7. nap Tioman sziget + út Kuala Lumpurba

Nem tartozik a kedvenc napjaim közé ez!

Hajnali ébresztő után (frankón hiányozni fog a közeli mecset ébresztője fél 5- kor vagy fél 6-kor!) összepakoltunk és elindultunk a hajóhoz. A távolság “hatalmas”, körülbelül 500 méter a móló végéig, de a hajó bizonytalan időben közlekedik, mert az indulása és érkezése is a dagálytól függ. Elvileg 9-kor jön, de biztos ami biztos kimentünk 8-ra mert van, hogy egy röpke fél órácskával előbb indul, mert az neki úgy jobb. Bocsi 😀

Reggeliztünk is, pont azon a helyen, ahonnan egyszer öklendezve menekültünk, ugyanis rém undorítót láttunk: hal, csirke, miegymás várt grillezésre, de a hal nem volt becsomagolva, a csirkét bár folpack borította, de a levében mégis tízforintos nagyságú döglott legyek úsztak. Guszta!
Szóval itt reggeliztünk, bajunk nem lett tőle.

A sziget ettől függetlenül nagyon szép!

Napkelte a szigeten. Gyönyörű ahogy a pára és a pálmafák, áh… szép!

Ha már bélproblémák: Malajziában egyszer sem volt senkinek sem hasmenése, a kínai részen meg bármit ettünk, sugárban… pedig a kínai kajáldák tök köjáltisztának nézetek ki. Szóval érdekes.

Ez a szomszéd patakunk. Gyönyörű

A mólónál zajlott az élet.
Találtunk egy negyed kekszet, amit bedobtunk a tengerbe, mire a halak odajöttek 🙂

Tudom, béna a videó, de ez van. Az a sok kicsi csillogó izé a vízben az mind hal.

Aztán jött két halászhajó és a második halat adott el a helyieknek.
Volt macska is, jó nagy, és még farka is volt!

A tiomani macskáknak nincs farkuk mert a cicafarkinca a helyi varánuszok kedvenc csemegéje.

Vegyél halat!

 

A hajóút rettenetes volt és hosszú. A kabinban iszonyat hideg volt, kint meg csapdostak a hullámok ezerrel, jó vizes lettem, de inkább ez, mint a hibernáció. 😀
Amúgy nem tudom miért vonzódnak a malájok ennyire perverzül a hideghez. Mi a jó abban, hogy 20-30 fok különbség van a külvilág és a random közlekedési eszköz hőmérséklete között?

A kikötésnél volt egy félórás tökölés, mert egy hajó beállt a helyünkre, viszont az legalább egy méterrel volt magasabb a mi hajónknál, így ahhoz, hogy ki tudjunk szállni, először át kellett volna mászni valahogy a másik hajóba anélkül, hogy közben leesnénk a tengerbe. 😀

Tanjung Gemok halászkikötője a tengerről nézve

De aztán az egyik hajóslegény előkerítette egy másik hajó legénységét, az kiállt a kikötőből, mi meg kiszállhattunk.

Tanjung Gemok a legnagyobb jóindulattal is egy porfészek.

Helyi étterem, ahol macska nyalja el a tányért🤮

Egyetlen előnye Tanjung Gemoknak, hogy van egy KFC-je. Nem vagyok a nagy rajongója egyébként ennek a láncnak sem, de így, több hét benszülött kajálás után, tök jól jött!
És ami extra, volt rizs is, meg extraként kóla fagyival. Persze, hogy megkóstoltam! És jó volt.

Életmentő étel: robbantott csirke risszel.

A buszra várni kellet egy kicsit, de ez soknak tűnt mert 100 fok volt árnyékban és akörnyéken nem volt olyan hely, ahova lepraveszély nélkül leülhettünk volna.
Persze amikor megjött a busz, akkor az naná, hogy a soksávos autóút másik oldalán állt meg, jelzőlámpa, zebra meg itt nem alap, de ügyesen átkeltünk.

A busz…

Egy leprafészek volt. Hangya is volt benne, de nem bántottak minket szerencsére. Amúgy, nem tudom mi a tököt eszik a hangya egy buszon, ami folyamatosan úton van….

Mint látod, ez a busz is teljesen új, tizta és rendezett. 😀 most gurult le a futószallagról (egy roncstelepen)

Az út 6 órás lett, közben volt egy 20perces pihenő is, egy pisiszünet.

