Portugál kaland – első nap, Porto

Idei nagy ígéretem magamnak az, hogy minden utazásunkról írok részletes élménybeszámolót és nem hagyok ki egyetlen napot sem. Persze elhatározni ezt tök egyszerű, végrehajtani meg egyáltalán nem mert 6 hónap elzártság után egy ilyen élményhalmaz, hogy az ember nem otthon van, lát embereket és bemehet bárhova és még étterembe is mehet 😱 elég nagy élményroham. Így aztán olyan szinten elfáradtunk az első napokban, hogy örültem, ha este lefekhetek és bármennyire is akartam írni, egyszerűen nem ment. 
Az utazás negyedik napján kezdem írni az élménybeszámolót visszaemlékezve, amikor már a világ egyik legnyugisabb helyén vagyunk, ahol ember sincs csak csönd, béke és nyugalom meg 50-60 kilométer egybefüggő óceánpart és természetvédelmi terület homokdűnékkel. A vége felé pedig az élmények után egy hónappal íródott, de legalább írtam. 🙂

Sok hétre jöttük Portugáliába, ráadásul nekem nincs is visszafelé jegyem, így aztán tényleg merész vállalkozás ez.
Az utazás repülős részét ➡️  az előző posztban taglaltam, főleg a bürokráciát, most onnan folytatom, hogy megérkeztünk.

Porto reptere nagy és modern, nekem nagyon tetszik a puritán beton elemekkel díszített hatalmas csarnok.
Mivel most elenyésző számú a turista itt (2021 májusának legelejéről van szó) , a reptér sem volt tele, nem úgy, mint ➡️ a berlini reptér. Pedig nálunk aztán csudára ellenjavallt az utazás.

Az utazás egyetlen fix szakasza a portói rész és mivel ez egy meglehetősen nagy város, nem béreltünk autót hozzá mert csak bonyolítaná a helyzetet a parkolóhely keresgélése. Ráadásul Porto is dombokra épült és szerintem gyakrabban kell lépcsőkön közlekedni, mint sík terepen.
Ahhoz, hogy bejussunk a városba a reptérről, a metróval kellett jönnünk körülbelül fél órát. A metrót ne úgy képzeld el, mint Budapesten, mert a metró fogalom alatt itt villamost értenek.
A villamoson elég kevesen voltak, mindenkin maszk volt szép szabályosan, ráadásul minden megállóban volt kitéve kézfertőtlenítő, de olyan fajta ami vagy automata vagy pedig lábbal nyomós pedálos.

Amikor leszálltunk a végállomáson (majdnem a belváros szívében) akkor rögtön enni akartunk valamit mert már lehetett vagy 11 óra és még nem is reggeliztünk, viszont hajnali fél 5 óta talpon voltunk.

Az első hely, amit megláttunk egy ➡️ Jeronymo nevű hely volt, lényegében egy gyorsétterem. Kiülős, napsütötte terasszal, kellemes hangulattal. Nem is kellett más! Bár nem így terveztük a féléves bezártság és étterem nélküli időszak végét, de így alakult, itt ettünk.
Ismerős és egyben szokatlan érzés volt, hogy beengedik az embert egy étterembe és ráadásul még kérhet is és még ki is hozzák a kaját, ráadásul még a nap is sütött. Fantasztikus!
Semmi érdekeset nem ettünk, csak nyilván egy bifanát meg egy citromtortát és egy vega szendvát. Hozzá cappuccinot és itt meg is állapítottuk, hogy a portugálok fejlődnek a kávékultúrájukban mert eddig (Lisszabon, Azori-szigetek) mindig porból volt felgőzölve a cappuccino, ami elég tragikus szerintem. Az összes halott olasz forgott a sírjában!
Kiegészítés hetekkel későbbről: ez volt az egyetlen hely, ahol tudtak cappucinót főzni, tehát a fönti mondat igencsak elhamarkodott megállapítás volt.

Miután megreggeliztünk, elindultunk világgá. 🙂
Láttunk sok érdekes és szép épületet és megmásztunk ezer dombot.

