Milyen repülni 2021 májusában?

Hogy milyen repülni most az nem változott, de a nagy bürokratikus körítés az nagyon vad! A poszt 2021 május elsején íródott, azóta is változhatott valami.
A pandémia kitörése óta repültem már több helyre, de 2021-ben most először engedtem meg magamnak ezt a kis “kihágást”. Nem is csoda mert Berlinben az folyik a csapból is, hogy aki jó polgár az nem utazik. Nem is gondol ilyenekre (lóf…szt nem!) és otthon ül null huszonnégyben és az orrát sem dugja ki, de ha kimegy, akkor minimum szkafandert húz. Na, ez oda vezetett, hogy jelen sorok írója kis híján  bedilizett mert nagyon nem bírja az ilyeneket. Olyan érzés volt, mint amikor egy nyolcszöget egy háromszögbe akarnak betuszkolni, de az sehogyan sem fér be. Valahol mindig kilógott valamelyik részem és ez oda vezetett, hogy egy szép napon körülbelül öthetes menjek-ne menjek után az aranyos férjem nem bírta tovább és azt mondta, hogy már ő is bedilizik attól, hogy én kezdek megkettyenni otthon és vett egy jegyet. Persze nem simán mert neki retúr jegye lett, nekem meg csak ide. Merthogy most épp Portóban az első szállásunkon írom ezt a kis szösszenetet. De milyen repüli most?

Berlinben lehet repülni, lehet külföldre menni, de nem ajánlják és pillanatnyilag az a szabály, hogy a fogadó fél kér rt-pcr tesztet, de ugyanezt kell visszafelé is, ráadásul Berinbe visszatérve (ha most mennénk vissza) akkor egy laza 5 napos karantént kell letolni, hiába itt hetede annyi a fertőzött, mint Berlinben és ha valahol jó helyen vagyunk, akkor az itt van.
Tehát kellett egy negatív teszt, erről itt írtam, meg be kellett csekkolni az összes létező helyre portugál oldalról, MAJD a teljes paksamétát feltölteni a Ryan weboldalára, majd reménykedni, hogy talán beengedik az embert.
A berlini reptéren a bürokrácia mániás hölgyike több utast kiszedett a sorból mert szerinte az előző napra szólt a portugál fél engedélye a bejutáshoz és nehezen értette meg, hogy 72 és 24 órával az érkezés előtt kikért papíron mi a fenének a kérelmezés dátuma van. Hozzáteszem, hogy két nyelven, köztük angolul is rá van írva, hogy az ember pontosan melyik géppel, melyik ülésen utazva, hány órakor érkezve, milyen dátumon kap zöld lámpát a portugál oldalon. Tehát megint a Szent Bürokrácia oltárán sikerült egy kicsit áldozni.
Szegény csajok, akiket kiszedett ez a buzgómócsing, csak nehezen tudták vele megértetni, hogy ennek biza’ ez a módja és hogy nézze meg jobban. Persze a hölgyike meg csak kötözködött, hogy  dehát a nagy zöld izében a tegnapi dátum szerepel. A megmentést az értelmesebb kollegina jelentette, aki egy mondattal bekussoltatta a mócsingot. Onnantól senkit nem zaklatott extrában.

A repülés mondhatni eseménytelen volt. Az volt az érdekes, hogy semmiféle étel nem volt a fedélzeten, leszámítva a Kitekat csokit meg a csipszet. Kávé sem volt meg tea sem, csak víz. Nekem meg fájt a fejem és irtóra jó lett volna egy kávé.

Leszállásnál ki volt írva nagy betűkkel, hogy a Magyarországról érkezőket két hétre karanténba vágják akkor is, ha csak átutazóban vannak Portóban (értsd: egyik gépről a másikra átszállnak a reptéren!) , de nálunk fel sem merült ez az eset mivel Berliniek vagyunk. (Magyarország azon a napon, amikor írom ezt a posztot még jelentősen fertőzött terület, majdnem éllovas Európában dacára a nagy oltakozási rohamnak.

Visszatérve a leszállás utánra: hat bódéban volt ellenőrzés. Beszkennelték az ember személyi igazolványát és megnézték a negatív eredményét bizonyító papirost és egy sarokban még a hőmérsékletünket is mérték.
Utána szabad volt a pálya.
Szóval milyen repülni mostanában.