San Diego élménybeszámoló 1. nap


A hibákat később fogom javítani, most örülök, hogy megírtam az élménybeszámolót 🙂 

Szokás szerint hajnali 2-kor ébredtünk. Kemény dolog ez a jet lag! 9 órával meg pláne. 🙁
Kis tanakodás után lementünk (itt még Las Vegasban voltunk) a szálloda földszintjén vagy casino szintjén lévő Starbucksba és ittunk egy kávét, illetve egy szendvát is bedobtunk.

 


Az amerikai Starbucks jó! Nem tudom, hol romolhat el a dolog és miért, de itt képesek jó kávét készíteni. Egyszerűen finom itt a kávé. Mondjuk a cappucino is az igazi olasz adag tobbszöröse, de legalább nem pocsék.

Lent a casinóban zajlott az élet.
A casinót úgy képzeld el, hogy rohadtul nagy, 7400 négyzetméteres.  ezen a nem kicsi területen 1500  nyerőgép van és mindenféle asztalok, ahol fogggalmam sincs milyen játékokat játszanak, de azt igen, hogy vannak teljesen egyedi játékasztalaik is.
Hajnalban már csak néhányan pókereztek érdekes módon. Egyébként a pókerszoba általában tele van és néha még hosszú sor is állt a bejárata előtt. A pókerszobát úgy képzeld el, hogy egy nagy terüet több nagy pókerasztallal, de fal nincs, csak ki van írva hogy poker room. 🙂
Szóval lent mindig zajlik az élet.

Hajnalban épp valaki nagyon nyerésre állt és valószínűleg sokat nyert vagy akart nyerni mert ketten játszottak (két feka, az egyik kisportolt testalkat volt, rajta egy póló, ami azt írta, hogy Vegas Taker 2019. A másik egy nagydarab faszi volt több kiló arannyal a nyakában. Ennek a két figurának a játékát felügyelte három alkalmazott. Nem tudom mit játszottak, de nagy tétben az biztos.

Hajnalban becserkésztük azt is, hogy hova fog értünk jönni az Uberes taxi. Ez egy tök sima feladat lehet més szállodákban, de egy vegasi hotelben nem egyszerű mert több kijárat/bejárat  is van és mire az ember a 7400 négyzetméteren + egyéb területeken átküzni magát, esetleg néhányszpr vagy többször eltéved… szóval addigra eltelik egy negyed óra legalább. Durván eltévedős esetben fél óra. Szóval jó tisztában lenni azzal, hogy mit is keresünk és hogyan tudunk odaj elutni.

Becserkészés után fölémentünk a szobába és én elkeztdem írni az élménybeszámolót.
Amikor végre eljött a reggel 5:45, felkerekedtünk és lesattyogtunk a taxiknak kijelölt részhez. Megsúgom, hogy pontban 6-kor értünk oda. Ekkorák ezek a helyek itt.
A taxiknak kijelölt helyet meg szorozd meg sokkal, mert bár ez a hátsó (az egyik hátsó) bejárat volt, de itt is több sávos az út. Megszámoltam, hogy a Venetian előtt hétsávos az érkező út. Hét sáv arra, hogy behajtsanak a szálloda elé. Nagyon nagyok itt a szállodák! Tudod hány szobája van a Venetian –  Palazzo szállodakomplexumnak? 7117 szobája! Nem csoda, mert a világ 25 legnagyobb szállodájából 18 a las vegasi Strip-en van! Itt egy teljes lista róluk, van min ámultozni.
Egyébként ezekben a monstrumokban a casino rész is sokkal nagyobb, nyilván ha már homár…

A taxi, ami értünk jött NAGY volt. Lépcsőn kellett felmászni rá 😀 Nagy volt és tágas, bár csak normál személyautónak számított.
A reptéren a biztonsági ellenőrzés, satöbbi nagyon gyorsan lezajlott, körülbelül 5 perc volt az egész sorállással együtt és már mentünk is a beszállókapuhoz.


