Az ITB Berlin 2019 is szuper volt!

Nem volt kérdés az előző évek után, hogy idén is elmegyünk a nemzetközi utazási kiállításra.

Idén 182 ország jött el, és kiállítóból is több, mint 10.000 volt. Durva, nem?
A látogatóból sem volt kevés, több, mint 160 000 embert vártak. Persze nem lehetne másként, hiszen ez a világon (az egyik) legnagyobb ilyen vásártér. Most 26 pavilon van és már építik a 27.-et,  ami a méretüket tekintve… már valami. Eddig is bejárhatatlan volt egy nap alatt az összes pavilon, a jövőben méginkább lehetetlen küldetés lesz, még a megnövelt sűrűséggel közlekedő buszokkal is.

Három buszvonal van a Messe Berlin területén. Tavaly körülbelül 10 percenként jártak, idén sokkal sűrűbben, jötek-mentek és már több ember vette őket igénybe, mint tavaly.

Összességében elmondható, hogy minden téren fejlődés van. A kiállítók is egyre profibban képviselik az országukat, egyre több emlékezetes dolgot találnak ki a látogatók figyelmének felkeltésére, a dizájn is folyamatosan fejlődik. 
Idén már több olyan hely volt, ahol a helyi népművészeti tárgyakat előállító embereket is hoztak. 
A legérdekesebb a kubai szivart sodró néni volt. 

Idén az ITB Berlin fővendége Malajzia volt.
Ennek eleinte örültünk, de amikor láttuk, hogy egy olyan szép ország, mint Malajzia, még csak arra sem volt képes a “pórnép látogatóknak” szánt napon -szombaton és vasárnap-, hogy kiküldje a standhoz az embereit… Kiábrándító.
Nem tudom, hogy azért fizetni kell-e vagy adják a lehetőséget, hogy valaki jobban bemutatkozzon, de mindenképp elhibázott lépés volt. Jobban megérdemelte volna kvázi bármelyik másik kiállító.

A magyar stand távolról

A magyar stand

Komoly fejlődés van! Két évvel ezelőtt még az unott pofával a semmibe bámuló, érdektelen emberek voltak kint képviselni Magyaroroszágot, idén viszont olyan mosolygós, kommunikatív emberek voltak (vagy csak a hozzáállásuk változott meg), hogy jó volt látni.
Figyelemfelkeltés szempontjából is egyre jobb a helyzet, bár idén ha jól láttam, kisebb volt az országnak szánt terület.

Gyönyörű képeket láttunk az országról, különösen a fürdőkről. Szóval 10 pont!


(Egyébként tényleg fel nem foghatom, hogy Budapesten a nagy átlag miért nem volt még életében fürdőben, lehet, hogy ebbe az irányba is jó lenne fejlődni, hogy legalább a közelben lakók eljárjanak rendszeresen fürdőbe.)
Kaja tekintetében is akkorát ugrott az ország, hogy csak na, csak pislogtam, amikor megláttam a valóban szépen tálalt falatokat. Valóban kreatív volt, szép mind és finom!


Oké, nem ettem végig a kínálatot, csak másfelet ettem belőle, de az  jó volt.
Idén is eljött a Molnár kürtőskalács, idén is jó volt.
Szóval Magyaroroszág jobban teljesít. Most tényleg 🙂

Andalúzia is jobb volt, mint eddig, aminek kifejezetten örültem, mert idén nyáron ott leszünk és jól jöttek a térképek. Köszi! 


Mindenki hozta a formáját: az ázsiaiak, főleg a thaiok elvarázsolták a népet mindenfélével, volt helyi szépség, brutáljó koncert, masszázs, satöbbi. A thai repterek megint kint voltak, és az ott dolgozó két nő majdnem a nyakamba ugrott, amikor mutattam, hogy a tavaly ajándékba kapott pénztárcát azóta is használom. (Valószínűleg még van benne sok év használat, szóval köszi nekik) 

Próbáltam becserkészni a hajóstársaságokat, de elég nehezen ment és egy rejtély számomra, hogy miért csak egy-egy satnya pultocskával képviselte magát a többség, hiszen ez a világon a leggyorsabban fejlődő iparág. 
A Costa említésre sem volt méltó.
Az MSC picit jobban nyomult, tőlük az ultolsó szatyorba összekészített pakkot hoztam el, és milyen jó, hogy elhoztam, mert van benne 2020-2021-es térképes, menetrendes, minden hasznos infót tartalmazó 260 oldalas prospektus. A következő pár hétben erre fogom a nyálam csrgatni. 🙂
Persze ott kacsingat benne a 120 napos világkörüli út, amire egyszer elmegyünk. Remélem mihamarabb… 
(Egyébként ár-érték arányban simán megéri mert a 120 nap kerül 12.000 euróba (eurótól) fejenként, míg egy egyhetes út, ha az ember kicsit extrább helyre megy, akkor legalább 1500 euró plusz repjegy, itt meg vissza is hozzák az embert Genovába, az meg jól megközelíthető és a 130 nap alatt csupa szuper helyekre mennek, ami normál esetben nehezebben megközelíthető, örök élmény. 
Az Aida is kint volt, és bár nem szimpatizálok a társasággal megmagyarázhatatlan okból, de ők is igen aktívak voltak. Kifejezetten értelmes ajándékot kaptunk: egy fürdőkádba való úszós hajót 🙂 

Egyébként idén rekord kevés prospektust és ajándékot hoztunk el. Pár térkép az andalúz úthoz, a jövő évi indiai körúthoz néhány hasznos térkép és a hajótársaságos hasznosak, de ezek valóban nagy kincsek számomra. 🙂 

Latin – Amerika megint hozta a formáját, jófej emberek, jó hangulat, szuper zene volt mindenhol. 

Az viszont elgondolkodtató volt, hogy a főbejárat előtt egy csapat, a nicaraguai turizmus ellen ágált, mondván, hogy nyaralni egy diktatúra árnyékéban nem túl korrekt. 
Igazuk van, de az igazság megint valahol félúton van, mivel Nicaragua a világ egyik legkorruptabb országa, amellett, hogy az adófizetési morál a béka segge alatt tengődik valahol igen mélyen elásva. Tehát, ha egy turiszt odamegy, egyrészt sanszos, hogy nem Daniel Ortega valamelyik birtokán fogja tölteni a jól megérdemelt szabadságát, viszont a helyi gazdának, vállalkozónak meg nagy szüksége van/lenne a bevételekre, tehát ha nem megy oda, még annyi sem lesz. 
Másrészt, Nicaragua közbiztonsága szintén a világ ranglistájának végén kullog valahol, tehát, ha valaki odamegy nyaralni pár hétre … bátor ember lehet. Főleg most, hogy áll a bál. 

Na, lényeg az, hogy idén is jó volt elmenni az ITB-re. Jövőre is megyünk, az tuti!