Vannak azok az utazások, ahol a kényelem a lényeg. Ezek nagyobb meglepetések, érdekességek, „wow faktor” nélkül telnek.
És vannak azok az utazások, amikor olyat látunk, és olyan helyeken mászkálunk, ahol nem minden nap. Szerintem mindkettőből kell és jót is tesz az embernek, ha látja, hogy máshol teljesen máshogy élnek, más számít higiénikusnak és elfogadottnak.
Jó ez így. Kell a szellemi torna, hogy ne gyöpösödjön be az ember. 🙂
Marrakeshbe azért jöttünk, mert rég el akartam már jönni ide, valamiért nagyon vonzott.
A Ryan akciójában jó áron volt a jegy, így nem sokat gondolkoztunk azon, jöjjünk-e, a helyzetet már csak könnyítette a január végi kellemes 20 fok igérete és a napsütés, a jó kajákról nem is beszélve.
Nem azért jöttünk, hogy az ország és a város minden centijét felfedezzük (bár nem lenne rossz) és főleg a nem turistás helyekre voltam kíváncsi, így, amikor ma olyan helyekre tévedtünk, ahol normál turiszt nem jár és amikor a helybéliek kéretlenül is mondták, hogy „hé, a tér a másik irányban van!” akkor én tudtam, hogy jó irányban haladunk. Nem a turistás bazárt, nem a kitaposott ösvényt és nem a megszokottat kerestem.
Mit láttam? Fuhh… micsoda élet!
Az cataniai halpiac ehhez képest… semmi. (Cataniában 4-5 éve voltunk, arról sem született beszámoló, de majd ha újra elmegyünk, lesz.)
A Jamaa el fna téren kezdtük a mászkálást, ami főleg este népszerű és zsúfolt.
Most meglepően üres volt, olyannyira, hogy messziről kiabáltak az árusok, hogy madame, madame, ugyan jöjjön már ide, vegyen az árumból. Persze nem sejthették, hogy nem én vagyok az emberük.
A kígyóbűvolőre kifejezetten kíváncsi voltam, de az is kiszúrt messziről és rögtön jött felém a kígyójával. Persze én ismerem a módit, hogy a „gyanútlan” turiszt nyakába teszi a tekergőző állatot, majd fotózás következik, aztán persze a fotóért fizetni kell. Nem tudhatta, hogy túl vagyok a „de jó, kígyó volt a nyakamban” élményen.
Volt sok cipőpucoló is a téren és mindenki. Mi csak egy frissen facsart narancslevet ittunk, jó volt, jól is esett.
Majd következett a bazár. Ott tényleg mindent árultak, de főleg turisztoknak, és egyáltalán nem érdekelt a dolog, ennél sokkal eredetibbre vágytam, így csak futó pillantást vetettem az árujukra. Venni sem vettem semmit, pedig lett volna szebbnél szebb bármi. A kendők 1 euróért kifejezetten tetszettek volna, de annyi volt belőlük, hogy nem lehetett volna választani. 20 darabot meg mégsem vehetek…
Az érdekesebb rész akkor kezdődött, amikor kiértünk a turistás részről.
Ezt először onnan tudtam meg, hogy a helyiek kiabáltak, hogy „mádám, mádám, a tér arra van!” Persze nekem nem kellett több, tudtam, hogy az irányom a lehető legjobb.
Eleinte még volt egy- két eltévedt tursita, de aztán már csak mi voltunk egyedül az idegenek.
Hogy mit árultak arrafelé?
Konkrétan mindent.
Vot sok pék és pékség, ahol kerek, lapos kenyereket árultak, a kenyerek többsége szezámmal volt borítva. Meglepően sok volt a bagett is, tök jól néztek ki.
Volt hentes is (egész konkrétan a legjobban az tetszett volna, ha birkafejet is látok kitéve, de azt sajnos nem láttam) ahol egész állatokat vagy csak részeket árultak. Volt, ahol a máj lógott, mellette egy jó adag pacal. (nem tudom milyen állatból).
Aztán láttam rengeteg építőanyag kereskedést, ahol a szamár volt a szállítóeszköz, így a csacsik egykedvűen ácsorogtak az udvarban.
Hihetetlen volt az egész, nagyon tetszett ez a „keleti” nyüzsi, a forgalom, a zaj, a kiabálások. 🙂
Nem tudom miért épp ilyen színűre festik a házakat, de nekem nagyon tetszik.
Az egész városnak ilyen a színe, csak árnyalatokban különböznek egymástól a házak.
