Itt fontos kiemelnem, hogy nem arról a Dominicáról fogok mesélni, ami egy resort paradicsom és koktéllal a kézben mászkálnak a turisták. Ez a MÁSIK Dominica, egy külön sziget. A Commonwealth of Dominica. Itt a nyelv is az angol, nem a spanyol.
És persze a másik oldalon vezetnek, ahogy az lenni szokott az angolok által gyarmatosított helyeken. Ők 1978 óta függetlenek.
Milyen hely ez a Dominica?
A legelső, ami eszembe jut az a PÁRA. Az eső. Az a fajta eső, ami öt percenként esik egy percet vagy többet. Igazi száraz, esőtlen évszakuk nincs is, viszont a rengeteg eső teszi olyan bujává és zölddé a szigetet, hogy a beceneve: “Nature Island of the Caribbean”
Mert tényleg natúr és tényleg érintetlen. Gyönyörű hely!
Eleve a fővárosa nagyon cuki. Színes, de olyan színekben pompázó házakkal, hogy azt nem tudnánk itt Európában elképzelni.
Aztán ott van a zene a fővárosban. Nem mondom, hogy ez kellemes és semmiféle süketséget nem eredményez mert nyilván teljesen egészségtelen az a hangerő amin nyomatják. És nem csak egy helyről, hanem egymás melletti, szomszédos helyek is igyekeznek túlkiabálni a másikat, és akkora gettóblaszterek vannak mindenhol, amit eddig máshol sosem láttam. Szóval mész az utcán és lerepül a fejed, olyan hangerővel nyomják.
És ott ülnek előtte.
És bírják.
Nyilván csak egy darabig mert az érezhető, hogy ezt a hangerőt nem lehet sokáig egészséges hallószervekkel bírni.
És a természet!
Igyekszem nem túl sokat nyáladzani arra, hogy itt milyen elképzelhetetlenül buja minden. Majdnem annyira buja és zöld és áthatolhatatlan, mint Tioman szigetén a dzsungel. Az ott egy kicsit távolabbi a civilizációtól, de szintén buja és zöld.
Magyarország területének 0,8%-a az egész sziget. Picit nagyobb Budapestnél. Ezen a területen van 9 aktív vulkán, több ezer méternél is magasabb hegy, mély szurdokok, és a legfurcsább (…helló eső…) 350 folyó vagy patak. Meg persze a vízesések. Mi is voltunk többnél, az egyik olyan nagy volt, hogy csak bénán tudtam lefotózni.
Mellé a dzsungel, a nagybetűs természet. És még forró tó is van itt!
Az alábbi videóban olyan képek vannak, amik remekül elmesélik, milyen vad és buja ez a sziget.
És a kaja?
Mivel elég nehéz megközelíteni Dominicát, nincs is nagy, nemzetközi reptere, ahova a világ fontosabb részeiről mennének a gépek, nincs London – Dominica közvetlen járat, olyan van, hogy a szomszéd szigetekről jönnek. Szóval nem egy közlekedési csomópont ez, viszont mivel minden is megterem a szigeten, van vulkanikus talaj, így minden megterem, de olyannyira, hogy ez az Antillák éléskamrája.
Bár világunkban a globalizáció miatt simán lehet kapni (Berlinben) bárhonnan származó érdekes gyümölcsöket és zöldségeket de azért voltak meglepetések a boltban.
Menet közben is lehetett látni mindenféle ültetvényeket, leggyakrabban banánt, vagy csak vadon növő banánt. Nőtt, mint nálunk az akác.
Errefelé is jellemző a grillezés, amit egy elfektetett hordószerű dologban készítenek. Természetesen hoztunk innen is fűszert, nem lehetett kihagyni.
Ettünk olyan helyen is, ahol a helyiekre vannak specializálva, magyarul leginkább egy kétes lebujnak írnám le a létesítményt. Sötét volt bent, zaj, enyhén dzsuvás asztalok, de még nem annyira, hogy ne legyen kedvük leülni menné, így amikor az iskolás lányok vihogó csapata felállt, mi leültük a helyükre.
Hogy mit ettünk?
Amit furcsának találtam, például halas wrapot. Akkora adag volt, hogy nem is bírtam megenni. Legalább 70 deka volt és rántott hal volt benne, nyilván nem a mirelit verzió, hanem a friss. Bárcsak ilyen finom rántott hal lenne a magyar boltok fagyasztott részlegén…
Jártunk több boltban is, piciben is és nagyban is, egy dolog volt közös: az üvöltő zene. Én nem tudom, hogy bírják ki szerencsétlen eladók naphosszat. A másik furcsaság a sok furcsa termék, leszámítva a világmárkákat az élelmiszerek terén is.
Visszamenős hely Dominica?
Határozottan igen. Mivel nem a tömegturizmus színhelye, a városokon kívül nyugis hely, zöld és párás, azt hiszem nekem való lenne pár hétre. De Barbados még mindig sokkal szimpatikusabb. Dominica nagyon vad.
További képek – Dominica