Persze a reptéren is minden kapu előtt volt néhány nyerőgép, hátha még egy utolsót akar az ember játszani 🙂

A Spirit járatával repültünk San Diegoba.  Körülbelül egy óra volt a repülési idő és ennek nagyon örültem, mert valami sarkvidéki hidegre hűtötték a repülőt és az amerikaiak csak fuvatták magukra a jeges szelet, még a hajuk is szállt a szélben.
És rövidujjúban ücsörögtek és jeges italokat ittak közben.
Hogy a fenébe bírják? Vagy nem bírják, és nem tudnak róla?
Egész biztos, hogy nem egészéges dolog így lehűteni a levegőt magunk körül és közben jeges italokat szürcsölgetni. 

A reptér mellékhelységében minden ajtóra belülről ez van kiírva. Tehát innen indulnak azok a sztorik, amikor XY sok év eelrabolt gyerek valahogy tájékoztatja a rendőrséget a hollétéről. Biztos ti is hallottatok már ilyen szorikat… 


És itt is volt cipőpucoló részleg. Ez nagyon divatos errefelé. A szállodánkban is van egy kisebb ilyen rész, de azt nem tudtam eddig lefotózni mert mindig van ott egy alkalmazott. 



San Diego egy kisváros és a reptere is ehhez van méretezve, bár rengeteg a magángép, sokkal több, mint máshol ha jól láttam. 

Az kifejezetten jól jött, hogy az alsó képen látható mennyiségű tájékoztató prosi volt a reptéren. Nem tudom, ezt miért nem lehet minden reptérre “kitalálni”… 
A vállalkozásnak is jó, ha a tájékozatlan utas szerez némi infót … 
De ez luxus bizonyos helyeken. Sajnos. 

Amúgy a tájékozatlan utas (én) elolvasott egy útikönyvet San Diegoról is és meg is emésztette, leszűrte az infót és amikor megérkezett, már tudta, mit szeretne látni és mit nem. 



A  buszjegyből a napijegy típusút választottuk. Egy jegy ára most 2.25 dollár, de ha napikegyet veszel, akkor az 5 amit egy 2 dolláros műanyag kártyára tesznek rá. Az pedig 5 évig használható. Mármint a kártya, csak nyilván pénzt kell ár tölteni. 
Jól is tettük, hogy a napijegyes verzit választottuk, mert igen sokat tekeregtünk a városban és még ki tudja merre 🙂 

Először az USS Midway repülőgéphordozó anyahajót akartuk megnézni, de éhesek és szoljasak voltunk, ezért a reptérbusszal bementünk a nagyon belvárosba. Ott először egy boltocskában isteni finom frissen összeszerelt szendvát ettünk, majd kisebb tanakodás és várakozás után beüétünk a 11-kor nyitó indiaiba ebédelni. 



Vindaloo-t kértem, ami elvileg borzasztóan csípős, de ez nem volt az. Összességében viszont nagyon fini volt minden. És a naan… úúúú… ha mindenhol iyen jó lenne a naan… bárcsak! De nem ilyen sajnos. 

Ebéd után egy szép téren lévő Starbucksban ittunk egy kávét és csodáltuk a környezetet. 

Volt mit. 🙂 Kicsit Amerika, kicsit Mexikó, kicsit trópusok, de mégis rendezett minden. 
Nagyon sokan sétáltatták a kutyájukat, ami nekem nagyon tetszett. Végre egy kutyás város és így már értelmet szerzett a Dog Beach is. 
Míg ott ücsörögtünk teljesen elmúlt a szemerkélő eső és az időjárás átment perzselő napsütéssé. Nem kellett sok, rögtön kitaláltam, hogy a fenéet fogunk mi zárt helyen bámészkodni egy anyahajóban, minjünk ki a partra! Az óceán partjára, ha már homár. 
San Diegonak sok szép tengerpartja van. Nekem legszimpibb a Jolla lett volna de úgy voltam vele, hogy tök mindegy, legyen homok, hullámok és napsütés. Fenruárban nagy kincs az ilyesmi. 