Először is “hagyományos” maszkot kellett kerítenünk sürgősen, mert a berlini kötelező ffp2-es maszk olyan szinten vágta a fülemet, hogy már üvölteni tudtam volna. Már percenként kellett megigazítanom, annyira élesen belevágott szegény fülecskémbe.
Portóban a sima orvosi maszk is elég volt, amit elég nehezen tudtunk beszerezni, de végül egy könyvesboltban (!) találtunk ötven darabosat 9 vagy 10 euróért. Életmentő volt!
Az is érdekes volt, hogy olyan jó meleg volt Portóban. Berlinben az idei tavasz nagyon hideg, sokat esik, itt meg sütött a nap és meleg volt.

Szerintem itt minden épületnek története van. Jó lenne egyszer ráérősen sétálni a városban.

Másik cél egy borbély felkutatása volt. Berlinben előre, online bejelentkezve, friss negatív teszttel a kézben lehet csak ilyen “luxus” helyekre menni, itt meg simán besétál az ember és levágják a haját meg a szakállát. Jó is ez. 🙂

Végül egy bengáli borbélyba botlottunk, aki a Berlini árak feléért dolgozott, ráadásul jól. Igen, tudom, nem az a mostanában divatos hely ez, pont ez a jó benne. Ez olyan igazi borbély volt és nem az ára meg a külső dizájn volt a lényeg.

Én közben elmentem bóklászni a környékre, hátha látok valami jót és érdekeset. És valóban! Nézd meg, milyen szépek ezek a házak!

Közben megismerkedtem egy furcsa nénivel. Vagy bolond volt, vagy nagyon öreg, vagy mindkettő egyszerre. Mindenesetre jót beszélgettünk akkor is, ha közös nyelvünk nem volt. Macskát etetett egyébként.

Mivel ki voltam éhezve már a kultúrára, így nem volt kérdés, hogy befizetem magamat egy székesegyház nézésre is. Ne gondolj nagy összegre, pár euró volt csak a belépő, de ami a lényeg, hogy rajtam kívül csak egy ember volt az egész épületben, így mindent alaposan meg tudtam nézni, tolongás nélkül. Ennél sokkal többet fotóztam, de tervezek írni róla egy hosszabb posztot is, majd abban mutogatok képeket.

Mire ide eljutottunk már elég fáradtak voltunk, de még hátra volt a szállás elfoglalása, amit bámulatos tehetséggel a közelben foglaltam. A főbb szempontok azok voltak, hogy legyen elég nagy, legyen központi fekvésű és legyen jó. Így is lett.

A fenti képen a nappali egy részét láthatod csak. 2 hálószobás nagy lakás ez, hatalmas nappali résszel.
Két éjszakát töltöttünk itt és ➡️ nagyon meg voltunk vele elégedve.


Pihenés után már ideje volt valamit enni, így ismét felkerekedtünk lőni valami kaját, de nem volt egyszerű mert éppen mindenki hirtelen enni akart és csak nehezen találtunk helyet.

Ez a csodás kis tér pont a szállodánk mellett volt, imádtam. Azt is szerettem, hogy gyönyörűek az épületek ott szemben. Ez a ház (nézd meg a csempéket) volt a kedvencem:

Mert ez csempe, nem valamiféle festmény!

Elsőre sikerült egy remek helyre beülnünk, ahol a következő hetek legjobb hallevesét ettük. (Igen, már megint 3 héttel később írom ezeket a sorokat.) Annyira tragikus Portugália északi részének gasztronómiája, hogy egy külön posztot is szentelek majd ennek. De ez is a portugál kaland része 🙂

Ebéd-vacsora után tovább mászkáltunk a városban és csodákat láttunk.

A fenti fotót normális évben nem tudtam volna elkészíteni mert ez itt Porto legszebb állomása és amellett, hogy általában sok az ember, még a turisták is imádják fotózni, nem véletlenül. Nézd meg, milyen szépek ezek a jelenetek a falakon.

De ha már itt tartunk, nézd meg ezt a McDonald’s belsőt! Ilyet sem látunk mindenhol. 🙂


Az estét azzal töltöttük, hogy elgyalogoltunk a híres hídig, és kinéztünk a tetejéről, aztán hazagyalogoltunk és berogytunk az ágyba.
Sok volt ez így hirtelen szépségből és élményből is a nagy bezártság után. De jó volt!
A következő napi portugál kaland részt ➡️ itt találod.