Tioman második nap élménybeszámoló
Mi történt ma?
Semmi.
Tényleg semmi.
Egy pici trópusi szigeten döglünk épp, a Dél-kínai-tengerben. A házunk előtt a tenger hullámzik, a házunk mellett és mögött pedig a dzsungel burjánzik. Ahogy azt kell.
A majmok sajnos még nem jöttek elő, pedig mindent elkövetünk azért, hogy megjelenjenek: ettünk kínai tésztás levest, fejenként egyet, ettünk chipset, meg kekszet is, de semmi hatása nem volt, pedig mondták, hogy a kedvencük a tésztaleves, de nem jöttek elő levesre sem 🙁
Biztos ők is ráérősre vették a figurát és “áh, majd holnap…”
Ettől függetlenül a többi állat itt van, bár a tengerben csak abban a mélységben kezdenek el úszkálni a halak, ahol az ember lába nem ér le. Sebaj. Majd kijönnek!
Amúgy a csapat fele holnap sznorkelezni megy egy túrára egy korallszigetre, meg ki tudja még hova.
Vagy 8-10 órás lesz az út, szóval holnap lesz mit mesélnem.
Na, kicsit részletesebben a nap történéseiről:
Felébredtünk, majd 11 körül elindultunk becserkészni a reggelit.
A választék nem mondható hatalmasnak egyáltalán, így a környék körülbelül egyetlen reggelit felszolgáló bódéjában ettünk egy egész szerény reggelit:
Zöldséges rántottát, banános palacsintát, ami a hely egyszerűsége miatt a következpből állt: egy darab palacsinta és benne egy fél felkarikázott banán, hozzá egy kis méz. Semmi flanc, hogy csokival áthúzás meg mittomén, neeeeeem.
A legérdekesebb a sajtos pirítós volt: két szelet kockakenyér közé sajt volt téve, azt összesütötték, tettek mellé egy mézet (!) és ennyi. Szóval, ha még nem ettél sajtos pirítóst mézzel, akkor itt megkóstolhatod, különben egész biztos, hogy nem vinne rá a lélek téged sem.
Nem mondom, hogy a gasztronómia csúcsát képviselik a helyek Tioman szigeten, de éhenhalás ellen megteszik. Azt kihagytam, hogy a toast szendva összesen 2 szelet toast kenyérből állt. Szóval, ha ide készülsz, ne legyenek nagyok az igényeid, mert az első nap éhenhalsz.
A rántották 2 tojásból készültek, de azok is felejthetőek volak.
Lényeg az, hogy nem itt fogunk elhízni, hacsak nem attól, hogy az amúgy igen szerény bolti kínálatot zabáljuk.
De mi van a bótban?
Hát, bótból van sok. Körülbelül 25 méterenként van egy belőle, de mindben ugyanazt lehet kapni: kínai tésztalevest, konzervet, kekszet és chipset, kb. ennyi.
Van olyan, amelyikben van fagyi is. Szóval az már luxuscikkes bolt.
A fenti igen hosszú listából kiszámíthatod bonyolult matemaikai műveletekkel, hogy ha vega vagy, itt tuti éhen fogsz halni. Zöldség, gyümölcs itt nincs, de még kenyeret (toast kenyeret) is csak az egyik boltocskában láttunk, normális kenyér meg még mutatóban sincs.
Reggeli után megpróbálkoztam egy poszt kitételével, ami annyit tesz, hogy a varázslatos internetre kell csatlakoznom, megnyomni egy gombot és várni. Ez a művelet az otthoni gagyi berlini netemmel is meg szokott történni fél perc alatt (most, hogy úri netünk lett, már szinte azonnal megy a dolog) de itt vagy 3-4 percig gondolkozott rajta az összes műhold, hogy ez most mi, majd kitevődött.
A képek posztolása teljesen lehetetlen, így ezer bocsi, ha szeretnéd látni a trópusi paradicsomot, ahol épp a 90% párában aszalódunk egy verandán, mellettem K. egy függőágyban hintázik, feje alatt egy párna, kezében a könyvolvasója, előttünk a tenger hullámzik bazira, mert épp jön a dagály,
D. elment tisztított dzsungelvízért, a gyerek meg rajzol valamit az ágyban fekve, ahonnan a tengerre van kilátás. Szóval ez a csendéletünk itt.
Sok minden történik, alig bírjuk elmesélni 🙂
Reggeli után voltunk úszni. A víz kb. 28-30 fokos (jó, tudom, kapjuk be :D) és kristálytiszta. Halak, rákok meg mindenféle egyéb lények vannak benne és a partján rengeteg a koralltöredék.
D. átsétált a szomszédos faluba, Tekekbe. Egy ideig a faluban lévő egyetlen betonozott út kanyargott a part mentén, ahol a bungallók és helyi házikók vannak. Csak néha-néha törte meg a kabócák zizegését egy elrobogó motoros vagy egy unottan nyávogó macska. Az út következő részén pedig egy mesterséges mólót építettek a part mentén a vízbe. Amint visszakanyarodik a sziget egy csücskét megkerülve egy kétsávos utcává válik ami itteni léptékben egymaga a főút.
A sziget reptere olyannyira apró, hogy láthatóan jobb, ha hajóval érkezünk …
A Faluban lévő duty free bolt a helyi szupermarket, ez annyit tesz, hogy plusz kettő fajta instant leves van benne, meg vehetsz ruhákat is, meg piát, amit egyébként sehol nem mert ez egy muszlim sziget és az alkohol az biza nagyon tilcsi errefelé, kivétel a turisztoknak.
És lett macskánk! Nem is akármilyen! A világ legnagyobb macskaheréjével rendelkező, folyamatosan nyávogó karcsú, rövidszőrű példányunk lett.
Szereti ha vakarásszák. 🙂
Vacsi meglepően jó volt. A gyerek egy hambit evett, ami kivételesen jó volt (nem szokott az lenni) a pasik kajája mócsingos volt, az enyém meg egy sali volt nyakonöntve valami szósszal, hozzá csirkehusi. Jó volt, de drága de kivételesen az adagokkal sem volt probléma. Hát, ennyi történt eddig.
