San Diego éménybeszámoló, 2. nap

San Diego jó hely. Nagyon!
Amellett, hogy egy vidéki kisváros nyugalmával bír, nagyon szép és szuper a klímája. Mármint annak jó a klímája, aki pont ezt szereti. Általában nincs 18 foknál melegebb és maximum 40 fok szokott lenni. 
Amikor ott voltunk épp rohadtul hideg volt, épp 10 fok volt csak mert az aktuális brutál északi hideg eddig is leért. 

 


Kicsit térjünk ki erre a kisváros jellegre: a kisváros ebben az esetben majdnem másfél millió lakost jelent, amivel az Egyesült Államok nyolcadik legnagyobb városa.


A belvárosában vannak a magas épületek, nem feltétlen felhőkarcolók, viszont ez a magasházas terület néhány utcányi részt foglal csak el. 

Így, hogy ülök a reptéren és össze akarom foglalni az előző két napban tapasztaltakat, látottakat és kóstoltakat, elég nehéz dolgom van, mert extra szuper jó volt és olyan sok érdekeset láttunk, hogy csak ennek a két napnak a “megemésztése” is eltartana pár napig, és akkor még hol van Las Vegas, a Grand Canyon és úgy általában az egész utazás?

Szóval fájó szívvel jövök el San Diegoból  és nagyon jó lenne egyszer visszajönni ide hosszabb időre.

Balboa park

Mondjuk a látnivalókat (amiket akartunk) azokat többségében megnéztük, így csak az élet élvezete maradna itt, de … micsoda élet van esténként a Gázlámpás negyedben… és micsoda jó éttermek, jó kaják és béke és nyugalom mindenhol és a tengerpartok… !  Ah, San Diego szuper hely!

De nézzük, mi történt:

Hajnali 3-kor ébredtem, ami az eddigi hajnali kettőhöz képest nagy haladás, de most, hogy lassan megyünk haza, már minek akarjak átállni. Már csak 3 napunk van Las Vegasban, erre a kis időre, már minek?
Aztán otthon megint kezdődhetne a visszaállás +9-be. Na…. horror!

Mivel egy hostelben aludtunk, ahol nem volt wc  csak a szobánktól 20 méterre, iszonyat meg kellett gondolnom, (és erőt kellett venni magamon) hogy mikor menjek ki pisilni mert ahhoz biza fel kellett öltözni, stb.
Az ember észre sem veszi, ha éjszaka ki kell mennie klotyóra, ha nem kell ilyen erőfeszítéseket tennie egy sima pisilésért.

Egyébként azért választottam ezt a szállást mert a gázlámpás negyedben volt és mert nem akartam túl sokat fizetni ezért az egy éjszakáért.
Szóval reggel 6-ig megírtam az előző posztot, aztán elindultunk reggelizni.

Egyébként a város egyik legjobb szállodája

 

Jó drága a kaja Ameriklában, ha az ember nem maga készíti a megvásárolt alapanyagokból, így simán otthagyunk ketten 30-40  dollárt egy bármilyen kajálásért. Ebből kifolyólag úgy döntöttünk, hogy befizetjük magunkat a Grand Hayatt-be egy svédasztalos reggelire, mert az csak egy icipicit drgább, viszont van választék és nem csak egy kaját ehetünk. 

Itt a gyenge idegzetűek kicsit lapozzanak tovább mert erőteljes kritikát fogok megfogalmazni és igen, egy sokcsillagos szálloda reggelijét fogom fikázni. Nem sznobságból, hanem azért, mert tényleg nem ütötte meg még a jobb háromcsillagos kategóriáját sem. Sem választékban, sem minőségben. Azt, hogy a Sheraton választékát nem lehet (vagy nagyon nehéz)  felülmúlni, azt tudjuk, de ez…. nulla pont. Komolyan!
Úgy voltunk vele, hogy ha már reggelizni kell, ráadásul meleget lenne jó enni és satöbbi, akkor adunk érte egy icipicivel többet, csak legyen rendes választék. Hát, nem volt. Semmilyen tekintetben sem. És ez gáz. Nagyon!

