem lett volna kedve hajnali 3-as kelés és 4 óra repülés után még taxit fogni, meggyőzni, hogy nem kirándulni jöttünk, másik verzióban pedig a buszmegállót keresni.
(Amúgy az sincs messze, csak bazi sokan vannak a fél óránként közlekedő járművön, de erről majd később)
Szóval ott állt a koma a nevünkkel a kijáratnál. Koma szólt koma 2-nek, hogy vigyen el minket a Le Caspienbe, koma 2 meg el is vitt minket midenféle extra kanyarok nélkül.

Dizájn a köbön. Ez is a reptér épülete.

A szállás

A szállást elég nehezen választottam ki. Fontos szempont volt, hogy legyen wifi és legyen reggeli is az árban. (Extra igényeim vannak mostanában)
Nem akartam a nagyon nyüzsis, nagyon a sűrűje szállást, inkább az európaibb negyedet kerestem, nem is bántam meg.
Egy sarokra mellettünk volt egy pláza, ahol mindenféle boltok voltak, arról nem is beszélve, hogy az emeleten volt egy csomó jó kajálda. Legalább kétszer ettünk ott.

Kilátás a szálloda tetőteraszáról az egyik irányba

A Le Caspien jó volt. Nem találok rajta kifogást. Sima háromcsillagos szálloda, semmi extrával. Volt medence is, de abba nem mentünk bele, talán ha nyáron 40 fokban jövünk, akkor igen.
A reggeli svédasztalos volt és minden nap volt valami más is, nem csak a sztenderd, ami előző nap is.
A szoba átlagos volt, volt egy teraszunk is, ahova végül nem mentünk ki egyszer sem.

Megérkezésünkkor leültettek minket és hoztak bazi cukros teát és néhány (sajnos) nagyon finom kekszet. Rögtön gondoltam, hogy nehéz lesz így tartani az elég érdekes diétámat. Legalább, ha pocsék lett volna a tea és a keksz… de nem.
Megkaptuk a szobánkat, felmentünk és lerogytunk az ágyra.

Együnk valami helyit!

Aludtunk egy órát de aztán rájöttünk, hogy ideje enni valamit. Google barátunk azt mondta (igen, megint nem készültem fel a városból) hogy viszonylag közel hozzánk van egy tök jó étterem.
El is mentünk oda, jót ettünk berlini áron.
Kicsit később kiderült, hogy gugli barátunk a helyi “fú de marokkói, fú de tradicionális, ide gyere, ha marokkói ételt akarsz!” helyet ajánlotta.
Leszögezem, hogy jó volt a kaja, nem volt semmi bajom vele.

Ez egy tazsim, amiben bárányhusi volt, a kuszkusz egy külön tálban volt tálalva.

Persze édességet is kellett enni, nem lehet kihagyni soha.

nasika

Remélem látszik képről is, hogy roppantul diétás mind. Semmi liszt, semmi cukor! Ja, nem.
Itt a linkje, ha kíváncsi vagy rá. Szerintem találsz olcsóbbat is (sokkal olcsóbbat) ahol nem rosszabb a kaja.
Leszögezem, hogy mindenhol jó volt a kaja, bárhol ettünk.


Este rájöttünk, hogy nincs vizünk, így felkerekedtünk. A plázát akartuk megkeresni, de először nem találtuk, aztán meg úgy döntöttünk, hogy inkább bemegyünk a belvárosba.
Ekkor a buszmegállót nem találtuk, de mire meglett a buszmegálló, meglett a pláza is.

Közlekedés Marrakeshben

Nem mindenhol van kitéve a megálló tábla.
Inkább fordítva van errefelé: általában nincs kint. Ha meg kiteszik a táblát, rohadtul nem biztos, hogy a busz ott áll meg. Lehet, hogy 200 méterrel előrébb nyitja ki az ajtókat és mire odaérsz, addigra már nincs ott a busz.
Ezt leszámítva, ha egyszer már sikerült felszállnod a buszra, tök érdekes élmény.
Általában nők utaznak rajta. Az utasok többsége nő és gyerek. Nő gyerekkel verzióban. Pasik ritkábban szállnak buszra, viszont ők általában állnak, átadják a nőknek a helyet.
A jegyet felszálláskor, (első ajtós felszállás) a sofőrtől kell venni, ez 4 dirham, ami kb 40 cent, tehát tök olcsó.
A buszok viszonylag tiszták és általában nem tök lepukkalntak.

Kevés rajtuk az ülőhely, mert valami furcsa meggondolásból a hátsó részen kivettek 2 üléssort, ezáltal igaz, hogy nagyobb lett a tér, de használhatatlanabb is a busz. Szerintem. De lehet, hogy valamit nem vettem figyelembe.

Mi szerencsés módon többször is eltévedtünk a busszal, így nagyon sok érdekes helyre jutottunk el. Szóval ne féljen az ember attól, hogy eltéved 🙂

A buszmegálló táblák arabul vannak írva, így sok szerencsét a tájékozódáshoz. Hozzátszem, hogy egyetlen ilyen táblát láttunk csak, feltételezem, hogy véletlenül maradt meg az utókornak. 🙂

A főtér – a Nagy Turistacsapda

Persze kihagyni sem lehet, de azért mégiscsak gáz, hogy …. de valamiből nekik is meg kell élni.
Én igyekeztem átlátszó lenni, de nem sikerült, észrevettek, de aztán sikerült kikeveredni onnan és nagyon érdekes (jó értelemben) élményünk volt, amiről írtam egy hosszú posztot. Itt tudod elolvasni: Marrakech nem mindennapi látnivalói.

