MSC Seaview élménybeszámoló előző részeit itt olvashatod. Ez egy egészen jól sikerült nap volt, pedig pocséknak ígérkezett olyan szempontból, hogy nagy mennyiségű esőt ígértek, ráadásul egész napra. A helyzetet súlyosbította, hogy volt egy befizetett kirándulásom mára és el nem tudtam képzelni, hogy fog az kinézni, ha a szakadó esőben kell gyalogolnom valahol. Na de aztán…
Ma nem voltam ott korán a reggelinél, viszont nagyon bosszantott, hogy már megint ugyanaz a kaja, mint az előző napokon. Nem ehhez vagyok szokva. Még otthon sem tudom minden nap ugyanazt kajálni, ráadásul több évtizedes múltra tekint vissza az erőteljes májkrémmániám. Itt a hajón most hasonló sincs, de nem ez a legnagyobb meglepetés, hanem hogy nincs lazac.
Jó, tudom, ez egyéni szociális probléma, de még nem voltam úgy hajózni, egy ne lett volna lazac meg mindenféle halak reggelire. Meg néha májkrém meg egy kis ez és egy kis az. Most meg minden nap centire ugyanaz van az ember orra alá dugva. Mielőtt elkezdenél sajnálni: csak finnyás vagyok.
A reggeli kétszer 30 méter hosszan van kitéve és kezdő hajózók valószínűleg beájulnak a választéktól, de amit most adnak, az a régi kínálat töredéke. “Hát, nem egy Sheraton.”
Reggeli után feljöttem a szobácskámba és aludtam egy kicsit mert csak reggel 9-kor volt jelenésem a színházban, de természetesen indulás előtt bedobtam egy kávét a Venchiben.
A Venchi az új szerelmem. Ez egy olasz cég, ami az 1800-as évek óta készít csokikat. És nem akármilyeneket! Sajnálom, hogy csak most fedeztem fel őket. Olcsónak nem mondható, de szerintem minden reggel életem legjobb kávéit iszom, szóval nem kispályásak.
A kiránduláshoz a színházba kellett menni. Ott a kezembe nyomtak egy esőkabátot meg egy üveg vizet és kaptam egy matricát, ami szerint a 45-ös buszra kell majd szállnom, de tök lassan ment az egész. Fél 10-re sikerült a hajóból kijönni és a buszon is ment a tökölés.
Olasz csoportot kaptam, de ha jól hallottam volt ott mindenféle nemzet is, még másik két magyar is meg németek is.
Az idegenvezető (Montse) egy idős nőci volt, érezhető volt, hogy nem tegnap kezdte a szakmát. Azt találta ki, hogy először elvisz minket egy körre Barcelonába, megnézünk rengeteg dolgot (buszról) mert 11-re szerinte eláll az eső. Érdekes módon így is lett.
Nagyon tetszett a barcelonai idegenvezetés, rég jártam a városban és szerintem csak szebb lett mostanában. Vagy nyugisabb. Valahogy más volt most, mint a covid előtt.
Csak hát szakadt az eső és fotózni sem lehetett mert semmi nem látszott. 🙂
A Pueblo espanol nagyon tetszett. Szerintem szuper ötlet, hogy az építészeti stílusokat összeszedték és az ember úgy sétálhat végig a helyen, hogy végül mindent lát, olyan, mintha az egész országot megnézte volna. Nekem tetszett.
Nehezítette a dolgot, hogy október 30 van és a holnapi Halloween miatt tele volt minden műanyag fekete pókokkal meg műanyag pókhálókkal. Lesz nagy buli, biztos.
1 körül értünk vissza a hajóra és a kiszemelt ebédhelyem ajtaja már zárva volt, így a Marketplace étteremben szereztem élelmet magamnak.
Ettem zöldborsópürét meg krokettet meg halat. Finom volt minden, ráadásul a szabadban ehettem meg.
Micsoda ajándék az ilyen, hogy október végén egy hajó fedélzetén a tengeren ehetek valamit!
Az ebédet némi desszerttel zártam, de ezt már a szobámban mert máshol nem lehetett mert nem volt hely mivel a többség visszajött a kirándulásáról és sokan voltunk.
Ebéd után kommunikáció következett, majd meghívtam magam egy koktélra a 8. emeleten. Jó volt, de mint ahogy a hajókon lenni szokott, nem volt benne túl sok alkohol. Nem itt fog az ember berúgni!
Ami azt illeti, még nem láttam ittas embert hajón, de az is lehet hogy csak keveset szoktam lófrálni éjszaka. És ebben van valami 🙂 de vissza az MSC Seaview élménybeszámoló folytatására.
A délután egyik legkedvesebb jelenete az volt, amikor elment mellettünk az MSC Gransiosa tele emberrel, akik nagyon boldogok voltak. Integettek, füttyögtek, satöbbi. Jó volt látni és hallani is. 🙂
Délután pihentem egy kicsit, majd 6 körül felmentem a 18. emeletre és megnéztem mi történik: sok ember mászkált fürdőruhában, voltak úszók a medencében és a jakuzzik is tele voltak. Most valahogy nincs kedvem a jakuzziban heverészni mert ez már túl nagy nekem. Nem olyan aranyos, pont jó méretű, mint a többi hajón, hanem nagy dög jakuzzi, szerintem legalább 10-12 férőhelyesek. Szóval most kihagyom.
Este 7-kor indultunk és nagyon vártam már, hogy hallhassam a híres Bocelli számot, ami most nem következett be mert helyette egész más szólt a hangszórókból.
Este 7:15-kor megint jelenésem volt a színházban, de egyrészt elkéstem, másrészt eltévedtem és sikerült a művészbejárón bemennem. 😀
Ettől függetlenül szuper volt az előadás és bárcsak megnézhetném újra.
Volt egy srác, aki úgy tudta kitekerni a testét, hogy fájt nézni is. Az egész előadás szuper volt, különösen ez a része.
Este elbattyogtam a kirándulós irodába, hogy megkérdezzem, hogy a sok értesítés közül melyik a helyes, melyiknek szabad hinnem.
Mert 1: kaptam egy levelet, amiben az állt, hogy sajnos nem indul a kirándulás, amire befizettem.
2. Kicsivel később kaptam egy részvételi jegyet időponttal és színhellyel, ha ennek hiszek, akkor mehetek.
3. Kaptam egy többnyelvű levelet, miszerint nem indul és menjek le az irodába. 🤔
Finoman fogalmazva nem állt a helyzet magaslatán az iroda. Nagyon nem.
Az eredmény az lett, hogy inkább délután megyek egy Aix-en-Provance buszos kirándulásra, aminek örülök mert rég akartam látni.
Plusz pozitívum, hogy folyamatosan javul az időjárás előrejelzés, már nem esőt írnak, hanem napsütést felhőkkel. Szóval szuper.
Ahogy jöttem visszafelé, megláttam, hogy salsa óra van egy helyen, beálltam, de kiderült, hogy az utolsó perceket sikerült elkapnom. Ez van.
Viszonylag korán elaludtam ami jó is mert az éjszaka mozgalmas volt. Nagyon hullámzott a tenger. 🙂
Az MSC Seaview élménybeszámoló további részeit itt találod: Behajózás, Civitavecchia, Provence.