Kilátás a reggelizőasztalunk mellől

A szálloda egyébként nagyon szép, kifejezetten jól néz ki belülről és szuper helyen van, pont a vitorláskikötős tengerparti sétány mellett. 

De lényeg az, hogy megreggeliztünk és utána indultnk tovább a tengerparti (kikötőparti) sétányon a La Jolla partra. Persze nem gyalog akartunk menni, hanem villamossal és busszal, de ehhez először el kellett sétálni a belvárosig a parton.
Szuper idő volt megint, melegen sütött a nap és … vasárnap volt. A jófajtákból való.

És láttam fókát és egy újabb kolibrit 🙂 A fóka a kis vitorlások között lubickolt a vízben, fókahangot hallatva. Nagyon cukker volt, a kolibri meg csak úgy odarepült elénk. Annyira cuki a nagy csőrével!

Az USS Midway hajócska

Az anyahajóra is be akartam menni, ha már ott jártunk mellette, de az csak 10-kor nyitott és amikor ott jártunk, még csak fél 9 volt. 🙁
Nem baj, mert legalább jól megnéztük kívülről és nem messze mellette horgonyzott egy csomó másik sokárbocos hajó is, az egyiken ráadásul épp szerelték a vitorlát. 🙂

 

Dolgoznak rajta, nem is kevesen

Észreveszed rajta az embereket?
Nyolc pasi szereli épp a vitorlát egy nő meg irányítja őket lentről.

Kinéztem a Hyattban, hogy hogyan lehet eljutni a fókás partra és tök egyszerűnek tűnt.

A zöld villamos a belvárosban. Ok, én is látom, hogy szép piros 🙂

Ehhez a zöld villamost kellett megtalálni, ami nem nagy ügy, mivel sínen halad és árammal működik. 🙂
Meg is találtuk és egy gyors kártyafeltöltés után jött is majdnem azonnal. 

Tök jók ezek a villamosok, nagyon messze elviszik az embert minden irányban San Diegoban.
Három van belőlük a városban és nem tudom, tervezik-e a fejlesztésüket.
A villamosról az Old Town megállónál kellett átszállni a 30-as buszra, ami elvileg 30 percenként járt és olyan mákunk volt, hogy amint leszálltunk és megtaláltuk, felszálltunk és indult is.

Húzd meg a madzagot, ha le akarsz szállni

Azt meséltem már, hogy San Diegoban nem gombok vannak a leszállás jelzéséhez, hanem egy sárga madzag meghúzásával kell jelezni?
Szerintem pofon egyszerű megoldás és mégis tök jó. Ez kevésbé hibásodik meg, mint a “hagyományos” nyomógombos megoldások.
Az ember mindig tanul valamit.
Egyébként az egésznek van egy kis “ejj, ráérünk arra még, csak nyugi” érzése.

Templomka az út mentén

A sofőr itt is nagyon kedves és dumás volt. Ez egy sokkal nagyobb kör és sokkal több embert visz, mint amivel az előző nap utaztunk a Coronado földnyelven, de itt is sok emberrel váltott pár szót a sofőr.

Jó messze kellett ám menni vele, legalább fél órát tekergett mindenféle bícsek mentén (egy utcával odébb) de minden sarkon kilátszott az óceán.

Meg persze az is látszott, hogy ez sem az a kifejezett szegénynegyed arrafelé, bár nem voltak olyan repi házikók, mint a Coronado-n.

Jön az eső

Aztán mire leszálltunk a buszról, elkezdett szemerkéni az eső és mivel szomjasak voltunk, elkezdtünk vizet keresni, meg klotyót.
Mivel minden bokorban  van egy Starbucks, jó reményekkel indultunk és nem is csalódtunk.
A víz 2,5 dollár volt fél liter, de nem volt mit tenni.

 

Fókahegyek

A parton rengeteg ember volt és mind vadul fotózta az állatokat. Elég extra is volt, ahogy ott hevertek a a sziklákon 🙂 a többség mozdulatlanul pihent.