Szombati menetrend szerint jártak a járművek, ezért a megállót kellett először megtalálni, amivel egy kis időt elbénáztunk, aztán úgy voltam vele, hogy tényleg mindegy, melyik part, csak legyen valami. 
Kitaláltam, hogy akkor menjünk el a Coronado-ban lévő egyik partra, ezért felszálltunk a mexikói határra vivő villamosra (!) és leszálltunk a térkép szerinti megállóban, ami keresztezi a 901-es busz útvonalát. 
Aham… 


A busz ott jár, mi meg itt vagyunk lent. Na, hogy mész rá? Sehogy. 
De megoldottuk! 
Visszamentünk a villamossal és átszálltunk az induló 901-es buszra. A sofőr nagyon kedves és jókedvű volt. Az egész oylan hangulat volt, mint amikor nyáron megy az ember nyaralni 🙂 
A sofőr midnenkihez szólt egy kedves szót, akit ismert, azzal többet is beszélt. Szerette a munkáját és még énelet is közben. 
Aztán megértettük, miért. 
Ez a Coronado egy másik világ a világban. Egy csoda hely! 
Láthatóan nem a szegényebbek laknak ott 🙂 
Kicsi és nem annyira kicsi házikók sorakoztak, néhány újépítésű többszintes épület is volt, de a hangulat…

Ezen a hosszú, kb. 10 kilométeres földnyelven ment végig a busz. Jobbra hosszan a tengerpart, néhol megszakítva a hadsereg kiképzőbázisával, de … 
pf…. egy csoda volt! 


Mi a Silver Strand megállónál szálltunk le és nem bántuk meg! 

Csak mi voltunk és az óceán. 🙂 Persze a víz rohadtul hideg volt, de akkor is nagyon szuper volt itt heverni a februári ajándék napsütésben 🙂 


Persze őrbódé is volt, anélkül nem bícs a bícs 🙂 



jaj, szuper volt! 🙂 

Mint a videóbanis látod, nem volt tőmeg. Néha elfutott előttünk valaki vagy valaki kagylót gyűjtött. Milyen igaza van! Ha én itt laknék, egész biztos, hogy minden reggelt úgy kezdenék, hogy kijönnék egyet sétálni.
Egyszer jó lenne fél évet egy tengerparton tölteni, ahol a teraszról a tengert látom. Jó lenne. Na,majd egyszer 🙂

Persze nem lehetett egész nap ott heverni. Kitaláltam, hogy azért csak jó lenne megnézni azt az anyahajót, ezért felkerekedtünk, és felszálltunk az amúgy fél óránként közlekedő buszra.

A földnyelv déli részén nagyon sok lakókocsiváros van és arrafelé már nem olyan repik voltak a házikók.

Itt már nagyon közel járunk a mexikói határhoz. De milyen szép, nem?

Szerencsére a határról jövő villamos nagyon gyakran járt, így csak pár percet kellett várni.

Miután visszajöttünk a városba, szereztünk vizet és bementünk pisilni a Starbucksba, de addigra rájöttem, hogy a hajóra cak délutn 4-ig lehet bemenni, akkor meg már 4 óra 2 perc volt. Szóval buktuk a dolgot, de San Diegoban az ember nem tus unatkozni, így elmentünk a Balboa parkba.

Itt jöttem rá, hogy Californiában épp tombol a tavasz. A TAVASZ!
nem tudom, ez milyen növény, de nagyon szép ez a virág.
Persze nem csak ez virágzott, más is:


A Balboa Park egy csoda! Szerintem még több órát el tudtunk volna ott nézelődni. Az épületek is nagyon szépek, de az egsz összességében gyönyörű!

És gyönyörű növények midnenhol!

Még KOLIBRIT is láttam. Szerintem nagyon hülyének néztek engem mert frankón tátott szájjal figyeltem a pici madarat, miután hatalmasat kiáltottam, hogy KOLIBRIIIII!
Nem baj, legalább jó napjuk lett az embereknek, hogy láttak egy teljesen általános dologtól meglepődő embert 😀

Vol itt elképzelés, milyen is legyen ez a park…

És persze nem snassz növényekkel ültették tele:

Így, a kellemes naplementében kifejezetten szép volt a park

Mindenféle múzeumok vannak a parkban egyébként

És mindenhol volt wifi, ami kifejezetten jól jött.
Az is jól jött, hogy volt ingyenes vonat a parkban, ami elvitt minket a buszig. Köszi érte!

Este becserkésztük a szállásunkat és megcsodáltuk a gázlámpa nagyedet esti megvilágításban.
San Diego csodálatos!

Nekem nagyon tetszik, hogy mindenféle korból származó épületek vannak