Las Vegas élménybeszámoló 1. rész

Nagyon röviden: mióta az eszemet tudom, egyszer szerettem volna eljutni ide. Nem tudom miért. Valamiért vonzott Las Vegas és ugyanígy az egész ország nagyon érdekesnek tűnt. Ismerősnek és ismeretlennek egyszerre. És aztán tessék, itt vagyunk és NAGYON tetszik!

Miért tetszik? Mert Las Vegas  egy nagy nyüzsi (főleg esténként) de mégis derűt és nyugalmat áraszt. A “minden rendben lesz, csak nyugi” érzését.
Elnézve az itteni embereket, mind elég nyugis, nincsenek szétstresszelve fölösleges és rajtuk kívül álló dolgokkal.  (Lásd magyar hírek és a magyar helyzet.)

Igazán a legmeglepőbb az, hogy nagyon dumásak, és kíváncsiak, szóval semmi németes távolságtartás 😀 itt nem lehet úgy kimenni az utcára, hogy valaki ne szólítana meg, ne kezdeményezne beszélgetést. Ugyanezt nem mondhatom el Berlinről, és bár tök jó hely Berlin, de ott soha nem szólítanak meg, soha nem kezdeményeznek beszélgetést az emberrel.

Tök jó oszrágot építettek maguknak az amcsik, nekem nagyon tetszik, úgyhogy ha esteleg valaki felajánlana egy amerikai munkát, akkor…

De kezdjük az elején:

Indulunk!

Reggel nagyon kivételes módon (nyilván csak valami csoda lehet a dologban) normális időre kellett kimenni a reptérre. Sajnos a Tegelre, amit nagyon utálok. Viszont nem kellett hajnalban kelni és a British Airways vitt minket London Heathrow repterére. Nem volt tele a gép de nem adtak kaját, ezért vettünk szendvát ami egész jó volt, de nem überelte a Ryannál mostanában kapható melegételt, pl. a lasagne és az indiai curry is tök jó.

Vegyes vega szendvics mindenféle tök jóval töltve, napsütésben a felhők fölött


Na, ne kalandozzunk ennyire!
Szóval ez a BA járat kvázi fapados volt.
Indulás előtt sikerült megoldani a problémát, mindketten megkaptuk a beszállókártyánkat mert az élő személyzet átlátta a probléma súlyosságát az ékezetes betűkkel és a németes átírással kapcsolatban.

Van itt midnen…

Hethrow reptér bazi nagy és sok terminálja van és hogy a helyzet ne legyen olyan egyszerű két terminállal odébb kellett mennünk, amit úgy oldanak meg, hogy odabuszoztatják az embert.
Ha azt mondom, hogy nagyon sokan vártak a transzferbuszra, akkor nem mondok semmit.
A kijelző szerint 30 percenként járt a busz, de amikor az első begördült és látszott, hogy egy minibusz, mi meg minimum 300-an vannak a sorban előttünk, akkor átröppent a szemem előtt, hogy majd integetünk a Las Vegasba tartó járatnak kömnnyes szemmel.
Persze ezt nem akarta a reptér sem, ezért betettek egy csomó buszt, így kb. negyed óra múlva már mi is robogtunk a másik terminálra.
Kb. negyed órás volt az út, de ha nem annyi, akkor is 10 perc a két terminál között.

Hidegvíztöltő állomás. S

Iszonyat sokan voltak a 3-as terminál központi részén és éhesek is voltunk, ezért beültünk egy – mint utólag kiderült – szar helyre. Megettük életünk legpocsékabb fish and chipsét, ami még ráadásul drága is volt. Képen jól néz ki, de amúgy …. mindegy, legközelebb nem eszünk ott.
Aztán eljött az indulás ideje. 🙂

igen, a 42-es kapuról indultunk 😀

Nem mértem mennyit kellett gyalogolni, de tényleg messze volt, pedig mozgójárdák teljes sorozata volt végig.
Ahogy közeledtünk, egyre nagyobb gépeket láttunk. Mi si egy ilyennel mentünk, mint ami a lenti képen van. Kétszintes masina, 3 sor üléssel a belsejében. Utána is olvastam és kiderült, hogy itt csak 3-500 ember utazuk rajta, de Ázsiában, ahol nincs a nagy turistaosztály a gép emeletén és az elejében, 800 embert is repítenek vele. Nem semmi.

