Nem így terveztük eredetileg, de végül pár napot ismét Dubajban töltöttünk. A dubaji élménybeszámoló összesen három napot ölel fel, a felkeresett helyek pedig a gyerekre lettek szabva, aki még soha nem járt ebben a városban. Mit csináltunk? Túl sok meglepetés nem volt, azokat a helyeket jártuk végig, amiket azok járnak be, akik még nem jártak itt.
A legjobb grillcsirkéket miért Dubajban lehet enni?
Az első este, amikor kinéztünk a szobánk ablakán láttuk, hogy pont előttünk van egy grillcserés. Kell ennél több?
Sajnos erről is bebizonyosodott, hogy messze az átlagon felüli, így szerintem kijelenthető, hogy a legjobb grillcsirkéket Dubajban lehet enni. És még olcsó is volt.
Hárman fizettünk egy teljes lakomáért (levesek, friss gyümilé, isteni finom limonádék, kenyér, grillcsirke, egy adag csirkés curry és egy saláta) 25 eurónyi összeget.
Wow, itt aztán leget shoppingolni
A gyerek nem egy nagy shoppingoló, de a Dubai Mall lenyűgözte. Valahogy délelőtt értünk oda és egészen este 9-ig ott voltunk. Ő a boltok kirakatait nézte (állítólag kívülről) mi meg több étteremben, kávézóban, pizzériában és ki tudja még hol ücsörögtünk.
Persze felfedeztük az Apple boltjának a csodás erkélyét, ahova igazi, élő fák vannak ültetve és pont a szökőkútra néz. Ez egy remek tipp azoknak, akik kicsit fölülről szeretnék nézni a táncoló szökőkutat, de nem akarnak a Burj Khalifába bemenni.
A kedvenc hely a Tim Horton’s volt, talán itt ültünk a legtöbbet. Végigkóstoltuk az összes limonádét, majd megállapítottuk, hogy ha tovább folytatjuk a kóstolgatást, örökre összeragad a cukortól a seggünk. Nem mellesleg a terasza a Mallon kívül található, árnyékban, és bokáig látni onnan a Burj Khalifát, és részben a szökőkutat, szóval jó az elhelyezkedése is.
A japán sajttorta sokkal jobb, mint gondoltam
Mivel az én testem nincs barátságban a liszttel és a tejtermékekkel, ám a kíváncsiságom annál nagyobb, végre rá tudtam venni valakit (a gyereket) hogy kóstolja meg nekem a japán „fluffy” sajttortát, ami elkészítéséről szerintem több órányi videót néztem már meg. És igen. Isteni és tényleg olyan puha, ahogy lennie kell. Szóval a Mall bejáratánál (a metróhoz vezető részen) van az a japán sajttortás… na az igen. Az tényleg jó, érdemes megkóstolni, ha még nem ettetek ilyet.
Ráadásul helyben sütik, szóval tényleg nagyon tízpontos.
Az iráni étterem
Dubajban remek indiai, pakisztáni és nyilván arab éttermek vannak, meg persze a világ minden tájáról találni fogásokat, még magyar kürtős kalács is van és a Frei kávézónak is van egy üzlete itt, szóval ennyire nagyon nemzetközi.
Indiaiba akartam menni mert szerintem indiai kaja nélkül nem élet az élet és heti többször szoktam én is készíteni. Kerestük a Pepper … nevűt a Mallban, szerintem több kilométert gyalogoltunk mert persze a mall is több szintes, míg végül kiderült, hogy amit keresünk, az bizony bezárt. Sajnos még a Mallban lévő információs interaktív tábla sem tudott arról, hogy bezárt, így tök fölöslegesen keringetett minket a Mallban. Na szóval amikor megelégeltük a mászkálást, akkor beültünk a kajáldás részen egy iráni étterembe.
Túl nagy meglepetéssel nem szolgált, a berlini török-arab-bármilyen éttermeknél egy cseppet sem volt jobb, de legalább drága volt.
Itt is népszerű al Al Baik
Az Al Baik egy szaudi „KFC” de annyira népszerű, hogy előtte talán kétszer vagy háromszor annyian álltak sorba, mint az összes többi étterem előtt a Mall kajáldás részén. Hozzáteszem, hogy Szaúd-Arábiában is minden sarkon van két ilyen Al Baik (jó, ez túlzás, de tényleg sok van belőle).
Az Al Baik egyébként tényleg jó, de az a műanyag és papírszemét halom, ami egy családi ebéd után keletkezik, az lefoglalja egy város hulladékhasznosító telepének éves kapacitását.
Nem vicc. A McDonald’s ehhez képest kispályás szeméttermelő.
Azt már csak zárójelben említem, hogy a ketchup ingyen van és mindenkinek, ha kér, ha nem, adnak egy maréknyival belőle pici tasakokban. Szimplán pazarlás, mi az egy hét alatt (Szaúd-Arábia és Emírségek kör volt) szerintem vagy 20 darabot hagytunk az asztalon, amit szerintem ugyanúgy dobtak a kukába. Talán még a kávéhoz is adtak pár darabot, hátha…
Szóval a nagy nyugati „jaj, nehogy termelj egy gramm szemetet” helyett itt még az megy, hogy „kit érdekel, leszarom, dőljön csak a szemét”!
Este a Mallban
Napnyugta után az emberek ellepték a plázát, de olyannyira, mintha valami perverz zombitámadás zajlana a környéken és a spórákból felnőtt emberek kelnének ki. Annyira sokan voltak -főleg az alsó szinten- mint tűzijáték után a második metrón.
Aztán a gyerek bement a sminkboltba (ne kérdezd a nevét) és ott kiderült számomra, hogy annyit költenek a nők ilyen izékre, mint az én éves ruhaköltségem, vagy amennyiből irtó messze el tudok utazni. Szóval hihetetlen.
A hely mentségére szóljon, hogy minden egyes standhoz állítottak két eladót és igen, nem azért állnak ott, hogy élő díszlet legyenek, hanem hogy segítsenek. Így szerencsére a gyerek is gyorsan kiszabadult egy jelentős összeggel szegényebben. (Én is nő vagyok, csak nem sminkelem magam, ezért halvány lila gőzöm sincs ezekről az izékről.)
A táncoló szökőkút még mindig szép
Olvastam egy cikket a táncoló szökőkút koreográfusával, aki elmesélte, hogy milyen komoly tudomány van a látvány mögött, hogy milyen gondosan válogatják a zenéket, illetve hogy milyen műszaki tartalom kell egy ilyen méretű és szépségű szökőkút üzemeltetéséhez. Lenyűgöző.
Aznap az összes előadást megnéztük, nem siettünk sehova.
Szép volt, jó volt.
A Dubaji élménybeszámoló második részében a 2023 júniusi sivatagi kalandról fogok mesélni.
A többi, Dubajról szóló posztot itt találod.
