Karanténnapló 20. nap

Micsoda nyugis nap!
Gyerekkorom óta nem emlékszem ilyen nyugodt napra, pedig nem tegnap voltam gyerek.

Az olvasáshoz ezt a zenét ajánlom:

Reggel felkeltünk és napkelte után pár perccel kimentünk a külvilágba még mielőtt a többi ember felébredne.
Amikor az Aldi elé értünk, már álltak az emberek az ajtóban és várták a nyitást, én meg arra gondoltam, hogy “de jó, hogy minden van otthon.” Mondjuk a wc papír az fogytán van, de ez legyen a legnagyobb bajunk.

Körbesétáltuk a tavat, láttuk, hogy a hattyú megint fészkel és most láttunk két hattyút is repülni. Olyan jó, hogy zöld város Berlin!
A hattyút csak magasról és 5 méter távolságból lehet megnézni mert annyira el van most kerítve az étterem, aminek a teraszánál van, de jobb ez így neki.

Körbesétáltuk a tavat, élveztük a napsütést és elindultunk haza.
Az Aldi elé érve azt láttuk, hogy valaki egy adag klotyópapírral távozik, így egy életünk, egy halálunk, bementünk.

Láss csodát, HÁROMFÉLE is volt. Micsoda látvány ez mostanában!
Persze ha már beszabadultunk, vettünk pár zsömlét, egy kenyeret egy adag pórét ami annyira zsenge és finom, hogy ha mindig ilyen lenne, előlépne kedvenc zöldséggé.
Másik extra luxus, hogy volt tonhalkonzerv is. Mostanában azt sem lehetett kapni, mi meg szeretjük a tonhalsalátát jó sok lilahagymával.

Séta után megreggeliztünk és én randiztam egyet a nénivel, de közösen egy immunerősítő tornát is csináltunk. Persze a fejmasszázs sem maradhatott ki.



Aztán meglepő lépésként befeküdtem a kádba dagonyázni. A kádból nem szoktam 2-3 óránál korábban kijönni, így történt most is.
Mire kijöttem, már ebédidő volt és rendelni akartunk kaját, nem főzni. Kell támogatni az éttermeket, ne menjenek csődbe a bezárás miatt.

Sokat filóztam, honnan és mit rendeljek, még a régiót sem tudtam kitalálni, de aztán az indiai mellett döntöttem. “Micsoda meglepetés.”


Most egy indiai vegán – vega étteremből rendeltem és nagyon jó volt. A naan szerintem a világon a legkisebb volt, de lehet, hogy nekik sincs már élesztőjük. Vagy ki tudja. Mikronaant küldtek, ez a lényeg.
A kaja amúgy tényleg jó volt.
Rendeltem egy sört is magamnak, amiről sejtettem, hogy nekem megfelelő lesz, és igazam volt. 🙂
Nem mellesleg India kedvenc sörét Ausztriában gyártják. 😀


Ebéd után folytattam a semmittevést. Konkrétan nem emlékszem, mivel telt el 2-3 óra, de a következő emlékem az, hogy már az asztalon ülök és napozok a délutáni napsütésben, közben hangoskönyvet hallgatok.

4-5 körül a családdal próbáltunk meg beszélni, de nem jött össze, így szegényekre a frászt hoztuk, amikor messengeren felhívtuk őket és ott volt a fejünk is, nem csak a hangunk. Persze a másik oldalról is teljes meglepetés és felkészületlenség volt 😀

Aztán további semmittevés következett és YouTube videók bámulása. De nem akármit néztem!
Le merem fogadni, hogy te sem csak egyet fogsz megnézni 😀

Ennyi volt. Jó sok esemény 😀