Kis óriásbébi

Indulunk Las Vegasba

A gépben volt egy kis zavar mert több utastárs nem találta a helyét és végül mellénk egy tahó kinézetű (és viselkedésű) f@sz jutott. Azzal kezdte a működését, hogy bezsebelte a párnánkat és a takarónkat. Nem túl kedves lépés. Persze 10 órán keresztül tartó horkolás formájában visszakapta a kedvességét. 😀 Nem sokat aludt.
A gépen folyamatosan hozták az ételeket és italokat, eleinte azt hittem, hogy ki akarnak durrantani minket, de egy idő után, amikor már fáradt a legénység, kicsit lejjebb vettek a tempóból.
Amúgy tök durva lehet lenyomni egy ilyen 12 órás műszakot a levegőben.

A légitársaság (és az utastársak) nagy szerencséjére működött az ülésbe épített szórakoztató egység, így megnéztem két filmet. Az egyik a Bohém Rapszódia volt angolul, a másik egy spanyolul beszélő kínai (?) vígjáték az ázsiai multimilliomosok kalandjairól. Egész elviselhető volt.
Az út maradék részét azzal töltöttem, hogy végighallgattam a zenéket és hangoskönyveket, amiket ott találtam.
11 óra 40 perc volt az út és egész jól viseltem.

Megérkezés Amerikába

ESTA vízummal jöttünk, amit nagyon gyorsan megkaptunk online és ki is nyomtattunk mert azt írta a cucc, hogy a biztonság kedvéért nyomtassuk ki.

Miután kiálltuk a sorunkat ami még sokáig sem tartott csak kb. negyed óráig, teljesen simán beengedtek minket. Kérdezett kettőt – hármat a határőr (leszerelt veterán kinézete volt) majd jó utat kívánt és belepecsételt az útlevelünkbe.
Ehhez képest a kínai határ maga a gyötrelem csúcsa volt. És ez Amerika, ahova eddig rohadtul nehezen lehetett bejutni csak.
Szóval fejlődik a világ.

Taxi a szállásra

Nem gondoltunk olyan perverzitásokra, hogy majd Las Vegasban kitaláljuk, hogyan jutunk el a reptérről a szállásra összesen 16 óra 40 perc utazás után 9 óra időeltolódással ezért taxit rendeltünk és jól tettük.
Egy amerikai kinézetű kisbiszt küldtek értünk meg néhány utastársunkért, akik majdnem mind ebbe a szállodába jöttek.

Ágybarogyás és hajnali zabálás

A recis srác ajánlotta, hogy az eleve upgradelt szobánkat még jobbra cserélhetjük napi 15 dollár fejében.
Jobb kilátás, újonan felújított szoba, jobb belső szolgáltatások. Mi meg igent mondtunk rá, így majdnem a legfelső szinten lakunk.
Jó is, hogy nem följebb mert ha jól hallom elég sok helikopter kószál itt és a gyanús zajokból itélve le isszáll a tetőre néha.
Szóval jó ez a 3 emelettel a tető alatti szoba. A kilátásunk nem a Stripre nyílik, hanem a hegyekre, amik sokkal szebbek szeintem.
Már innen is Grand Canyonos a kilátás és ez nagyon tetszik 🙂
Miután nagy örömömre a hatalmas tévé (legalább másfél méter széles!) csatornái között találtam több spanyolt is, elaludtunk de hajnali 2-kor arra ébredtünk, hogy éhenhalunk, ha nem eszünk valamit.
(Néha sajnálom, hogy nem nézek tévét és nincs otthon több spanyol csatorna. Mondjuk konkrétan egy sincs.)