Nézd meg jól a fenti képet, érdemes!
Persze csak annak, aki egy kicsit is nyitott a világra és képes (hajlandó) elfogadni azt, hogy az élet, az öltözködés, a hitrendszer nemcsak egyféle lehet, hanem sokszínű és miért ne lehetne másnak más a szép, a jó és az elfogadható?
Hihetetlenül érdekes ilyen helyeken mászkálni!
Jó látni, ahogy a helyiek alkudoznak és mindenfélét vásárolnak 🙂
A fönti képen például egy csirkebolt van.
A dolog úgy működik, hogy odaballagsz a csirkéshez, a háttérben lévő egyik állatot kiválasztod, ő kiveszi a ketrecből és ott levágja előtted.
Kicsit horror, ha ez ember nem ehhez van szokva, de ha tovább gondoljuk, ennél frisseb soha nem lesz egy vágás és mikor választhat az ember magának 50 csirke közül?
Oké, most ne boncolgassuk az állatok jogait. Valószínűleg egy marokkói is talál egy csomó szadista értelmetlenséget a mi kultúránkban.
Ha már szárnyasoknál tartunk…
A fenti képet hazafelé, a buszból lőttem, jól meg is mosolygott érte egy hijabos néni. Valószínűleg tudta, hogy először látok olyat, hogy egy emberen ennyi fellógatott állat van.
Nem tudom mennyiért árulhatta a kakasokat, de gyönyörű példány mind.
Aztán hazafelé jól eltévedtünk, aminek nagyon örültem, hiszen az ilyen eltévedések mindig érdekes helyekre viszik az embert.
A fenti kép Marrákesh egyik külvárosában készült, a helyi turkálóban.
Ez egy elég érdekes és lazán működő dolog, hiszen ez a ruhakupac kb. száz méter hosszan volt, nyilván voltak standok is, de végeláthatatlannak tűnt a sok használt ruha.
De nem csak ruha, hanem cipő is volt, némelyik igen agyonnyűtt állapotban.
Ha nem tévedünk el, nem eszünk itt…
Nem, nem féltünk a hasmenéstől 🙂
És amellett, hogy az étel hihetetlenül oclsó volt, elmondható, hogy az egyik legjobb, amit mostanában ettünk!
Nagyon egyszerű recept volt, volt benne fél kiló kurkuma, negyven tonna hagyma, egy hektoliter olaj (valószínűeg oliva) és egy nagy darab csirkemell.
Az ára 4 dirham, ami megfelel 0,4 eurónak, ami kb. 130 ft. Ehhez még kenyér is járt.
Azt kifelejtettem, hogy a sárgaságát a kurkuma adta, ami a modern tudomány szerint az egyik legegészségesebb fűszer mostanában.
Megjegyzem, hogy kézzel evős hely volt 🙂 a kanalat akkor kaptuk, amikor mér megettük a felét. (Ez a fele volt az ételnek.)
Az utcákat nem mondanám szélesnek, viszont mindkét oldalon van mint javítani szinte mindenhol a házakon. Az ilyen szűk utcákon halad a forgalom, ami emberekből, szamarak által húzott kocsikból és száguldozó mototokból áll.
Amikor kimentünk, láttuk, hogy a kapuval szemben parkol rengeteg kiskocsi és motor, gondolom ha árut kell hozni rögtön szalasztják Abdult érte.
Persze nem minden utcarészlet teljesen lepukkant, van, ami kifejezetten szép volt, mint ez. Filmbe illő 🙂
És nem koszosak az utcák, azt is vedd észre!
Oké, a szemetelés bevett szokás, de pont úgy, mint Pekingben, rengeteg a takarító.
Már amikor eltévedtünk, láttuk, hogy nem mindenkinek van standja. Ez a fűszerárus a földről árulta a dolgait.
Ez a mű pálmafa este kicsit feltűnőbb mert a tetején pirossal világítanak a berendezések 😀
Mondjuk igen, egy fenyőfával kicsit nagyobb feltűnést aratnának. 😀
Lényeg a lényeg, Marokkó szuper hely, és az ember ne ragaszkodjon mindig a kitaposott ösvényhez, mert néha rohadtul uncsi tud lenni, ráadásul egy csomó mindenről lemarad közben, pont nem azt látja meg, amilyen az adott ország vagy település.
Turistáknak mindenki ki tudja cicomázni a legfrekventáltabb részeket, de a valódi érdekesség és szépség nem ott van.
Merjünk letérni az útról, merjünk újat látni és újat tapasztalni!