Ha megnéztek bármilyen turistáknak íródott ajánlót, tuti az első helyen szerepek a Jemma el-Fna tér.
Nagyon érdekes ez a tér, annak, aki nem akar a dolgok mögé nézni és megelékszik azzal, amit mutatni akarnak neki. Persze ettől függetlenül meg kell nézni, ráadásul kb. kihagyhatatlan is mivel egy csomó busz végállomása ott van mellette.

Érdekes, hogy nem vegyesen vannak a standok, hanem csoportosan. Ezt úgy értsd, hogy mondjuk a gyümölcsösök egy kupacban, a kígyóbűvölők egy másik ponton, a lámpaárusok ugyanígy egy kupacban vannak.
Egész más szemlélet, mint amit mi megszoktunk. Mondjuk ők sem tegnao kezdték a kereskedést.

A fenti kép már nem egészen a főtéren készült, de ott is készülhetett volna, bár ott sokkal több az ember. Turista, egész konkrétan.

Gyönyörű lámpásokat árultak a városban!
majd ha egyszer lesz egy nagy belmagasságú házam, abban lesz egy többbméteres lelógó marokkói csillár. 🙂
Az árakat nem tudom, igyezektem feltűnésmentesen közlekedni.

Cyber park

Nagyon tetszett ez a viszonylag nagy park a város közepén. Komoly nyitvatartási ideje van, reggel 8-tól este 6-ig van nyitva minden nap, és ha az ember úgyis ott mászkál a környéken (pont a belvárosban van, a nagymecset mellett) akkor mindenképp érdemes bemenni.

Marrakech élménybeszámoló


Nagy bánatunkra mire odaértünk, pont elbújt egy kicsit nap, pedig milyen jó lett volna ott ücsörögni a gyönyörű parkban a pűlmafák alatt. De majd legközelebb.

Bahia palota

Egyk nap becserkésztük a Bahia palotát és nagyon nem bántuk meg!
70 dirham volt a belépő fejenként, de nagyon megérte!
Hihetetlenül szépen fel van újítva a palota és a területe is viszonylag nagy.
Legalább egy órán keresztül bóklásztunk a termekben, belső kertekben és csak csodáltuk a kifinomult díszítést.
A

A felső képen lévő mennyezetet nem tudom meddig készítették, de az biztos, hogy nem egy nap alatt végeztek vele.

Szerinem ha egy mai burkolónak azt mondanánk, hogy egy ilyet szeretnénk ilyen apró dabarokból kitenni, akkor elküldene melegebb tájakra. 😀

Most azt képzeld hozzá, hogy az egész palota csempézve van ott, ahol nem fa a burkolat vagy nem fragott márvány és mészkő.
Ehhez képest egy lakás felújítása semmiség manapság!

Nem mesélek többet a Bahia palotáról mert fogok róla írni egy hosszabbat is. Majd belinkelem.


Menara kertek


Világörökség ez is.
Nem akkora nagy wow faktor, mint a többi, de nagyon megéri kimenni a váris szélére és megnézni.
Ezek a kertek olajfások valójában, amit több, mint 200 éve telepítettek. Igen ám, de az olajfa, akármennyire is bírja a szárazságot és a napsütést, de a vizet is szereti, így építettek egy jó nagy víztározót nekik.
Nem mondom, hogy a világ legtisztább víze van benne, mert egyáltalán nem az, visznt tele van jó nagy halakkal. A helyiek azzal szürakoznak, hogy eteteik őket, így ne csodálkozzunk azon, hogy széééép nagyra megnőnek.
A szemben lévő épület mögött azok tényleg havas hegycsúcsok, nem a szemed káprázik.
Legalább egy órán keresztül ültem ott és csak néztem ezt a “tavat”, a házat és a távoli hegycsúcsokat a kellemes, januári 22 fokban. De jó is volt!
Közben jöttek-mentek a fiatalok, fotózkodtak, vidámkodtak, aztán mentek tovább.



Ha már az Atlasz hegységről van szó… volt a héten a Dw-n egy riportfilm arról, hogy a mai napig sok falu van az Atlaszban, ahol se víz, se villany nincs még és napelemekkel készítenek majd áramot és vizet is azzal szivattyúznak majd.
Micsoda öröm lehet az, amikor hirtelen betör a civilizáció egy faluba. Vagy az is lehet, hogy addig jó nekik, míg…
Sose tudjuk ezt már meg.
Ez a park majdnem a reptérnél van, hazafelé útba is ejtheted, csak szánj rá elég időt mert alaposan be kell sétálni hozzá az olajfáson keresztül, aztán mire megkerülöd a tavat, az is egy idő, meg míg bámészkodsz…
Szóval kb. 2 órás program, ha sietsz, akkor egy. De akkor meg minek…