Ez a szálloda meg olyan (a többi is errefelé) hogy van benne Mc Donalds, Starbucks, egy csomó étterem és természetesen egy HATALMAS casino.
A szerencsejáték lehetőségek alapnak szímántanak erre, meg az is, hogy napi 24 órában üzemel majdnem minden. (Katt a linkre és nézd meg, mi van egy itteni mekdociban)

Ez a sima Fanta színe Amerikában


Szóval bár nem vagyunk nagy Mc Donald’s fanok, de mégis benyomtunk valamit. A kínálatnak semmi köze a magyar vagy német kínálathoz, még messziről sem. Én porridge-ot ettem gyümölcsökkel ami még finom is volt. 🙂

Ismerkedjünk az amerikai reggelivel

Nagyon macera ez a 9 órás időeltolódás!
Hajnali 6-kor megint kukorékoltunk már és megint éhesek voltunk, így lecsattogtunk a szálloda svédaztalos reggelijéhez, de az meg csak 7-kornyitott, szóval kerestünk valamit.
Tök jót találtunk!
Ihop a hely neve és igazi amerikai kinézetű és amcsi reggeliket kínáló helyról van szó.
Akkora adagokat adnak, hogy az ember a ránézéstől is hízik 5 kilót. 🙁
Amúgy jó nagyok az amcsik!


És ne csodálkozzunk azon, hogy dagi mindenki, ha ekkora adagok vannak!



És ha már nagy test… a tévében egy csomó reklám arról szól, hogy vizsgáltassák meg magukat rendszeresen mert az X fajta rák milyen gyakori, és hogy fú, éljenek már egészségesebben.
Voltunk Walmartban is, ott meg akkora adagok vannak, amekkorával két tehén és egy ló is jól lakik egyszerre. Pl. rengeteg készételt árulnak és mind óriás kiszerelés.
Mondjuk láttam olyat is, hogy gyülölcstál, de annak is volt a közepén egy nagy adag vaníliaszósz.
Szóval nem értem.
Ha majd lesz időm, utána fogok olvasni, hogy ilyen brutál táplálkozás és ilyen mértékű elhízás következtében miben szokás itt meghalni. Biztos érdekes lesz. Vajon itt is rákban és szívbajban halnak-e meg az emberek?

És az hogyan befolyásolja a baleseti statisztikát, hogy itt tök egyszerű jogsit szerezni? (Németországban egy-két év megszerezni és forintban milliós összeg)

Kis desszertke a kiadós reggeli után

Szóval az Ihop reggelije jó volt. Itt mindenhol oda van írva, hogy hány kalória egy kaja, de szerintem nem fog ez vissza senkit a zabálástól.
A pincérünk egy jókedvű fekete srác volt, aki hangosan énekelte a rádióból jövő számokat.
Az asztalon pedig a cukor és cukorpótlók mögött volt a palacsintákhoz mindenféle öntet.
De a palacsinta és a mega rántotta….

Reggeledik Las Vegasban

Busz vagy Uber vagy taxi?


Reggeli után még mindig csak reggel 7 után jártunk kicsivel, ezért elindultunk gyalog a Nagyon Belváros felé. Rohadtul hideg volt mert az a nagy hideg ami az ország északabbi részeit érintette az elmúlt napokban, hetekben, ide is elért, de csak részben. Körülbelül 1 fok lehetett, de valahogy hőérzetre rohadtul mínusz 20-nak lehetett érezni, ezért inkább felszáltunk a DEUCE nevű buszra.