Pihenőt tart a járdán és nem zavarja, ha fotózzák

Volt több tájékoztató tábla is arról, hogy milyen állatok ezek, mi az örödögöt csinálnak itt, stb.
Kiderült, hogy bár tökre hasonlítanak egymásra, az egyik sima fóka, a másik meg oroszlánfóka.

Tájákoztató a parton

A madarakról sajnos nem volt infó, pedig jól jött volna, feltételezem, hogy nem csak én vagyok ilyen “zoológus” hogy még egy fókát sem ismerek fel.
Legalább három fajta madár volt. Az egyik igen nagy volt.

Na, ez mi? Jó nagy volt!

Az emberek egybehangzó véleménye szerint a madarak és a fókák is rohadtul büdösek voltak 😀
Ettől függetlenül tök érdekes volt, ahogy ott hevertek.

Ők közelebb merészkedtek

Van, aki úszott is a vízben. Milyen lehet fókás vízben úszni? Bár, inkább fókásban, mint éhes cápásban 😀

Maga a környék is gyönyörű volt és a fókáknak van ízlése, hogy pont itt pihenik ki magukat:

 

Szép virágok mindenhol

Persze egyéb geológiai érdekességek is voltak, nemcsak a guanós part 😀

 

Menő barlang

Mivel egyre jobban esett az eső, visszafordultunk, becserkésztük a buszt és visszazötyögtünk a városba.

Az USS Midway hajóra sokan mentek fel, de mégsem volt tömegnyomor rajta.
Nem is csoda, ha egy ekkora monstrumon elvész az a rengeteg látogató.

 

A hangár egy része, ahonnan lifttel vitték fel a repcsiket

Volt mit nézni a hajón és kifejezetten érdekessé tette, hogy olyan idős veteránok meséltek a hajóról több helyen, akik rajta szolgáltak a háborúkban.

Mindenféle repülők voltak kiállítva a tetején

Nagyon tetszett, hogy minden érdekesebb helyen volt audiós tájékoztató. Az audio meg több nyelven beszélt és ingyen lehetett beszerezni egyet a bejáratnál.


Jó nagy egy ilyen hajó!

Persze, ha nekem kellett volna leszállni egy ekkora hajóval mondjuk éjszaka és viharban, akkor túl kicsi lenne.
Azt mondta az egyik pilóta veterán, akinek meghallgattunk a nagyon érdekes bemutatóját a fedélzeten, hogy több az idegsebész a világban, mint olyan pilóta, aki kiépes egy gépet letenni egy anyahajón. Igaza lehet!

Ilyen táblákon lehetett aktiválni az audiókat. (sárga és zöld izék jobbra)

Ja igen, Itt szép az idő 🙂 Mire visszaértünk, megint kellemes volt a napsütés.

San Diego - US Midway - beszélő robot
Beszélő robot 🙂

A hajó legérdekesebb része mégsem a teteje volt a sok repülővel, hanem azok a részek, amik alatta voltak. Minden fontosabb részt be lehetett járni, de hogy őszinte legyek, három óra mászkálás után azt éreztem, hogy ha ott vagyok egy hetet, akkor sem tudok mindent megnézni és kipróbálni rendesen.
Innen kiindulva nem is csoda, hogy zárás előtt egy órával már nem engedik be a népet. Egy óra alatt az ember a repülőket sem tudja megnézni, nemhogy a különböző fedélzeteket.
Nagyon tetszett a hajó és érdekes volt megnézni egy ilyen repülőgép-horozót.
Ha lesz lehetőségem a jövőben más hajókat is megnézni, feltétlen élek a lehetőséggel!

San Diego - US Midway

Miután a lábunkat lejártuk az anyahajón, kerestünk valami egészséges kaját és elmentünk a reptérre.


San Diego
Roller. Itt nem bringát, hanem rollert lehet kölcsönözni

Itt tényleg nem a bringa a menő, hamem a sok roller. Ezt még tekerni sem kell és kisebb helyen elfér. 🙂
San Diego 😍

Ez volt San Diegoban. Jó volt és visszamennék!