Kezdjük magunkat jól érezni itt, ugyanis az ilyen klotyók már nem zökkentenek ki minket. Ez itt kéremszépen egy szuper példány:

És ha nekem azt mondja valaki egy hónappal ezelőtt, hogy de szuper, hogy tappancsos a klotyó és van mellette egy hordó víz, és ezt kis luxusnak gondolom, akkor körberöhögöm.
Amúgy meg… ez egy tök jó klotyó, inkább választanám a tappancsolósokat, mint a mifelénk megszokottat mert itt az embernek nem kell vigyznia, hogy sehol ne érjen hozzá egyetlen ruhadarabja sem, ráadásul nem fröcsköl vissza a cucc, harmadrászt meg ezeket – amikkel mi találkoztunk – rendszeresen slaggal kitakarítják, nem csak ímmel-ámmal egy felmosóval, általában ott van mellette a slag is, használja az ember, ha akarja.
Meg kényelmesebb is az ilyen szerintem.

Van egy indiai forma, aki elmagyarázza, hogyan kell használni az ilyen wc-ket, de nem csak ez a része a tök jó, hanem az egész sorozata:

És itt választ is kapsz arra, miért jobb kézzel esznek a helyiek. 😀 = a bal kéz másra való. 😀

Az út érdekes volt.
Amire idefelé azt hittem (romantikus lélek) hogy dzsungel, az valójában egy óóóóóriási olajpálma ültetvény volt. Egy monokultúrás fos a csodálatos fajban gazdag dzsungel helyén.

Malajzia ugyanis a világ egyik vezető pálmaolaj termelője. De oké, megértem, kell a pénz.

A sok kanyar meg az volt, hogy a sofőrünknek idefelé éjszaka volt idege a kátyúkat és egyéb úthibákat kerülgetni.
Az út ilyen volt:

Néha, csak hogy érezzük, hogy a dzsungelben lennénk, volt egy-két majomcsapat is. Azokat nem sikerült megörökíteni.

Amúgy itt is ment a fagyasztva szállítás. Valószínűleg úgy gondolták, hogy a lefagyasztott utas jobban bírja az utat, kevésbé romlik meg a meleg párában.

Én odáig jutottam az út során, hogy a nálam lévő összes ruhát felvettem, a kezemre zoknit húztam.
Ez itt tök viccesen hat, de a helyiek TÉNYLEG bírják a -20 fokot! Nekik biztos nagy dolog, hogy egy szerkezet hideget csinál, nekünk meg ott a tél, hogy fázzunk, ezért kevésbé élvezzük. Vagy a fene se tudja. Hibernáltak minket.

Este 8-ra érkeztünk meg Kuala Lumpur nagy buszállomására, ahol lefagyott aggyal és szétült hátsóval elég nehezen ment a tájékozódás, így vagy negyed órát tököltünk azon, hogyan jutunk el a PWTC-hez, ahol a szuper kilátásos szállásunk van/volt.
Persze visszataláltunk mert az előző Sunway Putra is pont ott volt, és ráadásul csak egy metróval kell menni, de … na, szóval ez itt most meghaladta a képességeinket.

A metrón (hibernálás megint) velem szemben ült egy kissrác, láthatóan valami mentális problémája volt. Nagyon vigyorgott rám és magyarázott, mutogatott valamit, mintha egy repülő felszállna, kotorászott a zsebében és vigyorgott meg kacsingatott rám. (Én nem vagyok egy mai darab fiatal pipi) A szülei meg próbálták visszafogni, hogy ne mutogasson nekem, de nem jártak túl sok sikerrel, aztán leszálltak. Utána derült ki, hogy azt mutogatta, hogy feláll a farka 😀
Mindezt egy muszlim országban, ahol a nők kendőt hordanak, és végképp illetlenség ilyeneket csinálni 😀
A srác heves kacsintgatásokkal szállt le 😀

Megtalálni a szállásunkat nehéz volt. Egy legalább ezer (!!!) lakásos épület sokadik emeletén volt, de mindezt úgy, hogy 3 oldala van az épületnek és … szóval nem volt egyszerű.

Aztán a kilátás kárpótolt minket!
Amikor felmentünk a 37. emeletre ezt láttuk:

Szuper kilátásos medence

 

Ebben a nem pici épületben rengeteg a kiadó lakás és szálloda is üzemel benne. Gyanúm szerint úgy működik a dolog, hogy valaki megveszi a lakást szigorúan befektetési céllal, majd van egy kezelője a lakásoknak, akik intézik a kulcsokat, a ki,- és becsekkolást, ráadásul takarít is, de csak malájosan.
Itt a linkje a szállásnak. Mi egy kicsit lepukkantat kaptunk, de a kilátás na aaaaaaz… az jó volt!

Kajálni a már megszokott hyderabadi étterembe mentünk. Közel van és nagyon jól főznek ott! Vigyorogtak is amikor megláttak minket, nagyon kedvesek voltak. Ettünk, ittunk és mentünk aludni.

Hulla fáradtak voltunk.