A reggel első napsugarai a buszon. Ilyen üresnek is ritkán látni…

Ez a busz nagyon hasznos, ha az ember turiszt és be akarja járni a fontosabb részeket.
Egy menet 6 dollárba kerül, de a napijegy (24 órára érvényes) pedig 8 dollár. Nyilván érdemes megvenni a napijegyet, ha az ember úgy gondolja.
Ráadásul emeletes buszról van szó, tehát a tetejéről még tök jó kilátás is van.
Ha az ember nem akar buszozni, akkor ott a taxi és annak mindenféle alternatívá. Pl. Uber és Lyft. Ezek olyan olcsók, hogy néha egyszerűen nem éri meg buszozni mert a busz minden bokorban megáll kétszer ráadásul csak első ajtón lehet felszállni ezért szép komótosan működik: felszállsz, veszel jegyet, ami legalább 30 másodperc, vagy lecsekkolják a jegyedet, stb. Szóval egy megállóban legalább 2 percig áll a busz. Ezért van az, hogy pl. busszal végigzötyögni a Stripen, legalább 45 perc ha az embernek nincs szerencséje, taxival meg 10 perc és az árkülönbség 2 dollár.
Szóval komolyan megfontolandó.
A normál taxi viszont drágább, legalább a duplája vagy háromszorosa az Uber árainak.

Szóval elkezdtük a város felfedezését. Las Vegasban ez főleg arról szól, hogy az ember a szállodákban és előttük bámészkodik.
Szóval jöjjön egy kis szállodás rész:

A Venetian Hotel Las Vegasban

Tudjuk, hogy Las Vegas mű 🙂 aztán vannak helyek, ahol aztán tényleg nagyon-nagyon mű, de mégis van benne valami cukiság.

Naná, hogy laguna is lett! Ez a szálloda előtt van

Természetesen gondolázni is lehet, ha épp arra szottyan kedvünk.
Egyébként ez a Venetian komplexum a világ második legnagyobb szállodája, több, mint 7100 szobája van.
Mivel ez egy luxusszálloda, ez már nem annyira olcsó, (a többi sem) itt a lakosztályokért éjszakánként 11.000 dollárt is elkérnek.
Amúgy a szálloda nagyon jól néz ki belülről!

Nyilván kihagyhatatlan a téma folytatása, így a bevásárlóközpontos részen is csodákat láthat az ember:

A lány fotóhoz pózolt épp a gondolában

De a teljes Szent Márk tér is itt van 🙂
Nekem nagyon tetszett, hogy kellemes naplementét varázsoltak a festett mennyezetre.

Éttermek és boltok sorakoztak jobbra és balra az árkádok alatt

Amikor korán reggel ott jártunk, még alig lézengtek arra, legalább mindent meg tudtunk nézni rendesen.

szeretik errefelé lakkozni a padlót.

Szóval nem néz ki szegényesen belülről sem ez a szálloda.

Minden szállodának megvan a maga szőnyegstílusa. Ez nagyon puha volt!

Rialto-híd 🙂

Kívülről a Rialto híd a legfeltűnőbb. Ha az eredetiben is mozgójárda vinné le és fel az embereket, nem tudnának nézelődni annyit és nem lenne rajta mindig tömegnyomor.

A mozgójárda folyamatos, egy darabból áll, nem kell félúton leszállni róla!

Persze a palotát is meg kellett formázni, ha már Velence…

És a harangtorony sem hiányozhatott a dizájnból:

Épp a disznó évébe léptünk

Amúgy szerintem tényleg jól néz ki ez a szálloda.

A Caesars Palace

Rögtön a bejáratnál

Persze ez sem egy szegényes és apró szálloda. Ennek a 6 épületében több, mint 4000 szobája van és rengeteg étterme van.
Nem mellesleg, egészen eltörpül Las Vegas cseppet sem kicsi épületei között és mögött, egy aréna, ahol szuper koncerteket rendeznek.

Nem meglepő módon a szállodák kicsit rivalizálnak egymással, igyekeznek a legnagyobb sztárokat, a leghíresebb séfeket és éttermeket, a legdrágább boltokat magukhoz csábítani.
Így itt lép fel Celine Dion és Rod Stewart is, és Mariah Carey is itt énekel rendszeresen.
Persze az éttermekkel is igyekeznek az embert elkápráztatni (már ha az ember engedi) de van itt Nobu, és Gordon Ramsay két étterme is itt van.
És itt van Las Vegas legjobb büfé étterme is.
Annyira menő a hely és annyira felkapott, hogy komoly sor áll előtte. Nyilván nem véletlen. Mi nem mentünk be, de majd legközelebb.
Mindenesetre a Bacchanal Buffet a legjobb a városban, állítólag. Persze a hírnevet meg kell fizetni, itt már 40 dollár a beugró.


