Van az a bizonyos jeles dátum, meg a folyamatosan változó körülmények, amelyek miatt teljesen kiszámíthatatlan az élet mostanában mifelénk, meg van az, hogy heti hét napot dolgozom és pontosan tudom, hogy vagy elhúzom a csíkot valahova, vagy maradok ahol vagyok és nyomom tovább napi sok órában.
De így nem lehet bírni, és néha jólesik a kikapcsolódás.
Addig nézegettem a repjegyeket, míg rájöttem, hogy 5000 Ft alatt van a jegy Bariba, ott meg még nincs szezon, ezzel szemben van remek idő, pálmafák és tenger, meg jó kaják és az egészet már csak úgy kellett szervezni, hogy vasárnap délben ott tudjak lenni Genovában.
Szóval elhúztam a csíkot, leszálltam Bariban, onnan bementem a városba a vonattal, és mivel nagy volt a lendület, rögtön ki is sétáltam a tengerpartra, végig a Lungomarén, de persze előtte ettem egy jót az első helyen, ami szimpi volt, majd megnéztem, ami kimaradt decemberben, végül a tengerparton ücsörögtem még két órát.
Majdnem 30 fok volt, a helyi fiatalok is élvezték a remek időt, a srácok mutogatták a télen kigyúrt testüket, és voltak olyanok is, akik fürödtek a tengerben és nem úgy tűntek, mint akik meg akarnak fagyni.
Napnyugtakor indultam vissza, a szállásom meg onnan 40 perc sétányira volt.
Hazafelé láttam sok érdekeset, újra és megint megállapítottam, hogy az olaszoknak nagyon jó az ízlésük a lakberendezés terén is, és hogy Bari rengeteget változott a lassan 2 évtized alatt, mióta először itt jártam.
A szállásom egy fapados valami volt, papíron 3 csillag, de ez az 1970-es évekre lehetett igaz mert a mai követelményeknek már messze nem felelt meg. Amellett, hogy ronda volt, látszott rajta, hogy teljesen elhanyagolt, hogy ez csak egy pénztermelő masina, amiről elfelejtkeztek gondoskodni, pedig megnyitása óta valószínűleg többször visszahozta az árát és ha abból indulunk ki, hogy hány új szálloda képes nyereséget termelni, közben pedig a tulajdonosok újabb szállodákat nyitnak… hanyagság ezerrel.
Második napra az volt a terv, hogy elmegyek Monopoliba, így egy sétával kezdtem a napot, elmentem a régi dohánygyárba Bariban, ahol mostanában a piacot tartják, aztán megvettem a vonatjegyem.
Monopoli pont olyan szép és nyugodt, mint mindig. Jó korán érhettem oda mert 11 után picivel már el is foglaltam a szállásom, aztán pedig sétáltam a városban, ebédeltem és hevertem a tengerparton, közben az idő lassan telt.
Konkrétan megállt.
A többit a következő posztban mesélem
