Karanténnapló 23. nap – Vége?

Nem, még nincs kimondva, hogy mindenki mehet amerre lát, ettől még messze vagyunk.
De…

Mi is volt a célja az egész karanténnak?

Az, hogy kilapítsuk a görbét. Hogy felmenjen 14 napra a megbetegedések duplázódási ideje.
Elérték?
Igen.
Berlinben most úgy tűnik, hogy elérték. Amikor ezeket a sorokat írom a duplázódási idő 16 nap.
Erre azért volt szükség, hogy Berlin majdnem 4 millió lakosa közül ne kétmillió essen ágynak egyszerre.

Még az egész legelején Merkel anyu azt mondta, hogy a német lakosság 60%-a meg fog fertőződni.
Megfertőződött?
Még nem.
Meg fog fertőződni?
Igen!
De a kórházakba nem egyszerre fog betódulni ez a rengeteg ember.

Szóval úgy gondolom, ez az utolsó karanténnapló bejegyzés mert ami most Berlinben van, az már nyomokban sem hasonlít arra, ami egy héttel ezelőtt volt.

A dolog onnan indult, hogy itt megkérték az embereket, hogy ha lehet, maradjanak otthon, ezzel párhuzamosan bezártak mindent. (Mindent, de mindent!) Így viszont tényleg nem sok értelme maradt annak, hogy az ember elmászkáljon otthonról.
Végig hangsúlyozták, hogy sétálni lehet menni meg kimenni futni.
Nyilván az edzőtermek is bezártak az első lendülettel, de még az utcai sporteszközöket is lezárták és a játszótereket is.
Viszont tilos volt “piknikezni” ami annyit tesz, hogy utcán kajálni ÉS leülni.
Eleinte tilos volt a padokon pár percnél tovább ücsörögni 🙂

És fontos, hogy a tömeget és csoportosulást úgy határozták meg, hogy KÉT főnél többet már csoportosulásnak és tömegnek neveztek. Berlinben.

Az ellenőrzése úgy történt (figyelj, németek, nagyon gógyi!) hogy amikor láthatóan több ember volt az utcán, mint kellene, felküldték a helikoptert és abból kifigyelték a szabálytalankodókat. A helikopterből meg riasztották a guruló rendőröket, akik odamentek a “rendbontás” tetthelyére és szétoszlatták a “tömeget”.
(Berlin rohadtul nagy, és nincs szarrá kamerázva, mint Budapest mert itt ügyelnek a személyiségi jogaidra.)

Szóval most az van, hogy boldog a város.
Olyan érzés, mint amikor az iskola utolsó napján, a nyári szünet első perceiben távolodsz az iskolától és azt érzed, hogy “de jó, vége!” és kitört a szabadság. Az emberek mosolyognak, sajnos nem tartják be a 2 méteres távolságot, tele a park emberekkel, labdázó gyerekekkel, füvön ülő emberekkel.

 

Mi délben kimentünk sétálni mert annyira jó volt az idő. 🙂
Mitöbb, a Rossmannba is be fogok menni húsvéti díszekért vagy valami húsvétiért, ha már sonkánk nem lesz ÉS életünkben először itthon húsvétozunk és nem mondjuk a kedvenc poznani szállodánkban vagy bárhol máshol. Mondjuk Varsóban. 🙂
Nem tudom miért, de Húsvétkor Lengyelországban szoktunk lenni. Ez valami furcsa szokás nálunk. Kialakult.
Egyébként a lengyelek sokkal vallásosabbak, húsvét hétfőjén például rengeteg nő megy minden finomsággal megrakott fonott kosárral a kezében a templomba, hogy megáldassa a pappal az ételt.
Ilyet mikor láttál utoljára Magyarországon? Az én nagyanyám a 80-as években még átvitte a szomszéd templomba a sonkát, de aztán ez valahogy elmaradt.

Szóval béke és nyugalom van Berlinben, figyeljük a számokat, amik nem túl szépek, de összességében azt mutatják, hogy jól állunk.
Akkor is, ha van most 107.000 megbetegedés.
De bírják szuflával a kórházak és Berlinben továbbra is ritka, mint a fehér holló, hogy valaki belehaljon a koronavírusba.

Persze simán lehet, hogy Húsvét után sem oldják fel a korlátozásokat és minden marad így, de már így sem rossz.