Las Vegas este

Paris 🙂

Este életre kel a város. Elöntik a Stripet az emberek és mindenki bámul valamit, fotóznak ezerrel, de igazság az, hogy van is mit fotózni.
Mint a fenti képen látod, Párizs is itt van 🙂 vagy legalább egy kicsinyített mása 🙂

New York, New York


New York, New York

Nem lenne teljes a város, ha nem lenne itt New York kicsiben. Mondjuk egy kicsit csalóka a dolog mert úgy néz ki, mintha egy naaaagy szálloda lenne, de nem az. Olyan New York Las Vegasban, mintha csak egy homlokzat lenne 🙂 És valóban. Egy ház vastagságú csak az egész, úgyhogy ha az ember oldalról nézi a “hatalmas várost” … elég csalóka.
De jól néz ki, ez a lényeg.

Az utca is jól néz ki este, nem is kicsit. 🙂
A növényeket csepegtetéssel öntözik és ahol esetleg szép zöld füvet látsz a képeken, az ott mind műfű, viszont a szebbik és jobbik verzióból.

A forgalom az általános, mindig nagy a Stripen, csak reggel 7 körül lehet jól haladni.

Szfinx, ami nagyobb, mint az eredeti

A Strip végén van egy piramis (miért ne lenne, ez itt Las Vegas, nem?) amiből a világ legnagyobb fénysugara világít az ég felé.
A fotelben ülve az ember azt gondolja, hogy ez biztos milyen látványos, de amúgy ott Las Vegasban teljesen eltörpül a többi fény mellett.

Mondjuk, amikor megérkeztünk és a taxiból megláttam, nagyon jó érzés volt 🙂

New York lehet teljes szobor nélkül? Nem!

Hát igen. Nem lenne teljes. Egyébként nem látsz rosszul, tényleg van egy hullámvasút a New York előtt. Visítanak is rendesen rajta az emberek 😀

Mesekastély nélkül sem lenne teljes a város…

Egyébként elég visszafogott ez a kis mesekastély szállodácska a többihez képest.
Az a durva, hogy Las Vegasban tényleg minden lehetséges. Még az is előfordulhat, ami nem. Szóval a filmek nem a valóságtól teljesen elrugaszkodott sztorikat mesélik el, tényleg ilyen Vegas.

Bellagio szökőkútja

Van Olaszországban, a Comoi-tó partján egy városka, az egyik kedvencem a világon, nem meglepő módon Bellagio a neve, arról mintázták ezt a szállodát.
De most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy előtte van egy NAGY szökőkút, ami negyed óránként hihetetlenül gyönyörű táncot lejt.
Természetesen zene is van hozzá, és mindig sok ember várja végig.
A videó, amit beteszek ide nagyon szuper, de nem adja vissza az élményt, amit az ember ott átél.
Egyrészt iszonyúan nagy a mesterséges (nem túl mély) tó, amin a szökőkút van, nem is lehet belátni sehonnan sem egyszerre, teljesen mindegy hol állunk. Szeirntem legalább 2-300 méter hosszú lehet Las Vegasban a Stripen. Kicsit utánaolvastam és kiderült, hogy 1200 szabályozható csövön jön a víz, amit 4500 lámpával világítanak meg. Szóval ez már valami!
A világ legnagyobb szökőkútja volt nagyon sokáig, de a “kinek nagyobb a farka” játékban egy dubai szökőkút lenyomta végül pár évvel ezelőtt. Egyébként csak ez a szökőkutacska, mármint ami Las Vegasban van, 40 millió dollárba került.
Szóval a videó nézése közben felmerülő érzelmeket minimum duplázd meg, de inkább tízszerezd meg, mert leírhatatlanul szép a szökőkút!